A pasas arcán megdömbbentség látszódott és utána egy óriási vigyorra húzodott a szája.

-Tudod nagyon jó kis blöff csak egy a bibi az embereim már feltérképezték a területet. Szóval itt nincs senki.

-Azok a halott emberek ott a földön?

-Igen akiket megöltél.És a rendőrséges dolgot márcsak azért sem hiszem el mert a telefonról csak engem lehet hìvni senki mást.

-Ja tudom rá jöttem.

-Valahogy éreztem.Most pedig velem jöttök! -Anyát ellökte. Natasa álla alá fogta a pisztolyt és kezdett sétálni a kék mercedes felé.Gyere vagy külömben szegény Natasa nem fog többet beszélni!

-Rendben megyek már.-mondtam . És próbáltam leplezni félelmemet.De a hangom szerintem így is megremegett. Ezt onnan tudtam hogy a férfi elmosolyodott.Mikor oda mentem a féri belökött a kocsiba. Natasát pedig az anyós ülésre ültette . Azzal a címszóval hogy "Ne is bróbálkozzak". Nem tudom hova mentünk próbáltam az időt számólni hogy tudjam még az országban vagyunk. Szerencsére megállt a kocsi.
A férfi szállt ki előszőr aztán Natasa aztán én. Hogy elne szökjünk. Mikor kiszálltam egy tompa hirtrlenjéből ütést éreztem a fejemen aztán minden elsőtétűlt még Natasa kiálltását hallottam és éreztem hogy valaki felemel.Aztán átadtam magam a sötétebbnél sötétebbnek. Vitatkozásra kelltem.

-Te nem vagy normális . Nem ölheted meg a lány. Idióta. És egy nagy csattanás.

-Bocsánat főnők nem akartam hogy baha legyen csak azt hogy elájuljon.

-Ja ezt mond akkor mikor már nem fog vér folyni a fejéből.

Kinyitottam a szemem . Kis idő kellett mire feleszméltem és megszokta a szemem a fényt.

-Hát felébredtél hercegnő?

-Nem vagyok hercegnő!

-ja tudom. Te egy gyirkos vagy.

-Valahogy úgy. De minek kötöztél a székhez?

-Mert nem szabad hogy megszökj.

-Miért?

-Mert kellesz a főnöknek.

-Minek?

-Túl sok a kérdés.-és elkezdett felém közeledni.

-Ne gyere közelebb.-nem állt meg még válszra sem méltatott. Csak jött és jött.
Mikor velem szemben volt kb.10 cmre akkor állt meg.

-A fònök azt mondta élve kellesz neki.
De azt nem mondta hogy nem szórakozhatok.- a lélegzetem elállt a szívem kihagyott egy de lehet hogy két ütemet is. Most féltem igazán először.

-M-mi?

-Hát tudod elszorakozhatunk mi ketten.

-Inkább meghalok . Vagy kínozzon meg . Annak több értelmét látom.

-Aha. Félsz.

-Én soha se félek.

-ja persze azt hiszed nem tudom?
Eléggé remegsz . Ez a hangodban is èrződik és megvagy feszűalve.-nyeltem egyet.

-Szomjas vagyok.-Felkell húznom. Akkor nem tud ész szerűen gondolkodni.

-Nem kapsz vizet.

-Szomjas vagyok.

-Nem kapsz inni!!-kiabált rám .

-De szomjas vagyok.Szomjas.Lebetűzzem hogy meg értsd? Sz-o-m-j-a-s v-a-gy-o-k! Felkiálltó jel.
Elég legyen!! - kiáltott az elrablóm.
-Nem engedje el Natasát!! - kiabáltam rá .
-Úgy érted a lányomat? - hajólt hozzám .
-igen hiszen utálja magát és már hozzánk tartozik.-csak úgy köptem az arcába a szavakat.
Ekkor egy akkora pofont lekevert ,hogy eldőlt a szék amihez hozzá voltam kötözve.Fel állította a széket.
-Én kiviszem innen megszökünk és magát a rendőrség fogja elvinni !!!!!!!
-Miért is?-fogta az államat az egyik keze közé.-Mondjuk nem is tudom
..öh GYEREK RABLÁS MIATT??
Kiröhögöt. Engem. Engem.

-Maga egy bunkó paraszt. Megértem miért utálja a lánya.-Ekkor lekevert mégegy pofont. Az arcom lángokban égett hol a fájdalomtól hol a dühtől.

-Jaj nagyon nem érdekel.

-Akkor Natasát minek keverte bele?
A saját lányát. Még megölni is képes lenne?

-Pontossan.

-Miért? Mit kap azért ha engem elvisz neki?

-Szabadságot. Ebből a melóból nem lehet kiszállni. Csak ilyen kibúvokkal.

-Maga nagyon. Naív nem Fog kapni szabadságot . Elnondjam mi lesz?

-Na erre kiváncsi vagyok.

-Elvisz engem meg Natasát. Miután meggyőződik arról higy mi vagyunk. Valamit mondani fog nekem nem tudom még mit de biztos kellek neki mert nem megöletni akart. Aztán azt fogja mondani maga hogy most ön jön. Erre azt fogja mondani hogy bocs de nem . Aztán maga azt mondja hogy megegyeztünk. Erre ő:hazudtam. Megint.Maga teljesden kiakad és engem megfog túsznak. De ekkor én lefogom teríteni a földre a főnöke meg fejbe lövi.

-Azt viszont nem vetted számításba hogy mire oda érünk milyen lelki állapotban leszel. És hogy Natasát nem visszük magunkkal. Éd innen sem megyünk el a főnök fog ide jönni.

-M-mi lesz Natasával?

-Szerinted?

-Nem nem nem.Maga hazudik.!!!!

-Hidd ezt ha akarod.

-Beszélni akarok a főnökèvel!!

-Fél óra mire ideér.

-De...

-De mi hercegnőm?

-Ne hívj így!

-Úgy hívlak ahogy akarlak.-Közelebb hajólt és beleharapott a fülrmbe. Én hirtelen felindulásból beleköptrm az arcába.Mosolygott ès le nyalta.

-Fúj te nem vagy normális . De ez nem ujdonsás.-Vágtam nem törődöm arcot.
Aztán egy széket húzott elém és rá ült.

-Figyu kislány ha kérdezek valamit te válaszólsz külömben azt is megbánof ,hogy megszülettél. Értetted? Csak bologattam.

-Első kérdés. Szűz vagy még?

-Ez rohadtúl nem tartozik magára.

-Igen?-Elővett egy tört majd a cica nacimból a combomnál kivágott egy darabot és végig húzta rajta a tőrt.
Felsziszentem.

-Hogy rohadnál meg.

-Na akkot 2. Kérdés.
Szeretted apukádat?

-Mindennél jobban.

-Hát ő is. Minden áron megakart vèdeni.

-Mi??

-Az èletét adta a tiedért.

-Ezt nem értem.

-Mit tudsz apádról?

-Sok mindent.

-Mit dolgozott?

-Rendőr volt.

-Aha ... te csak azt hiszed.