7. fejezet ~ Kétségek között
Stella szemszöge:
Mikor vissza mentem anyuákhoz.Megfagyott a levegő.Natasa könnyes szemmel rámnézett és akkor tudtam hogy anyu mondott neki valami olyat amit nem kellett volna.Anyu biztos tapintatlan volt és a szülei után érdeklődött.
Anyu bocsánatot kért és megbeszéltük.Anyu beszélt az árvaházzal és örökbe fogadta Natasát.
Dáviddal össze jöttünk. Nagyon szeretem és ő is szeret.
Natasa 3 hét után beköltözött és a kirándulásról most jöttünk meg.Nagyon élvezte. Holnap lesz neki az első önvédelmi órája nálam mivel az orvos csak most engedte meg neki.
Már nagyon várja.
-Natasa gyere mutatok valamit!- van a házunkban egy olyan rész ahol edző terem van . Én kaptam anyutól 16. Szülinapomra. Nagyon szeretem most pedig megmutattom Natasának.
-rendben megyek.-Oda mentem Stellához. Mivel a szobámban voltam pakoltam ki a táskámat.Miután oda mentem Stella levitt az alaksorba. Most ìgy bele gondolva ott még nem is voltam pedig Stella még a titkos helyèt is meg mutatta.Pedig azt még Dávid sem tudja.Mikor beléptem egy hatalmas szivaccsal lerakott helyre értünk . Mindenhol boxzsákok és súlyzók voltak. A falon kesztyűk és kések voltak. Volt egy üveggel elkerített hely. Arra gondoltam hogy ott szokott lőni. De kitudja .
- na ez itt az én edzős szobám.
- ez nagyon király.
-Tetszik?
-igen nagyon. Majd megtanítasz mindenre?
-Persze még jó.
-Már alig várom.
- Hàt még èn. Ne de gyere menjünk.
-Jó de siessünk.
-Rendben.-Mikor kimentünk az udvarra anyu egy idegen pasival beszélgetett. Még az előtt sose láttam.
Az életben egyszer sem. Nagyon fura volt. Anya nem szokott másokkal találkozni de mindegy . Csak azt remélem nem a pasija vagy egy riporter. Na azokból nem kérek.
-Szia kicsim!
-Szia anyu!
Csak ekkor vette észre Natasát.
-Jaj szia Natasa!
-Szia!
-Jó napot !
-Hello .Tomas vagyok.
-Én Stella.Tudok segíteni valamiben?
-Kedves,de nem . Anyuddal jőttem beszélni .
-Értem. Akkor mi megyünk is Natasávak edzeni . Már a fiúk is várnak ránk. Majd találkozunk. Nyomtam egy puszit anyu arcára.
-Rendben mehetsz de Natasa itt marad mert beszélnem kell vele.
-Natasa nem marad jön belem mert ma lesz az első órája. Remélem nem baj.
-De baj.-mondta Tomas.
-Hát maga ne szoljon bele.
-Miért is ne?
-Mert egy nem ismerem kettő nem az apja se nekem se Natasának úgy hogy mi léptünk.-megfogtam Natasa kezét és elkezdtem húzni a motorom felé. Már megszokta a motorozást szerencsére mert az elején még félt.
-Már bocsi de a második feltétel igaz rám.-Na most esett le az állam és teljesen elfelejtkeztem mindenről és pofon vágtam. És miért? Elmondom.
Natasa mesélt valamit a múltjáról ész az volt hogy az apja folyamatosan bántotta őt és az anyját . Mikor Natasa apja részegen ment haza összeveszett
Az anyukájával és odáig fajúltak a dolgok hogy megverte. Halálra verte. És Natasa végig nézte ahogyan megveri és mikor az apja bement a hálószobájába akkor Natasa oda ment a vèrben fekvő anyukájához és. . .és ..
Az anyja még élt ( a halálán volt) azt mindta neki hogy fusson és meneküljön el. Natasa nem hallgatott az anyjára éa egy kést hozott ki a konyhából. Oda settenkedett az apjához és megpróbálta leszúrni de az apja gyorsabb volt mint ő és elkapta a karját . Akkor kicsavarta és a kés a földre esett. Natasa félelmében nem tudott mit csinálni csak ledermedt.
Az apja elkezdte verni addig míg Natasa elájúlt. Szerinte az apja azt hitte hogy meghalt ezért hagyta ott.
De miútán felkellt elkezdett futni de nem tudta hogy hova. Csak futott míg az árvaháznál kötött ki. És arra emlékszik még hogy összesik és elsötétűl minden............
Sziasztok!
Itt a következő rész.
Remélem tetszett. Na most egy nagy fordulatott vesz a történet.
Ui: bocsi az idő átugrás miatt.
Puszi :Ildi😘❤❤❤
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro