1 hónapja ,hogy elkerűltem a maffiától. És 2 hete ,hogy vissza kaptam az emlékeim. Igen volt egy csomó dolog amire nem emlékeztem. Arra ,hogy Totó a kutyám elszökött ,hogy Dávid ki. Hogy Alex a barátom. Hogy Natasa árvaházban élt.
Anyuval megszakatt a kapcsolat. Mostanában apával álmodom nagyon hiányzik. Jobban mint valaha most lenne szükségem rá. De ő már nem lesz itt többé. Csak most fogtam fel igazán.

-Jó reggelt szerelmem!

-Neked is drágám!-mint egy 70 éves házas pár esküszöm.

-Hogy vagy? Meg vagyok de bemenyek az irodába. Tegnap hívtak. Valamit mondani akarnak.

-Rendben de vigyázz magadra!

-Oké. De te is.

-Úgy lesz de most mennem kell dolgozni.

-Rendben Szia!

-Szia!-adott egy búcsú csókot és kilépett az ajtón.

Felöltöztem és elvégeztem a reggeli rutinom. Aztán ittam egy jó erős kávét és elmentem a nyomozó irodába.

-Jónapot!-nyitottam be a barna régi ajtón.

-Jónapot! Híreim vannak Natasáról.

-Tényleg?

-Igen. Letudtunk nyomozni rgy telefon beszélgetést így meg lett a hely.

-Ez nagyon jó. Mikor indulunk?

-Mi ma délután maga semmikor.

-Na ide figyeljen !- Csaptam az asztalra. Én is megyek van gyakorlatom ilyenekben és maga nem mondja meg mit csinálhatok vagy mit nem. Harmadszor pedig tudtommal az én hugom.

-Rendben. -adta be a derekát
Akkor ma 17:00-kor indulunk innen.
Az út két óra ott pedig rajtuk ütünk.
14:00-kor megbeszélés,ismertetés.

-Szuper!-

-Akkor 14:00-kor találkozunk.

-Ugy legyen!-kimentem az ajtón.

Mivel nem reggeliztem  gondoltam beülök a kávézóba az utca végén.
Be is ültem.

-Jónapot mit hoszhatok?- jött oda egy fiatal srác. Gondolom diák munka.

-Caramellás lattét kérek és egy brióst.

-Már is hozom.-el is sietett.5 perv múlva a rendelès már itt is volt. Aminek nagyon örűltem mert majdnem kettè lyukadt a hasam.

Megettem a brióst és éppen a kávét szürcsőlgettem mikor betoppant valaki. Majd  nem kiköptem. Mi keres ez itt!? Remélem nem ismer fel.
Milyen kicsi is a világ. Bár én örültem volna ha csak akkor találkozok vele amikor kivégzem de nem baj.

Rendelt majd leült a velem szembeni asztalhoz pont velem szembe. Áh kétségtelen ,hogy felismert. A francba.
A pincér srác oda jött és át nyújtott egy fekete kávét egy cetlivel.
Felnyitottam és elolvastam.

"Régen láttalak. Hogy van a kis barátod?Mikor láttad utóljára?Nem esett baja? Ha tudni akarod akkor gyere velem a kocsimhoz."

Elkerekedtek a szemeim mikor elolvastam.Mi ? Most komolyan elrabolta Dávidot? Nem hiszem el!
Felálltam ott hagytam a kávét és elindúltam egyenesen ki az ajtón miután kifizettem a lattémat . Utánam jött. Megfogta a csuklóm és vissza rántott.

-Engedj el!-suttogtam.

-Mi lesz ha nem?

-Nem lesz mivel gyereket nemzened.

-Megéri kockáztatni.-Bele térdeltem a gyengepontjába.

-Én megmondtam.-összerogyott a földön.

-Nem akarod tudni hol a szerelmed?

-Mit csináltál vele!?

-Én semmit ő jött hozzám. Azt mondta ,hogy adjam  vissza Natasát.

-Tudta ,hogy hol van!?

-Igen igen. Tudod nekem dolgozik.

-M-Mi !?

-De de.

-Ez lehetetlen!Nem hiszek neked.
Biztos ,hogy nem. Ennél röhelyesebb hazugságot nem tudtál volna kitalálni?

-De de . De ezt elhitted.-Ekkor egy fegyveres férfi jött mögém és kábító gázzal itatott kendőt tett az arcom elé.
Megpróbáltam nem beszívni de nem ment. Minden sötétedett és egyre közelebb éreztem magamhoz az aszfaltot. De elkaptak . Inkább elvágódtam volna a földön.

Hol vagyok? Mi történt? Fáj a fejem . Sötét van. Ez egy szoba. Vagy egy pince? Ige pince. Dohos és penész szag terjeng a levegőben. Ülök. Egy székhez kötözve. Megint. Nem is én lennék ha nem. Az ajtó felől hangok hallatszódnak. De még nem nyílik felkapcsolódik a villany a folyosón.
Az ajtón át szürődött a fény. Az ajtó kinyílt és mellettem egy alak rajzolódott ki. Ő is ki volt kötözve.
Srác volt egy idős velem. Olyan mint Dávid. Ö ö Dávid.

-Dávid!Kellj fel!-felkapcsolódott a villany.

-Felébredtél hercegnő?

-Nem alva beszélek.-oda jött az idegen és megpofozott.Egy arcizmom sem mozdúlt.Talán meglepte? Már megszoktam.

-Te velem ne feleselj!

-Most aztán megilyedtem.-Elő vett egy kést."De jó" most mérges lett.

-Ha nem akarod ,hogy benned landoljon akkor most befogod.

-Nem félek.

-Tudom. De fájdalmat mindenki érez.
-Bele vágott a lábamba nem sírtam nem sikítottam. Nem adom meg neki azt az örömöt.Meglepődött és kétségbeesett. Na most mi lesz?

-Na lám csak rossz volt a kicsilány?-Jött be Kevin.

-Na már csak te hiányoztál.
A kisfőnököt hol hagytad?

-Ennyire hiányzik?

-Nem csak gondoltam szervátültetésen van.

-Kussolj!-kaptam megint egy pofont.

-Mi történt?-kérdezte Dávid.

-Óh a szőkeherceg is magához tért.-Oda ment Dávidhoz és bele szúrta a kést a combjába.Felüvöltött a fájdalomtól.

-Ne !!!-üvöltöttem.

-Talán a hercegnőt is rá lehet venni arra ,hogy erős fájdalmat érezzen?-Oda ment Kevin is megfogta Dávid  mutatóujját és eltörte. A csont egy hatalmasat reccsent . Szinte hallottam ahogy a csontok elvállnak egymástól és szilánkosra törnek.

-Elég!-kezdtem kiabálni.
Hagyjátok engem öljetek meg hadjátok!-Tudom nem romantikus de én rosszabbúl is jártam .Igaz nincsenek még gyerekeimn de nagyon szép életem volt.

-Felálldoznád magad egy ilyen semmirekellőért?

-Nem semmirekellő!

-És mi lenne ha Natasa vére folyna miatta?

-M-mi?

-Hozzad!- azzal elment az ismeretlen férfi.

-Amíg vissza jön addig szórakozzunk.
Oda jött hozzám és végig símított a vágáson.

-Ne érj hozzá!-mondta  Dávid.

-Na megeredt a nyelved?-Elkezdett felém közeledni és eloldozta a lábamat.Megrugtam a térdét reccsent egyet .

-Te kis kurva!-ja igen önvédelemből kurva. Felálltam és levágodtam a szék eltört. A két oldala amihez hozzá voltam kötözve az rajta maradt a kezemen. Így meg volt  hosszabítva a karom . Felálltam és fejbe vágtam a szék lábával és összeesett. Dávidot próbáltam ki szabadítani a székből kikötöztem a lábát meg a kezét.
Nehezen de tudott járni.

-Most mi lesz ?-kérdezte .

-Mondom. Az lesz ,hogy míg ide hozzák Natasát addig mi elbújunk az ajtó mögé ,hogy leüthessük. Natasát meg elhozzuk az épület nem ismeretlen. Ha ugyan ott vagyunk. A hátsó kijáratnál kocsik vannak . Egyet elkötünk és elmegyünk vele.

-Rendben.- bólintott.

Jött az a mocsok. Natasát is hozta. Leütöttem és Natasa megállt.

-K-ki vagy? Te is bántani akarsz ?

-Nem én Stella vagyok. A nővéred. Azért jöttem ,hogy meg mentselek.
Nem ismersz meg?-kezdtem könnyezni.

-Nem tudom. Ismerős vagy.

-Rendben majd még megbeszéljük .
De most meg kell szöknünk add ide a kezed.

-Oké.-És már indultunk is. Elmentünk a hátsó bejárathoz. Úgy oldottuk meg ,hogy felvette Dávid annak az őrnek a ruháját akit leütöttünk.
Simán kijutottuk csak a hátsó kapunál ami nem tudom mikor került oda igazolni kellett Dávidot mi meg nem tudtuk mi a szart kell csinálni így Dávid gyomorba rugta és összeesett. Persze erre mindenki felkapta a fejét így gyorsan mentünk a kocsihoz.
Én ültem hátuk Natasa és Dávid elől. A leütöttnél volt egy fegyver így azt elkoboztuk. Lenyitottam az ablakot és elkezdtem lövöldözni. Nem mindeggyik talállt célt . Mert remegett a kezem. A szél az autó kereke volt de egy golyó áttörte a hátsó szélvédőt és bele fúródott a vállamba. Dávid hátra fordúlt és aggodalmat,féltést láttam megcsillani a szemébe  a szép tenger kék szemében.

-Nem lesz baj. -Szorítottam a vállamra a kezemet.

- Szakadék!-kiálltott Natasa.Dávid vissza fordúlt és rátaposott a fékre. Taposott volna ha müködne.Megfogtam a kezüket és úgy zuhantunk a semmibe. Pár másod percig tartott pedig eléggé mély volt a szakadék.A testem is  bele remegett.
Nem hittem ,hogy van ott fenn valaki aki vigyáz rám de imádkoztam hátha meghallgat. Az imám abból állt,hogy a többiek túléljék ha én nem is akkor ők. Mert nekem náluk fontosabb nincsen. Mielőtt elnyelt volna a szokásos sötétség kinéztem az ablakon. Fel az égre és azt mondtam:

-Apa nem sokára találkozunk.-És elnyellt az örök sötétség.

SZIASZTOK EZ LETT VOLNA A 15. RÉSZ . EZ AZ UTOLSÓ FEJEZET. VISZONT JÖVÖK EGY EPILÓGUSSAL ,HOGY MI TÖRTÉNT EZEK UTÁN HA TÖRTÉNT VALAMI.
AZ EPILÓGUSBAN MAJD EGY ÚJSÁG CIKKET FOGTOK OLVASNI A BALESETRŐL.
HA TETSZETT AKKOR VOTE VAGY KOMI.MEG PERSZE HA KÉRDÉSETEK VAN.

Puszi:Ildi😘❤❤❤