13. fejezet ~ kellemetlen
Mikot kinyitottam a szemem egy fehér szobában ébredtem.
Adam egy széken ült az ágy mellett.
A kezemet fogta. Megpróbáltam elhúzni de mintha lebénúltam volna nem tudok mozogni.Szólásra nyitottam a számat de nem mozdúlt.
Most akkor lebènúltam?
Vagy mi történt?
Adam felkellt.
-Felébredtél?-nem tudok beszélni .
-Hát persze -csapott a fejéhez.
Kaptál nyugtatót és egy ilyen bénító izét ,higy ne érezz fájdalmat.
-Tudod ,hogy kerűltél ide? Ha igen akkor pislogj egyet ha nem akkor kettőt.-két pislogás.
-Mikor lelőted Tomast akkor egy dobó kés volt a kezében mellkason talált.
A tüdőd és a szíved közé nem sok kellett ahoz ,hogy ne ébredj fel.-De hogy hogy nem vettem észre? Miért nem láttam végig rajta tartottam a szemem ez lehetetlen ha csak valaki nem hátulról lőtt vagy ütött le.
Éreztem ahogyan elkezd mozogni a fejem.Elkeztem a fejemet csóválni így akartam tudtára adni ,hogy nem hiszek neki.
-látod kezd enyhűlni a gyógyszer hatása.
-N-n-ne,nem h-hi-szek n-e-ked!
-Nem vagy abban a helyzetben ,hogy felemeld a hangod.-na ezek szerint Adamet férre ismertem.
-H-hadj b-békè-n!-kiabáltam amennyire a gyöszörgést lehet annak nevezni.
-Na mivan te kis kurva megeredt a nyelved?-ez nem normális.Megpofozott.
-T-e nem v-agy n-orm-ális!
-Igen!?-felàllt és felém mászott.
-m-it akarsz?-kezdte hatását veszíteni a gyógyszer.
-Szerintem ezt te is jól tudod.-elkezte csókolgatni a nyakamat.
-Segítség! Segítség!!-a gyószer femondta a szólgálatot.Most már tudtam mozogni. A gyenge pontjába térdeltem . Rámesett. Le rugtam magamról és mikor leesett akkor beverte az ágyba a fejét.Kitéptem a különböző zsínorokat a kezemről a hasamról. A gép hangosan kezdett sípolni . Jelezte ,hogy leszedtem magamról. Az ajtó zárva. Kirugtam az ajtót és a folyosón futottam.Itt még nem voltam . Natasának az ajtaját kerestem.A folyosón őrök voktak. Megpróbáltak megállítani.
De nem sikerűlt nekik. Fellöktem vagy bevertem nekik egyet. Esetleg kicsavartam a nyakukat. Sikerűlt. Natasa szobájához jutottam.
-Natasa ,Natasa én vagyok engedj be kérlek.-Nyílt is az ajtó.De nem Natasa nyitott ajtót .
-K-Kevin??
Te mit keresel itt!?
-Tudod itt dolgozom és élvezem a munkámat tudod?
-Ez nem lehet igaz.-Natasa torkához Kevin egy kést szorított.
-Stella segíts!-elkezdett sírni .
-Minden rendben lesz ne aggódj.
-Ebben nem lennék olyan biztos.
-Kérlek Kevin engedd el.
-Nem is tudom.
-Mit kérsz cserébe?
-Tudod mit semmit!-elengedte Natasát. Natasa oda futott hozzám.
-Ez így túl könnyű.Hol a csapda?
-Nincsen csak úgy érzem amit tettem az megbócsáthatatlan de talán enyhíthető. Most igazából megkellett volna ,hogy öljelek titeket. De ennyivel szeretnék segítení hiszen te megérdemled.
-Tényleg megbocsáthatatlan. De Kösz-ennyit mondtam . Natasával elkezdtünk futni. A Kijárat felé. Natasa fogta a kezemet. Én pedig húztam mikor az őröket kellett lefegyverezni akkor magam mögé bújtattam. Tudta mit kell tennie . Mindig.Mikor elértünk a kijárathoz akkor láttam amit nem akartam. Kint egy csomó felfegyverkezett férfi állt .
-Ezt nem hiszem el.-mondtam.
-Stella a hátsó ajtó.
-Igazad van.-elkeztünk sprintelni. Ott nem volt senki . Bemásztam az egyik autó ablakán.A riasztót kikötöttem. Az ajtót kinyitottam.Natasa beszállt.
-Figyelj! Kösd be az övet és bukj le ahogyan csak tudsz rázós utunk lesz .-Azt tette amit mondtam neki.
Kikanyarodtunk és elhagytuk az épületet. Megpróbálták kilőni a kereket. De nem sikerűlt nekik.
A hátsó ablak betőrt. A hát támla megállította a golyók nagy részét. De egy eltalálta a vallamat . Vagy is csak súrólta . Felsziszentem de nem foglalkoztam vele. Az utat próbáltam figyelni nehogy neki menjek valaminek. Szerencsére leráztuk az üldözőinket.Hátra néztem de senkit nem láttam ekkor történt a baj.
Pedig csak egy pillanatig nem figyeltem az utat még is meg történt a baj.....
Sziasztok !
Itt vagyok és hoztam még egy részt.
Remélem tetszett. Az előző késést akarom ezzel a két résszel kompenzálni.
Ha tetszett akkor Vote+komi.
Pusz:Ildi😘❤❤❤
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro