Helli! Egy másik óra közepén szintén suli elején csináltam. (Itt inkább a történet a lényeges, nem pedig a rajz.)

- Hah...hah...huhhh remélem leráztam!- mondta a kis vámpír fiú, de tudnia kellet volna, hogy Laraival nem szabad packázni. Ha megharapod, ő visszaharap.

- Meg vagy te utolsó béka! - toppant a kis Larai a fiú elé. A lány két kis coffban hordta a haját. Larain nagyon csinos kék ruha volt, és a derekán egy szép fehér selyem szalaggal, amit egy masnival kötött meg valaki neki.

- Mi van, te kis emberlány - pattant föl a sarokból a fiúcska- csak tudd, hogy pocsék volt a véred! - nézett vörösen izzó szemeivel a lány nyakára. Ahonnét csorgott még mindig a bíbor színű vér.

- A véremet nem adom ingyen...cserébe - kezdett el karba tett kézzel gondolkodni - mondjuk elveszem az életed! HAHA! - nevetett fel széles vigyorral. Aztán rögtön a fiúra vetette magát. A nagy dulakodás közben kikötődött Larai haja, de még így is a lány bizonyult erősebbnek. Ezután a fiú egy halk sikolyt eresztett el. De a sikítás félbe szakította Larai azzal, hogy elharapta a torkát a fiúnak. A vér ömlött a nyakából, le a földre. Már hatalmas vértócsa volt körülöttük, mikor Larai elengedte a fulladozó vámpírt és egy hirtelen mozdulattal kitépte a szívét a fiúnak.

- Nem is tudtam, hogy van szíved? - színlelt meglepődést a lány. Míg a fiúcska kilehelte a lelkét és úgy tűnt, hogy nem lélegzik. Ekkor lassú kopogó lépteket hallott a lány. Erre felnézett és elmosolyodott, de nem olyan vérfagyasztóan, hanem elővette legbájosabb mosolyát és úgy állt föl a vértócsából. A szája csupa vér volt, amit a ruhája ujjával törölt le.

- No de kisasszony! Ugye tudja, hogy én szoktam kimosni a ruháját. Azt hiszem most már egy rakat fehérítőt kell majd használnom- vakarta a fejét a vörös kalapos és kabátos fickó. Fekete haját a füle mögé helyezte és most már látszódtak vérvörös szemei.

- Drakiii! - ugrándozott örömébe Larai szolgája és egyben dadája elé. Bár a lány nem úgy tekintett rá, mint egy szolgára, inkább úgy, mint egy családtagra. Apja helyett apja volt és még a vén róka is megkedvelte a pöttöm gyerkőcöt.

- Bocsánat, hogy elkóboroltam, de egyszerűen halálra untam magam. Oda mentem ehhez a fiúhoz játszani, de alattomosan tőrbe csalt és most sebes lett a nyakam!- mutatott a lány a sebhelyre.

- Nem baj...majd otthon ellátom a sérülést. De most fejezzük be, amit elkezdtél. Azt hitted, hogy már halott mi? De még mozog úgy, hogy most engedelmével én meg is vacsoráznék. - mondta miközben a kúszó fiúhoz lépkedett és lassan elfogyasztotta Alucard az ennivalóját.

Larai és Drake az OC-im. Larainak dolgoztam ki a legeslegjobban a háttér sztoriját. Drake a szárnyai alá veszi, miután kiderül, hogy Larai anyja meghalt...de ez már egy másik történet. Köszönöm, ha megnézted és elolvastad ezt a kis szösszenetet!
Adeus~