Felix nagyot kortyolt a kávéjából és szemeivel a majdnem kész festményt vizslatta. A házi buli utána a lila szín is helyet kapott a kép szívében, mely' a reményt szimbolizálta és így már összesen öt különböző paca tarkította a festményt. Bár Felix kezdte úgy érezni, hogy a lilát inkább a saját szívébe kellett volna festenie...

Mert Changbin a buli óta alig beszélt vele.

A kis szeplős nem tudta hova rakni hyungja viselkedését, pedig nagyon szerette volna megérteni őt. Az nap este úgy érezte, hogy Bin végre egy picit megnyílt neki és abban reménykedett, hogy a jövőben még inkább befogja engedni a szívébe, de sajnos tévedett. Tudni akarta Changbin viselkedésének az okát, hogy miért lökte el hirtelen magától. Azt meg tudta érteni, hogy az idősebb hirtelen visszabújt a teknős páncéljába, de a fiú teljesen úgy viselkedett, mintha Felix megbántotta volna valamivel és haragudna rá.

A pici természetesen magát okolta és a múltban történtekben próbálta meg keresni a választ, de sehogy sem állt össze neki a kép. Ugyan miért engedte volna magához közel Changbin, ha még mindig haragudna rá a két évvel ezelőtti dolog miatt...?

-Lixie nem fogsz elkésni a munkából? - dugta be a fejét a festő szoba ajtaján Hyunjin, mire a kisebb riadtan rezzent össze.
-Jesszus hyung - kapta a kezét a mellkasához. - A szívbajt hozod rám...
-Ne haragudj, de kábé 10 perc múlva nyittok - sóhajtott Hyun, majd visszament a konyhába. Felix követte őt, gyorsan megitta a kávéja maradékát és a bögrét a mosogatóba tette.
-Reggeliztél? - kérdezte anyáskodva a magas szőke, mire Lixie megrázta a fejét
-Ittam kávét, majd eszek egy szendvicset bent - mosolygott halványan a fiúra, majd az előszobában kapkodva felvette a cipőjét és a táskáját. - Legyen szép napod hyung!
-Neked is Lixie, vigyázz magadra! - kiabált utána.

Felix futólépésben ment a kávézóba, ami szerencsére a háztömb aljában volt, így nem késett el. Szabályosan berobbant az ajtón, amit Jisung egy hatalmas sikítással díjazott.
-A KURVA ÉLETBE - kiáltott fel a mókusarcú.
-Neked is jó reggelt - nevette el magát Lixie, mire Han megforgatta a szemeit.
-Ja, azt... - morogta az orra alatt.
-Mi történt, mindben rendben? - rontott ki a raktárból Changbin és amint meglátta az ausztrál fiút el motyogott egy halk "jóreggelt"-et és visszament árut pakolni.

Jisung egy óriásit sóhajtott és fejcsóválva nézett Bin után, majd közelebb lépett a kis szeplőshöz és finoman végig simított a hátán.
-Felix - szólította meg lágyan. - Tudod, hogy nem szeretek beleavatkozni mások magánéletébe... De ezt megkéne beszélnetek!
-Ugyan mit hyung? - fordult felé mosolyogva az ausztrál fiú. - Minden a legnagyobb rendben!

Felix elhatározta, hogy ha belepusztul lelkileg akkor is tovább lép. Ha nehezen is, de elfogadja, hogy Changbin nem kíváncsi rá... Lemondd arról a tervéről, hogy bebizonyítja az idősebbnek, hogy vannak érzései és feladja azt az álmát, hogy visszaszerzi őt.

Ha Changbinnak ez így jó, akkor éljenek mostantól így...

A nap elég lassan telt, pedig ki sem láttak a munkából. Az emberek folyamatosan jöttek és olyan tömeg alakult ki a kávézóban, mintha pénzt osztogattak volna ingyen. Nem volt idejük normálisan enni és azzal tartották magukat életben, hogy időnként bekaptak egy-egy szem kekszet és ittak egy kis kávét. Ez nem volt a legjobb döntés, de a kényszer helyzet kényszer megoldásokat szült, aminek végül Lixie itta meg a levét.

A fiú annyira magára vette hyungja viselkedését, hogy az elmúlt napokban alig evett és aludni sem nagyon tudott. Akárhányszor megpróbált pár falatot letuszkolni a torkán a gyomra hangos tiltakozásba kezdett és nem egyszer a wc-ben kötött ki a Felix által elfogyasztott étel... Éjjelente órákon át forgolódott ébren, álmatlanul, miközben a fejében megállás nélkül pörögtek a múlt képet és visszhangoztak ugyanazok a kérdések. Képtelen volt szabadulni elbaszott döntésének a súlyától, amibe úgy érezte, hogy lassacskán bele fog roppanni. A folyadék bevitelre igyekezett nagyon odafigyelni, de ez nem pótolta sem az alvást, sem pedig a kiegyensúlyozott táplálkozást, így Lixie kezdett egyre erőtlenebb lenni.

-Yongbokkie - szakította ki Changbin lágy hangja a gondolatai közül és tenyere finoman végig simította a kis szeplős felkarját. - Jól vagy? - kérdezte őszinte aggodalommal. Lixie a fiú felé fordult, hogy megnyugtassa, de amint szóra nyitotta a száját erőtlenül összeesett.
-FELIX - Jisung kétségbeesett sikítása volt az utolsó amit még hallott...

Aztán elsötétült minden.

Changbin térdre omlott a fiú mellett és majd' szétszakította az aggodalom. Rögtön ellenőrízte a pici szívverését, majd a légzését és ajkait egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el amikor megállapította, hogy a körülményekhez képest minden rendben van vele.
-Szerinted hívjunk mentőt? - fordult Jisunghoz az idősebb fiú.
-Nem szükséges, csak vidd haza pihenni - felelte a mókusarcú, majd óvatosan végig simított Felix homlokán. - Láza nincs, egy jó alvás és vacsora majd helyre teszi!
-Tudod tartani a frontot? - kérdezte aggodalmaskodva Changbin, miközben az ölébe vette az ausztrál fiú karcsú kis testét.

-Persze szólok Minhonak, de ez most nem fontos! Vidd haza a kiscsirkét és AZONNAL szólj, amint van valami - parancsolt rá Jisung.
-Kitartás Hannie - biccentett felé Bin, majd Felixel az ölében elhagyta a kávézót.
-Arra inkább neked van szükséged... - suttogta maga elé Han, majd tárcsázta Minhot és megkérte a szerelmét, hogy segítsen be neki zárásig.

Felix halványan érzékelte a körülötte zajló eseményeket. Szerencséjére nem vesztette el az eszméletét, de nem volt ereje megszólalni, vagy kinyitni a szemét. Erőtlenül lógott Changbin karjaiba és ha nem lett volna épp rosszul akkor nagyon is élvezte volna a helyzetet. Szíve megtelt hálával, ahogy magába szippantotta Binnie illatát és szemét égetni kezdték a könnyek. Az idősebb fiú a lelke mélyén még mindig ugyan az a kedves, törődő ember volt, akit a kis szeplős egyetlen szó nélkül magára hagyott és ez a felismerés ezer darabra törte Felix szívét.

Miután nagy nehézségek árán bejutottak a lakásba Changbin óvatosan a kanapére fektette a kicsit és gondoskodva betakarta. Óvatosan odébb söpörte Felix arcába lógó szőke tincseket és Lixie abban a pillanatban azt kívánta, hogy bárcsak eltűnne a Föld felszínéről. Bin gondoskodása ráébresztette valamire és úgy érezte képtelen ily' mázsás súllyal a szívében élni tovább...

Gyűlölte magát mert a csupaszív, mindig vidám hyungja miatta lett ilyen.

Miatta rejtette meleg szívét egy fagyos jégverem aljára.

"-Elhozom neked a tavaszt Binnie, csak kérlek engedd, hogy szeresselek... Színesre festek benned mindent ami kifakult, csak engedj vissza a szívedbe!"