-Hyung kitaláltam valamit - emelte fel a fejét Felix és állát Changbin mellkasán megtámasztva nézett szerelme mélybarna szemeibe.
-Hallgatlak picim - mosolyodott el az idősebb és megsimogatta a fiú fejét.
-Mivel most egy ideig nem lesz normális szabadnapunk ezért, mit szólnál hozzá, ha kihasználnánk a mai napot? - kérdezte az alsó ajkát rágcsálva.

-Mmm szóval az nem volt elég amit az éjjel kaptál, meg hajnalban, meg az előbb a festőszobában? - húzta fel a szemöldökét huncutul Changbin.
-Ahjj már Binnie - ütötte meg játékosan a fiú felkarját. - Arra gondoltam, hogy elmehetnénk az állatkertbe - dobta be az ötletet a kis szeplős.
-Szóval Disneyland helyett vigyelek el ranDisney? - röhögött jóízűen a saját szóviccén.
-Baszki hyung, ez borzalmas volt - csapott a homlokára nevetve Lixie. - De igen, valami ilyesmire gondoltam.

-Benne vagyok csibike - puszilta meg a pici homlokát, majd finoman megpaskolta formás fenekét. - Öltözzünk fel szépen és mehetünk!
-Köszönöm - mosolyodott el Felix és hálája jeléül szájon csókolta Changbint, majd a fürdőbe sietett. Az ausztrál fiú olyan gyorsan készülődött el, mint még soha és bár lazára vette a dolgokat még így is elmondhatatlanul dögös volt. Sminket egyáltalán nem rakott fel, így Binnie boldogan gyönyörködhetett a szeplőiben, amiket annyira szeretett.

Kéz a kézben hagyták el a lakást és Changbin autójával mentek az állatkertbe. Úgy érezték ez az ő napjuk, hiszen minden összejött. Csodálatos volt az idő, nem volt dugó az úton és a pénztárnál sem kígyózott kilométeres sor. Minden adott volt a tökéletes randihoz.

A kapun belépve rögtön tanakodni kezdtek, hogy merre induljanak, mit nézzenek meg először, milyen sorrendben haladjanak. Egy fa árnyékában lévő padra ültek le és elmélyülten a térképet tanulmányozták, amikor Changbin hirtelen talpra szökkent.
-Maradj itt Bokkie, mindjárt jövök - simogatta meg párja arcát, aki csukott szemmel csücsörítve várta, hogy megcsókolja őt. Miután Binnie ezt megtette, Felix pici kezeivel a derekába markolt és úgy nézett a fölötte álló fiú szemeibe.
-Hová mész hyung? Ne hagyj iiiitttt - nyafogott kisfiúsan és a cukibb hatás kedvéért még a száját is lebiggyesztette.
-Mindjárt meglátod - kacsintott a kicsire, majd egyenesen a bejáratnál lévő ajándékbolthoz ment, hogy valami aprósággal meglepje a szerelmét.

Felix mosolyogva nézett Changbin után, majd amíg a fiúra várt unalmában a telefonját kezdte el nyomkodni. Válaszolt a barátai üzeneteire, posztolt egy szelfit az instára, majd átböngészte az emailjeit. Épp a spam mappában szelektált, amikor mobilja egy csipogással jelezte, hogy újabb levele érkezett. Az ausztrál fiú ijedtében majdnem elejtette a készüléket, majd saját magán jót nevetve nyitotta meg az emailt, melyet az egyetem küldött neki...

-Nos - köszörülte meg a torkát Changbin mellé ülve, de Felixnek kellett pár másodperc, hogy a párjára terelődjön a figyelme. - Mivel nem volt időm normálisan felkészülni a spontán randira és ajándékot venni neked, ezért tessék - mosolyodott el félénken, majd Lixie kezébe nyomott egy puha plüss csibét.
-Ez nagyon édes - ragyogott fel a fiatalabb arca és azonnal magához ölelte a bolyhos kis cukiságot. (Mármint a csibét, nem Changbint.) - Köszönöm szépen szerelmem! - fordult Binnie felé, majd arcon puszilta.
-Szívesen baba. Próbáltam valami olyan aranyosat választani mint te, de hát a téged nem überel semmi - ölelte magához Felixet és arcát a fiú selymes tincseibe fúrta. - Minden rendben amúgy? - húzódott el pár pillanat múlva a kicsitől. - Nagyon el voltál merengve az előbb, eléggé gondterheltnek tűntél.

-Ohh? Ja, igen... - vakarta meg zavarában a tarkóját Lix. - Csak kaptam egy értesítőt az egyetemről, hogy meghirdettek egy pályázatot és elgondolkoztam, hogy jelentkezzek-e az egyik festményemmel - vonta meg a vállát.
-Mi a téma? - érdeklődött kedvesen Changbin.
-Az érzelmek, de nem hiszem, hogy lesz időm valami újat alkotni a határidőig... Szóval inkább kihagyom - mosolyodott el keserűen az ausztrál és bár úgy csinált, mintha nem lett volna nagy dolog, de Binnie látta rajta, hogy kissé szomorkás lett emiatt.

-Miért nem jelentkezel esetleg azzal, amit rólam festettél? - dobta be az ötletet az idősebb.
-Megengeded? - derült fel rögtön Felix arca, mire Changbin nevetve megcsóválta a fejét és az ölébe húzta a kedvesét.
-Miért ne engedném? - simított végig lágyan a szeplőkkel borított pofin. - Az a te remekműved, nekem csak annyi közöm van hozzá, hogy én vagyok a képen.
-Köszönöm hyung! - hálálkodott a kisebb Binnie nyakába borulva és megszámlálhatatlan mennyiségű puszit adott neki, amit a fiú aranyosan nevetve tűrt.
-Ezen nincs mit köszönni Yongbokkie - fogta két keze közé Felix arcát és nagy cuppanós puszit adott a párnácskáira. - Na, gyere! Együnk valamit gyorsan mert olyan hangosan korog a hasam, hogy nem hallom a saját gondolataimat se...

Felix nevetve fogta meg a fiú kezét és hagyta, hogy a közeli kis büféhez húzza őt, ahol leültek az egyik kevésbé szem előtt lévő asztalhoz. Changbin hangosan felolvasta neki az étlapot és javaslatokat tett, hogy szerinte Lixienek mit kéne ennie, mert az utóbbi hetekben sokat fogyott. Azt természetesen gyorsan hozzá tette, hogy így is mennyire tökéletesnek tartja a kis szeplőst és onnantól kezdve hosszú percekig a fiú szépségét méltatta.

Ahogy Felix hyungja mosolygós arcát nézte végre elhitte, hogy képesek lesznek elölről kezdeni és helyrehozni mindent.