Lee Felixel madarat lehetett volna fogatni, amikor két év távollét után ismét Dél-Koreában volt. Az érettségi letétele után a szülei megengedték neki, hogy Szöulban járjon egyetemre,  de egy váratlan halál eset  miatt a fiú haza utazott, felborítva a Dél-Koreában kialakított életét.

De most végre újra az ázsiai országban volt, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta...

Nem adta fel az álmait, hogy grafikus legyen és amíg Ausztráliában volt addig is szorgalmasan tanult, festett, rajzolt és fejlesztette magát. Bár nagyon hiányoztak neki a szülei,  a testvérei és a barátai, de izgatottan várta, hogy újra találkozzon a Dél-Koreai ismerőseivel. Az otthon léte alatt nem tartotta mindenkivel a kapcsolatot, sőt Chanon kívül szinte senkivel sem, de bízott benne, hogy a fiúk megfognak neki bocsájtani és újra összeáll az ő kis csapatuk.

Egyikőjükkel, a szintén művészi beállítottságú Hyunjinnal közösen béreltek egy kis lakást, amiben Felix legnagyobb örömére külön festő szoba volt kialakítva. A kis szeplős már alig várta, hogy elfoglalja új otthonát és valami szépet alkothasson. Hiába volt mögötte egy fárasztó, hosszú repülő út, a fiú tele volt energiával.

A taxiból kiszállva elégedetten nézett körbe, a környék több mint megfelelő volt számára. Egy kis bolt, étterem és kávézó volt a lakótömb aljában, ahol a lakást bérelték. Felix már el is határozta  magában, hogy hol fogja minden reggel meginni az életmentő koffein bombáját.

Sietős léptekkel az épület felé indult, de aztán hirtelen lefékezett. Nagyokat pislogva nézte a kis kávézó bejáratát és egy hang a fejében azt mondta, hogy menjen be. Az ausztrál fiú megvonta a vállát és belépett a helységbe, ahol az érkezését egy vidáman csilingelő  kis kolomp jelezte. Végül is Hyunjinnal nem beszéltek meg, hogy mikor megy... Bele fér az idejébe egy kávé.

Kissé kopottas koreaijával rendelt magának egy iced americanot és a kedvesen mosolygós pultos lány tanácsát megfogadva leült az egyik üres bokszba. Ujjaival izgatottan dobolt az asztalkán és gondolataiba merülve bámulta az utcát. Csak nézte az emberek sokaságát, az elhaladó szerelmes párokat, fiatalokat, szülőket és gyerekeket, miközben csak arra tudott gondolni, hogy ő valóban ide tartozik. Bármennyire is imádta Ausztráliát, hiába ott nőtt fel, Felix csakis Szöulban tudta elképzelni az életét.

-Tessék, a rendelésed - rántotta vissza a Földre egy túlságosan ismerős orgánum és mikor a kis szeplős a hang irányába fordult szinte a padlón koppant az álla.
-Changbin? - bámult tányér  méretű szemekkel az őt kiszolgáló fiúra, aki hasonló döbbenettel nézett rá. Az ismerős ismeretlen megrázta magát, mintha csak egy álomból ocsúdott volna fel és ajkai rögtön széles mosolyra húzódtak.
-Yongbok??? Hát vissza jöttél...?

Sziasztok! 💕

Sok szeretettel köszöntelek benneteket egy újabb Changlix könyvben, hehe. Nem tehetek róla, nekem ez a kettő SAFEPLACE!!! 🫠

(Na meg hiányzott a "szocreál" ficim...😭)

SZÓVAL.

Elnyomva a józan eszem utolsó szikráját belevágtam ebbe a ficibe, tehát fogtam és beletettem a pimpim a csípős növénybe. :DDD (Értsd. : belevertem a faszomat a csalánba)

Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a cuki kis történet, mellyel az a célom, hogy megmelengessem a szívetek, mosolyt csaljak az arcotokra és  ellopja az összes "uwu"-tokat. 🥰🥹

Szeretettel: Raven. 💜

(köszönöm a támogatást baby AngelChanLover 💕)