Hosszú idő után Felixnek végre szabadnapja volt. Nem kellett bemennie az egyetemre, sem pedig dolgoznia, így ezt kihasználva ecsetet ragadott és Hyunjin engedélyével befoglalta a festős szobát. Általában csak leült és hagyta, hogy a gondolatai szabadon szárnyaljanak, de most kifejezetten tudta, hogy mit szeretne alkotni.

Jól tudott emlékezetből is festeni, de a biztonság kedvéért inkább elő vette a telefonját, kikereste a kedvenc képét Changbinról és letámasztotta az állvány mellé. Mosolyogva nézte a fotót és észre sem vette, hogy szeméből hullani kezdtek a könnyek. Elmondhatatlanul szerette még  hyungját és bántotta, amit vele csinált, bár abban a kétségbeejtő helyzetben úgy cselekedett ahogy helyesnek látta. Azt hitte jót tesz, hiszen szánt szándékkal sosem ártott volna Changbinnek, de hát a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

Nagyot sóhajtva megtörölte a szemeit és elindította a lejátszási listáját. Kikeverte a megfelelő színeket és az ablakot szélesre tárva élvezte a lágyan simogató szellőt, a város zajait, a zenét és a lelkét átjáró nyugalmat. Halkan énekelgetve haladt szépen lassan és először Changbin igéző szemeit,  puha ajkait festette meg. Imádta, ahogy szerelme arca életre kelt a vásznon az ő kezei alatt.  Az órák csak úgy repültek abban a csendes békességben... Felix hasa hiába jelezte, hogy bőséggel elmúlt dél és a szokásos reggeli kávé is régen volt már, a kis szeplős addig nem tette le az ecsetet amíg kész nem lett. Egy darabig elmerengve nézte a festményt, majd elkezdett pakolászni. Úgy érezte, hogy a kép úgy volt egyenlőre teljes...

Direkt üresen hagyta hyungja szívét.

-Mi szépet alkotsz Lixie? - dugta be a fejét az ajtón Hyunjin, majd mosolyogva beljebb lépett. Kezében egy zacskó volt, tele ételes dobozokkal és evőpálcikákkal.
-Azt hittem felismerhető, hogy ki van a képen - nevette el magát a kicsi.
-Igen, csak nem értem miért hagytad üresen a szívét - ráncolta a homlokát a magasabb, mire Felix egy nagyot sóhajtott és mesélni kezdett a másiknak.
-Mikor Changbin elvitt a galériába láttunk egy hasonló festményt, amit feltűnően sokáig és szomorúan nézett - magyarázta, majd leült az egyik székre. Hyun követte a példáját és szó nélkül az egyik adagot a szeplősnek adta. - Köszönöm! Szóval este nála iszogattunk, én pedig kiszedtem belőle, hogy mi volt ennek az oka? Azt mondta, hogy úgy érzi ő már halott és teljesen üres belül - Az ausztrál fiú hangja megremegett, ahogy kimondta ezeket a szavakat és makacsul megrázta a fejét. - Tudom, hogy ez nincs így és ezt neki is befogom bizonyítani!

-Sok sikert, nem lesz könnyű dolgod Lix - grimaszolt fancsalian Hyunjin, majd a szájába tömött pár ízletes húsgombócot.
-Valahogy sejtettem, de nem baj - mosolyodott el fájdalmasan a kicsi. - Tudom, hogy mennyire elbasztam a dolgokat és lehet nem tudom őket jóvátenni, de akkor is megpróbálom! Megteszek minden tőlem telhetőt - mondta eltökélten, mire az idősebb csak hümmögött egyet és csendben folytatta az evést.

-Felix kérdezhetek valamit? - nézett rá hirtelen Hyunjin és még az ételes dobozt is félrerakta.
-Csak nyugodtan hyung - biccentett a fiú és unottan turkálta tovább  a rámenjét.
-Szereted még Changbint?  - Az idősebb kérdése váratlanul érte az ausztrál fiút. Hatalmas őzike szemeivel lassan pillantott fel rá és tüdejéből egy fájdalmas sóhaj szakadt  fel.
-Szeretem - felelte kurtán. Tudta, hogy hyugja átlát rajta, na nem mintha megfordult volna a fejében egy pillanatig is, hogy hazudjon. Teljesen megbízott Hyunjinban. - A szívem egy percre sem szűnt meg érte dobogni - tette hozzá alig hallhatóan.
-Lehetek veled őszinte?
-El is várom, hogy az legyél hyung!

-Nézd... - kezdett bele óvatosan, miközben megfogta Felix kezét. Véletlenül sem szerette volna megbántani a kicsit és aggódott, hogy szavai túl kegyetlenül fognak hangzani. - Eszemben sincs felhánytorgatni a múltat, vagy a szemedre vetni a hibáidat, de Changbint nagyon megviselték a köztetek történt dolgok.
-Tudom Jinnie, nem vagyok hülye - húzta oldalra a száját keserűen.- Tökéletesen tisztában vagyok a hibáimmal és a bűneimmel, de talán Changbin ad még egy esélyt...

-Mi a terved? - derült fel a magasabb fiú arca. Hyunjin is azt szerette volna, ha két barátja végre kibékül és minden ismét a régi lesz.
-Az még nincs - túrt a hajába gondterhelten Lix. - De első körben kiderítem milyen érzelmekre képes Binnie, ha rólam van szó és bebizonyítom neki, hogy a legkevésbé sem üres... - nézett eltökélten Hyunjin szemeibe. - Szerintem éppen az a baja,  hogy túl  sok emóció van benne.
-Hajrá Lixie, én drukkolok neked! - mosolyodott el lágyan az idősebb és bátorítólag megszorította Felix kezét. - Minden türelmedre és kitartásodra szükséged lesz, de talán te képes vagy feltölteni színekkel Changbin kifakult szívét...

Felix elgondolkozva döntötte oldalra a fejét és egy darabig Hyunjint nézte, majd a tekintete a festményre tévedt. Ajkai automatikusan apró mosolyra húzódtak, miközben fejében peregni kezdtek a múlt és a jelen kockái. Nem akarja ezt veszni hagyni...

Újra színessé fogja varázsolni Changbin szívét.