Pár hónappal később...

Végül minden a helyére került Felix életében és mondhatni a régi lett. Visszakapta a szerelmét, jól teljesített az iskolában, sikereket ért el a hobbijában, volt egy stabil munkahelye és fedél a feje fölött. Nem utolsó sorban ott voltak neki a barátai is, akikért végtelenül hálás volt és akik nélkül sehol nem tartott volna.

Őszintén úgy gondolta, hogy ennél szebb már nem is lehetne az élete és hálás volt mindenért, amit a sorstól kapott, de leginkább Binért. A szerelmük még mélyebb lett, a kapcsolatuk pedig erősebb és Lixie néha elgondolkozott azon, hogy lehet kellett nekik ez a külön töltött 2 év, hogy ilyen irányba fejlődjenek. Sok fájdalmon és megpróbáltatáson mentek keresztül, amik nélkül talán teljesen másmilyenek lennének... És amikor ez az eszébe jutott tudta, hogy minden szomorúság megérte azért, hogy ott tartson a kapcsolatuk ahol jelenleg. Ahogy a fűben mellette fekvő fiúra nézett a szíve megtelt hálával és szent meggyőződése volt, hogy ennél boldogabb már nem is lehetne.

De tévedett...

-Szerinted látunk is majd hullócsillagot, vagy fölöslegesen feküdtünk ki? - morfondírozott hangosan Felix, ahogy a sötétlő égboltot nézte. Changbin halványan elmosolyodott, majd oldalra fordulva tanulmányozta kedvese tökéletes arcát.
-Nem tudom... - vonta meg a vállát. - De fölöslegesnek nem mondanám akkor se, ha nem látunk egyet sem.  Minden perc értékes amit veled tölthetek! - vallotta be, mire Felix ráemelte a tekintetét és édesen vigyorogva szájon csókolta szerelmét.

-Ezzel én is így vagyok hyung - suttogta Bin ajkaira, majd kissé hátrébb hajolt a fiútól, hogy a szemébe tudjon nézni. - Még akkor is szeretek  veled lenni amikor vitatkozunk.
-Én is - nevette el magát az idősebb. - De szerencsére ritkán veszekszünk!
-Ilyen az amikor az ember megtalálja a lelki társát - bukott ki Felixből, majd szégyenlősen elpirulva lehajtotta a fejéjt. - Szerinted örökké együtt leszünk? - kérdezte, miközben alsó ajkát idegesen rágcsálni kezdte. Changbin óvatosan felemelte Felix fejét, lágyan végig simított az orcáin és csillogó szemeit képtelen volt levenni a piciről.
-Szívem minden hitével őszintén így gondolom - felelte édesen mosolyogva, majd szájon puszilta az ausztrál fiút. - Szeretlek Bokkie!

Felix már épp szóra nyitotta volna a száját, amikor egy hullócsillag hirtelen megszakította a romantikus pillanatot. A kis szeplős teljesen bepörögve rángatta meg hyungja karjait és izgatottságtól ragyogó szemekkel bámulta az eget.
-HYUNG OTT VAN EGY! - lelkesült be, majd behunyta a szemeit. - Kívánj gyorsan!!!
-Kívánlak - viccelődött az idősebb, mire Felix játékosan meglökte a vállát.

-Oké, megvolt! Remélem valóra válik... - sóhajtott fel reménykedve a kicsi, majd lopva Changbinre pillantott. - Te mit kívántál Binnie? - kérdezte könnyedén, mire az idősebb fiú jól láthatóan zavarba jött.
-Azt, hogy igent mondasz a kérdésemre - felelte szégyenlősen elmosolyodva és idegességében futólag megnyalta az alsó ajkát.
-Miért? Megakarod kérni a kezem? - viccelődött jókedvűen Lixie és széles mosolyát látva Bin feszültsége is oldódott kicsit.
-Idővel igen - kacsintott a párjára, majd megköszörülte a torkát. - De most egyenlőre, csak azt szerettem volna kérdezni, hogy... Sokat gondolkodtam az utóbbi időben és igazából szinte minden szabad percünket együtt töltjük - magyarázta óvatosan, minden szavát jó alaposan megválogatva és átgondolva, mintha tartott volna Felix reakciójától. - Viszont ha kettesben akarunk lenni akkor vagy neked, vagy Hyunjinnak el kell mennie otthonról...

Felix látta, hogy szerelme kínban volt, ezért oldva a feszültséget átvetette a lábait Bin csípőjén és helyet foglalt az ölében. Az idősebb rögtön felült és tenyerével Felix oldalára simított.
-Mire próbálsz meg kilyukadni baby? - kérdezte a kis szeplős, majd karjait hyungja nyaka köré fonta és ujjai a fiú hajával játszottak. Changbin összeszorította a szemeit egy pillanatra, majd hangosan kifújta a tüdejében rekedt levegőt és kimondta azokat a szavakat, amiket már oly' régóta szeretett volna.
-Hozzám költöznél Yongbokkie?

És Changbin ezzel a kérdéssel bebizonyította, hogy még boldogabbá tudja tenni Felixet...

A kis szeplős nagyokat pislogva bámult a kedvesére és képtelen volt felfogni a hallottakat. Az utóbbi hetekben az ő fejében is egyre többször átfutott a gondolat, de nem mert vele előhozakodni. Nem akart túl gyorsnak tűnni és Changbint sem akarta megijeszteni... Hiába volt biztos a kapcsolatukban nem gondolta volna, hogy párja készen áll egy ekkora lépésre.

Felix agya lassan fogadta be és dolgozta fel az információt, de ahogy egyre tovább bámulta Binnie reménykedő tekintetét kezdett neki leesni, hogy a fiú egyáltalán nem viccelt. Mosolya fokozatosan lett szélesebb és végül akkora vigyor terült el az arcán, hogyha nem lettek volna fülei akkor körbe érték volna a fejét.
-Hogyan is mondhatnék erre nemet hyung? - nevetett fel boldogan az ausztrál és szorosan magához ölelte Changbint. Az idősebb fiúból egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel és Lixie hajába puszilt.
-Akkor átmegyünk összepakolni a cuccaid? - kérdezte a picit, aki ráemelte könnyektől csillogó íriszeit és édesen elnevette magát.
-Szerintem már több mint a fele nálad van... - vallotta be kuncogva.

Changbin letessékelte az öléből a párját, majd mindketten talpra álltak és a cuccaikat összeszedve indultak meg az idősebb autójához. Binnie úriember módjára kinyitotta Felix előtt az ajtót, majd a táskáikat bedobta a hátsóülésre. Megkerülve a kocsit ült be a volán mögé és miután bekapcsoltak a biztonsági övet Changbin gázt adott. Felix egyik kezét Bin sebváltón heverő mancsára rakta és egy pillanatra szerelmesen összemosolyogtak. Tudták, hogy ezzel egy új fejezet nyílt az életükben, ami gyökeresen megváltoztatott mindent...

De soha egy percre sem bánták meg, hogy komolyabb szintre emelték a kapcsolatukat!

Hellou! 🥰

Kifejezetten produktívnak érzem magam, hiszen idén ez az 5. könyvem, amit sikeresen befejeztem és bár minden ficim a "gyerekem", vannak amik közelebb állnak a szívemhez picit, mint a többiek. Ez is egy ilyen történet...

Ahogy visszaolvastam a részeket néha elmosolyodtam, néha pedig megkönnyeztem, hogy mennyire beleírtam magam Changbin karakterébe és mennyi fájdalmat merítettem a saját életemből. Tudjátok ezért is szeretek írni, mert sokszor tudat alatt megoldom bizonyos problémáimat egy-egy könyvben, vagy legalább feltárom és elkezdek vele foglalkozni. Mindig érdekes ilyen egyezéseket találni, mert ilyenkor kvázi kívülállóként, kicsit reálisabban tudom elemezni a gondjaimat.

Na, de movin' on... :))

Jelenleg ez a fici (2023.06.04) első a "yongbok" és második helyezett a "seochangbin" és a "kpopfanfiction" hashtagnél, ami úgy gondolom egy elég szép eredmény. 🤔

Changbin és Felix története végül 1.1K megtekintéssel és 300 voteval zárult le, amit szintén szeretnék megköszönni nektek! Bár sokszor mondom és lehet már unjátok, de tényleg nagyon hálás vagyok értetek. 💕 Mikor szar napom van, rossz kedvem, elbizonytalanodok, felakarom adni, mindig ide menekülök és belőletek, a pozitív visszajelzéseitekből merítek erőt. A köszönöm kevés ide, de nem tudom mi mást mondhatnék nektek... 🥺🥺 Remélem még sok szép közös pillanatot fogunk szerezni itt együtt! 🙏

És hát akkor így a történet lezárásaként jöjjön a szokásos kérdezősködés. 😁

Hogy tetszett összességében a könyv?

Melyik a kedvenc részetek/jelenetetek?

Ki a kedvenc szereplőtök?

Ki a kedvenc párosotok? (Nem feltétlen szerelmi)

Mi tetszett a legkevésbé a ficiben?

Bármilyen építő jellegű kritikát, tanácsot, egyéb véleményt szívesen meghallgatok:

Még egyszer köszönöm szépen, hogy időt szántatok a könyvemre, remélem a következő ficimben is találkoni fogunk. ^^ Szeretnék külön köszönetet mondani az én egyetlen moonshineomnak AngelChanLover , aki mindent részt elolvasott publikálás előtt, végig bíztatott és bátorított, valamint Aq0a333 drágámnak, aki szintén segített az átolvasásban és hivatalosan megnyerte a "legtöbbet kommentelő" díjat! 🥰😁

Vigyázzatok magatokra mindannyian és legyen szép napotok! 💕

Szeretettel: Raven.💜