Hogyan is kezdődött ez az őrült kaland?
Az ötmásodperces verziót kihagyom,kezdem is.
Egyszersült,kétszersült,avagy holnemvolt volt egyszer egy gyönyörű fiatal nő,aki kémikusként dolgozott. Egy szép napon,a görögországi nyaralásán megismerkedett egy állatorvosként munkálkodó fiatalemberrel,akivel rövidesen egymásba szerettek. Ők voltak Karen Wald és Marco Millen,vagyis a szüleim. Egy másik szép napon,évekkel később, Január 7.-én megszületett a lányuk, Lily Naomi Millen,vagyis szerény személyem. Akiből kémikus lesz. Vagyis állatorvos. Mondom kémikus! Mondom hogy állatorvos!
Állatorvos!-Kémikus!-Állatorvos!-Kémikus!
-mondogatják a szüleim. De van egy apró bökkenő. Én egyik sem akartam lenni. Nekem a szerelés és az állatok voltak a min deneim. Ha nem egész álló nap bütyköltem valamit,akkor az állatvilágot figyeltem.
Amikor megtanultam olvasni,csakis a természetről és az állatokról olvastam. Egészen a kilencedik születésnapomig,amikor is,a nagynéném, Angie, megajándékozott a Gerald Durrell könyvek első példányával. És szép lassan az összeset megkaptam,megvettem és elolvastam legalább hússzor. Teljesen magával ragadott az egyedi stílusa,a humora, a történetei....De legfőképp az,hogy hogyan vélekedik az állatokról, és a védelmezésükről.
Az iskolában sosem voltam az a barátkozós típus. Mindig is furának,különcnek,esetenként pedig lúzernek tartottak, a szerelési mániám miatt,illetve az állatvilág iránti szeretetem miatt.
De aztán mégi lett három legjobb barátom,akikkel már eónok, azaz ősidők óta együtt lógok.
A barátosném,Kiara Csang,nos gondolom rájöttetek,félig kínai. Hosszú,szinte már fehér,olyan szőke haja van, kék szemei és egy feketekeretes szemüvege. Ő is különc a maga módján,hisz egy igazi fizikazseni.
Emellett van két fiúhaverunk is. Az egyik Patrick Gelbero,a csapatunk kémiazsenije. Komolyan 4 év alatt, azaz kilencéveskorom óta megszámlălhatatlanszor kellett miatta tűzoltót hívni az iskolánkba,annyiszor robantotta már fel majdnem a sulit...
Patricknak fekete haja van,ami kicsit hullámos, és mindig oldalra fésüli. Nagy barna szemei vannak,amiket ritkán látni teljesen,mert mindig elhomályosítja az idétlen védőszemüveg,amit visel. A kis csapatunk negyedik tagja nem más,mint Aaron Millen,a nàlam egy évvel fiatalabb öcsém. Aaron eredetileg a szüleim jóvoltából csapódott hozzánk,máskülönben egész nap a konzollal a kezében bambulná a képernyőt... Az én öcsikémnek mániája a videójátékok és a filmek. Ez a két dolog élteti. Szóval ha velünk lóg,akkor általában sikerül elszakítania a tekintetét a képernyőről, és egész normális tud lenni.
Tehát,ők az én fura barátaim,akikkel minden őrültségben résztveszek....