Másnap reggel feleltem, megmosakodtam. És rohantam, hogy elmondjam Colenak mi történt. Nem találtam a Hadész bungalóban. Sokszor aludt inkább az erdőben. De itt se találtam. Gondoltam megkérdezem Caryt hátha ő tudja.

Ő volt az egyetlen barátnőm nem álltunk olyan közel egymáshoz mint Cole-lal, de ettől függetlenül  nagyon fontos volt nekem. Cary egy nimfa volt. Vagyis majdnem, mert anyja egy nimfa volt, de az apja Hermész. A hírnök bungalójaban lakott és egész jóban  volt a testvéreivel. Sajnos Őt sem találtam. Szomorúan ültem le a Hekaté bungaló lépcsőjére. Ma van a tizenegyedik születésnapom. Nem akartam nagy felhajtást vagy ajándékokat csak egy kicsit együtt lenni a barátaimmal. Hiszen holnap már úgyis mennem kell. Egy fiatal nimfa lány közeledett felém Cary egyik barátnője. Ha jól emlékszem Wendynek hívják.
–Gyere velem Sam – mondta félve.A lány olyan 8 éves lehetett.
–Jövök várj egy picit – bementem az íjjamért, mert reggel elfelejtettem magammal vinni.
–Itt vagyok. Hova megyünk?
–A.. A.. Azt nem mondhatom meg – szólalt meg bátortalanul.
Jobbnak láttam nem firtatni a dolgokat így is eléggé félős volt a lány. Gyanítottam nincsen semmi gond, hogy csak a lelkére kötötték, hogy nem mondhat semmit. Egy barlangba vezetett.

A barataim ugrottak ki a sziklák mögül.
–Meglepetés! – kiáltották. Cary egy gyönyörű tortát hozott nekem.
–Azta!–kaptam a szám elé a kezem – Ó de gyönyörű! Köszönöm! – a torta nagyon szép volt. Hármunkat ábrázolta.
Miután megettük a tortát. Cole megkért minket, hogy kövessük, mert valamit szeretne nekünk mutatni. Így is tettünk. Föld alatti alagút redszereken keresztül egy csodálatos barlangba vezetett tele volt csillogó kristályokkal.
– Lehetne ez a titkos találkozó helyünk – javasolta. Bár így lehetett volna.
–Nekem el kell mondanom nektek valamit – szóltam keserűen – Tegnap a zászló vadászat alatt két idegen... – meséltem a történeteket. Szomorúan hallgatták.
-És... Mikor kell el menned?
-Nem tudom pontosan – válaszoltam Cary kérdésére.
–Megmutatod azt a levelet, légyszi! – kérte a barátom.
–Persze itt van – nyújtottam át neki. Szomorúan olvasta.
– Nem lehet, hogy ez valami rossz vicc? – kérdezte reménykedve.
– Sajnos nem, megkérdeztem Kheirónt.
– Mondanám, hogy maradj itt, de tudom, hogy ez egy nagyon klassz lehetőség számodra – ölelt meg a fiú.