Mikor oda értem a harc még javában folyt. A küzdelem két bungaló között zajlott. Pont ott ahol mi laktunk mármint, hogy laktunk volna. Jobbra Hádész balra pedig Hekaté bungalója. Meghúzódtam a Hádész bungaló árnyékában és a csata zajától sajnos csak hangfoszlányokat hallottam. Bár jobb lett volna, ha még ennyit se hallok...

-... Tudom, hogy szereted... - hallottam apám gúnyos kacaját -...,de Ő mást szeret.

- ... hazudsz!!! - láttam, hogy már nem bírja tovább be kell avatkoznom, de mégis tudni szeretném mit mond - Ő a legjobb barátom!

-Hah valóban így lenne?...nem is válaszol... -nevetett - és tudod vannak új barátai akiket jobban szeret! - ordította a barátom szemébe - Ja és most is itt ....

-ELÉG VOLT!!! - ugrottam közéjük.

-Haha, de vicces vagy majd pont te fogsz megállítani. Haha na jó proballkoz csak nekem mindegy - vicsorgott R. A. T.

-Tudod - hallottunk Lucia hangját - ha valaki kineveti az ellenfelét azzal csak azt bizonyítja be, hogy fél tőle.

  Hihetetlen ez a lány. Hogy bír ilyen nyugodt maradni amikor egy ilyen erős ellenféllel állunk szemben. Cole arcán is láttam a meglepettséget és még valami mást is.

-Tudomár miért hívnak R. A. T. - nek! - lépett be Sophia is - mert, egy patkány vagy!

-HOGY MERÉSZELED! MIT KÉPZELTÉK TI TI KIS TAKNYOSOK! - azzal amíg mindenki a jobb kezére figyelt, mert azt hittük abban van a fegyver, a bal kezével Sophiara.

-Neee - sikoltottam és a barátnőm után nyúltam, de ezzel csak annyit értem el, hogy földre estem.

Ahogy Sophi eltűnt megjelent egy fura köpenyes fiú. Barna kicsivel a válla fölé érő haja volt. Íjjal és nyilakkal harcolt. Mármint gondolom, hisz most csak megszeppenve állt. A zöld foltos köpenye eltakata a fél arcát. Idősebbnek tűnt, mint mi, olyan 16 évesnek.

- Ho...ho...hol vagyok? - kérdezte kissé ijedten. Én megszólalni se tudtam, de Lucia megint lenyűgözött.
-A félvér táborban. Majd később megmagyarázzuk. Addig bújj el az  erdőben! - mutatott előre. Ajajj! Az nem olyan biztonságos számára, de ezt a gondolatot megtartottam magamnak ugyanis Apám új támadásba kezdett. A srác elfutott mondom gyáva egy alak.

Én fogom a pálcát lövök. A pálca csinál mindent nem is ismerem ezt az átkot, de mégis használom. Valahogy érzem a oálcám remegését. Nem tudom, hogyan, hisz ez csak egy bot.
- Ez csak egy bot nem él! - motyogtam valahogy a gondolatom kimondta önmagát -EZ CSAK EGY BOT! - azzal a férfi hátára ugrottam.

-Ideje menni - mondta azzal egy vágást ejtett a kezemen kicsusszant a kezeim közül. Csakúgy a földre ejtett és mielőtt végleg el tűnt volna még annyit mondott: - Persze, hogy csak egy bot...