Persze ki más lehetett volna? Még is mire számítottam? Egyértelműen Bence.

- Na gyere labdázzunk- mondta miután feljöttem a víz alól.
- Én veled biztos hogy nem- mondtam sértődötten.
- Jaj ne duzzogj- amikor ezt kimondta egy labda pattant a fejemen.
- Montam hogy hagyj békén! - szóltam rá és hozzávágtam a labdát.
- Ez erős volt..- szólalt meg és erősebben hozzámvágta a labdát.
- Hát jó.... Akkor legyen - mondtam egy sunyi vigyorral a képemen, közelebb mentem és jó erősen odadobtam. A hirtelen lendülettől hanyatt esett a vízben és ott hagytam.
- Ha harc hát legyen harc! - kiáltotta majd hallottam hogy valaki fut mögöttem a vízben. Ezért én is rohanni kezdtem. Tudtam hogy ő az.
Elkapott, rámugrott és lehúzott magáva a vízalá.
- Engedj el.... Utállak ! - szóltam rá hevesen miután feljöttünk a víz aló.
- Utálsz? Engedjelek el ? - kérdezte egy féloldalas mosollyal az arcán.
- Igen.... De most engedj el ! -kiabáltam de ő mégjobban szorított magához.
- Tudod a leghelyesebb srác vagyok a suliba. Engem senki sem utál. - mondta önelégülten. Tényleg ő a legcukibb , de azért az az egó.
- Engem nem érdekel te egoista barom! Eressz el! - szóltam rá erőteljesen. Mikor ezt kimondtam közelebb hajolt.... Én nem tettem semmit csak behunytam a szemem és vártam mi történik.
- Nem érdekel igaz? De azért azt hagytad volna hogy megcsókoljalak. Mondta egy önelégül vigyorral a képén.
- Nem igaz..... Hagyj békén ! - mondtam dühösen majd otthagytam.
- Várj a labdát itt hagytad ! - szólt utánam.
- Megtarthatod csak ne gyere utánam.- válaszoltam vissza.

Ez mi vol? Miért csinálta? Miért velem szórakozik? Van még ezer lány a suliba és pont én. Ezek a gondolatok kavarogtak a vefemben miután kimásztam a vízből. Összepakoltam a cuccainkat majd elindultam megkeresni Pannit.

- Na végre megvagy - szólítottam meg mikor megtaláltam egy fagyizónál.
- Szia Mira! Hol hagytad Bencét? - kérdezte Panni.
- Biztos úszkál valahol. De gyere mennünk kell. - mondtam és megragadtam a karját és húztam magam után.
- Várj már Mira ! Még el sem köszöntem Venceltől. - szólt rám Panni.
- Nem érünk rá! Elkell indulnunk mert indul a busz.- közöltem vele komolyan.
- Szia Vencel ! Majd még találkozunk ! - kiabált vissza Vencelnek.

Rohantunk a buszra mikor Panni feltette azt a kérdést amit nem akartam hogy feltegyen.

- Mi történt? Már megint Bence? - érdeklődött kíváncsian.
- Hosszú történet - vágtam rá gyorsan reménykedve hogy ennyivel megúszom.
- Nem baj, ráérek. - válaszolta.
- Majd a buszon mindent elmondok.

Mikor felszálltunk a buszra mindent elmondtam neki az elejétől kezdve a végéig. Persze neki állt ott ujjongni hogy összeillünk meg minden. Elegem van a mai napból. Csak haza akarok menni és lezuhanyozni majd aludni.

- Amúgy milyen volt Vencellel ? - kérdeztem egy kis csend után.
- Aranyos srác. Majd még összehozhatnál minket párszor, mert ugye még a telefonszámát sem tudom mivel valaki elrángatott. - mondta boldogan egy kis sajnálattal a hangjában.
- Majd megnézem mit tehetek az ügyben. - válaszoltam egy mosolyt erőltetve az arcomra, mert tudtam hogy ha Vencel akkor Bence is jön.
- Köszíí Mira - ujjongott boldogan.- Amúgy ha testvérek miért más a családnevük? - kérdezte kíváncsian.
- Nem tudom. Lehet hogy a szülei elváltak.
- Lehet , majd megkérdezem Vencelt.

Mikor megérkezett a buszunk Szegedre, elköszöntünk egymástól majd hazamentünk. Nem beszéltem otthon senkivel csak letusoltam és lefeküdtem aludni.