Ma csütörtök van. Nagyon jól éreztem magam tegnap. Teljesen elborít a rózsaszín köd, fülig belezúgtam Gergőbe. Ma is együtt megyünk suliba. Már kint álltam az ajtó előtt, mikor megláttam az utcán a házunk felé sétálni. Rögtön kifutottam és a nyakába ugrottam.

- Szia Hercegnő ! Mi ujság? - szorított magához.
- Szia! Nagyon fel vagyok dobódva. Egyébként mióta vagyok hercegnő? - vigyorogtam, várva a válaszát.
- Amióta én azt mondtam hogy Hercegnő. - nevetett.
- Ez volt aztán a magyarázat - grimaszoltam.
- Na, gyere inkább! Menjünk, mert a végén még elkésünk. - megfogta a kezem és elindultunk.

*********

Negyed óra múlva meg is érkeztünk. Mi voltunk az elsők akik beértek a terembe. Senki sem volt még ott, rajtunk kívűl. Így legalább tudtunk nyugodtan beszélgetni.

- Holnap lesz a jótékonysági bál. - törte meg a csendet Gergő.
- Jaj, tényleg.... Nem akarok elmenni. - nyavajogtam.
- Ne vinnyogj már, nem lesz olyan rossz mint gondolod. - mosolygott.
- Igen, ha normális párom lenne.
- Miért kivel táncolsz?
- Bencével.....sajnos. Semmi kedvem hozzá.
- Gyorsan túl leszel rajta. Mondanám, hogy leszek a párod, de már nem lehet váltotztatni.
- Tudom..... Neked ki lesz a partnered?
- Én nem jártam rosszul. Szilvivel kell táncolnom - miután kimondta Szilvi nevét elmosolyodott.
- Tetszik neked? - kérdeztem félve.
- Ki? - tudtam hogy tudja kiről van szó.
- Szilvi - nem akartam hallani a választ.
- Talán egy kicsit. De tényleg csak egy kicsit. - mosolygott.
- Értem... - szomorodtam el.
- Mi a baj?
- Semmi, semmi. - tagadtam, nem akartam hogy tudja, hogy fülig szerelmes vagyok belé.
- Tudom hogy van valami baj. Túl jól ismerlek. Nem tagadhatod le. - megsimogatta a hátam és belebizseregtem az érintésébe. Amit meg is érzett.
- Furcsa vagy. Nem kicsit.
- Nem beszélhetnénk meg máskor? Kérlek.. - reménygedtem hogy igent mond.
- Jó, rendben. De csak azért mert már hallom hogy jönnek a többiek. - amint kimondta, csorda ként özönlöttek be a terembe. A csapat élén Bencével.

-Mit kerestek itt kettesben? - nézett ránk szúrós szemekkel.
- Figyelj haver! Ne gondolj semmi rosszra! El is megyek, visszaadom a helyem - mondta, majd felállt, adott egy puszit az arcomra és elment.
- Bejön neked Gergő? - kérdezte miközben helyet foglalt mellettem. Nagyon elvörösödhettem hogy feltűnt neki.
- Nem. Semmi ilyenről nincs szó. - tagadtam mindent.
- Tudom, hogy hazudsz.
- Nem mindegy neked? Semmi közöd nincs hozzá! - háborodtam fel.
- Annyi azért van, hogy te leszel holnap a párom és nem akarok egy kisírt szemű lánnyal táncolni.
- Ne aggódj emiatt! - mondtam, majd előre fordultam mert bejött a tanár.

*******

Napközben nem történt semmi érdekes. Elmondták hogy hányra kell holnap jönni, ki kinek a párja és hogy viselkedjünk a szabályoknak megfelelően.

Miután kicsengettek az utolsó óráról is, én voltam az első aki kirohant a suliból. Nem akartam Gergővel beszélni, mert akkor biztos folytatni akarná a benti beszélgetésünket. Bár, holnap úgy is számonkéri rajtam azt is, hogy miért rohantam el. Kivéve ha holnap el nem kerülöm, ami egyébként teljességgel lehetetlen. Szóval fel kell készülnöm a holnapi bálra, a beszélgetésre, Bencére és Gergő számonkérésére.

Remélem minden jól fog alakulni és Gergő elfelejti.