A tegnapi nap volt életem legjobb napja. Bence megkérdezte hogy lennék- e a barátnője. Természetesen igent mondtam. Alig várom hogy ma láthassam a suliban.

Gyorsan felöltöztem és megreggeliztem. Elköszöntem a szüleimtől és rohantam az ajtóhoz.
Mikor kinyitottam ott állt Fruzsi és Bende.
- Sziasztok! Hát ti? Hogy hogy itt? - kérdeztem vidáman.
- Nagyon felvagy dobódva kislány - nevetett Bende.
- Ez természetes - vigyorogtam.
- Mesélhetnél néha a dolgaidról. Főleg az ilyen fontosakról. Most is facebookról tudtam meg. - háborodott fel Fruzsi.
- Milyen dolgokról beszélsz? - értetlenkedtem.
- Arról hogy te meg Bence összejöttetek.
- Ja, igen. De most már tudjátok. Egyébként jaj de cuki, beállította hogy kapcsolatban. Én is beállítom. - elővettem a telefonomat és én is átállítottam.
- Látom nem lehet most veled beszélni. De azért gyere induljunk el suliba és közbe mesélhetnél hogy hogy történt. - mosolygott Bende.
- Rendben! Menjünk! - ugráltam boldogan. Elindultunk suliba és közben mindent elmondtam nekik részletesen.

Pár perc múlva oda is értünk a sulihoz. Fruzsi és Bende elmentek Rolihoz. De nekem nem volt kedvem. Bementem és elkezdtem Bencét keresni. Nem kellett sokat mászkálnom mert gyorsan megtaláltam, háttal támasztotta a szektényét és telefonozott.

- Szia Bence! - öleltem meg.
- Szia Miri! - nyomott egy puszit a számra.
- Mi újság? - érdeklődtem.
- Semmi, csak azon gondolkoztam, hogy délután elmehetnénk valahova.
- Hova? Mire gondolsz? - kiváncsiskodtam.
- Az hogy hova....az titok. Annyit mondok csak, hogy mivel nem volt első randink meg semmi, ezért elvinnélek valahová.
- De izgalmas - ujjongtam.
- Akkor eljössz velem randizni? - nézett mélyen a szemembe.
- Persze! Tudod mióta vártam ezt a kérdést!? - gyorsan a szám elé kaptam a kezem és evörösödtem. Az utolsó kis kijelentésemet nem akartam hangosan kimondani.
- Vártad? Tudtam hogy mindig is tetszettem neked. - megfogta a csípőmet, magához húzott és megcsókolt. Kis jelenetünket Fruzsiék szakították meg.

- Bocsánat ha megzavartuk a gerle párt - nevettek.
- Nem zavartok -mosolygott Bence és átölelt.
- Nagyon cukik vagytok így eggyütt - jelentette ki Bende.
- Tudtuk hogy úgy is összejöttök - fűzte hozzá Fruzsi.
- Igen, képzeld el elhivott randizni! - póbáltam oda suttogni és mutogatni Fruzsinak. De Bence észre vette.
- Azt hiszem hogy itt hagyunk titeket Fruzsival. - mosolygott majd ránézett Bendére aki csak bólogatott.
- Rendben. Úgy is van pár megbeszélni valónk Mirivel. - néztünk össze Fruzsival.
- Igen, tudom hogy megy ez. Akkor majd még találkozunk - nyomott egy puszit az arcomra majd elmentek.
Fruzsival pedig megtárgyaltunk mindent a randival kapcsolatban majd elmentünk órára.

Gyorsan elröppent ez a nap. Bence mellett olyan mint ha rohanna az idő.
Miután kicsengettek utolsó óráról mindenki kirohant csak én maradtam a terembe. Mikor kiértem a suliból, megláttam hogy Bence ott vár a kapuban. Odamentem és megöleltem.

- Szia szépségem! - puszilt meg.
- Azt hittem már elmentél.
- Nem, mert emlékeztetni szerettelek volna a randinkra.
- Ó, hát hogy felejthetném el. - mosolyogtam.
- Örülök hogy emlékszel. Akkor fél négyre megyek érted.
- Rendben..... Ó, akkor én rohanok is készülődni - mondtam sietősen miután ránéztem az órára. Nyomtam egy puszit az arcára majd elrohantam. Nem szólt semmit csak nevetett.

Alig várom a randit. Remélem minden jól fog sikerülni.