Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

17.Az új srác

Ma reggel elég fáradtan keltem, mert nem túl sokat tudtam aludni este. Egész éjszaka a tegnap történteken gondolkodtam. Nagy nehezen felkeltem mert suliba kellett menni.
Éppen készülődtem amikor megrezzent a telefonom. SMS - em jött.

Niki:
Szia Mira.... 7:20-kor tali a suli előtt. Fruzsiék is ott lesznek.

Mira:
Szia de miért kell olyan korán ott lenni?

Niki:
Van pár dolog amit megkellene beszélnünk még suli előtt.

Mira:
Oké ott leszek

Miután letettem a telefonom megnéztem az időt, megláttam hogy már negyed nyol. Gyorsan felkaptam a táskámat meg a telefonomat és már futottam is a suliba.

Amikor odaértem Jankáék a nyakamba ugrottak.
- Hol voltál? - kérdezte Janka.
- Otthon. Hol lettem volna? - mosolyogtam.
- Már azt hittük sose érsz ide- szólalt meg Bende.
- Te is itt vagy? - öleltem meg.
- Na ha mindenki befejezte egymás üdvözlését akkor kezdhetnénk is.
- Mi van veled ? Miért vagy ilyen harapós kedvedbe? - Kérdeztem Nikit.
- Semmi csak sok dolgot megkell beszélnünk és mindjárt kezdődik a suli.
- Igaz menjünk- szólt Fruzsi komolyan.

Bementünk a terembe ahol leszünk és körbe ültünk. Úgy néztünk ki mint valamilyen tanács akik a világ fontos ügyeit tárgyarják éppen.

- Akkor kezdjük is. Mondjuk veled. - nézett rám Niki.
- Velem? Mi van velem? - néztem körbe a meglepődöttségtől.
- Mi van köztetek Bencével? - kacsintott Bende.
- Mi lenne? Semmi. - rántottam vállat.
- Ugyan a vak is látja hogy bejön neked. - mosolygott Fruzsi.
- Nem jön be ! Tiszta bunkó. - háborodtam fel.
- De valld csak be. - mondta janka.
- Csak cuki egy kicsit de semmi több.
- Tudtam! - kiabálták egyszerre.
- Jó, jó, veszélhetnénk másról? - forgattam a szemem.
- Igen persze - mondta Niki.
- Hát igen....ideje hogy megtudjátok, holnap költözünk - szomorodott el Janka.
- Mi??! Hogy hogy? Ilyen hirtelen? - kérdeztük egyszerre.
- Muszály. Apa külföldön kapott munkát. - hajtotta le a fejét Janka.
- De ma még leszel suliba nem? - kérdeztem.
- Nem, csak azért jöttem hogy ezt elmondjam de már indulnom kellene.
- Rendben akkor szia - öleltük meg.
- Sziasztok majd még azért beszélünk.- mondta majd elment.
- Kár hogy elment. - szólalt meg Bende.
5 percig még Jankáról beszéltünk hogy elment majd folytattuk tanácskozást.
- Hallottátok hogy lesz egy új osztálytársunk? - érdeklődött Bende.
- Nem de te ezt honnan tudod?
- Hallottam amikor az igazgató mondta az osztályfőnöknek. Elvileg fiú.
- Remélem rendes lesz nem úgy mint egy két fiú az osztályban - reménykedtem.
- Majd meglátjuk. Mondjuk engem nem érdekel. Nekem ott van Szabi. - mosolygott Bende.
- Összejöttetek? - visítoztuk Fruzsival izgatottan.
- Ami azt illetti igen. - amint kimondta Bende ezt a mondatot becsengettek és elkeztek özönleni az emberek a terembe. Mi is gyorsan a helyünkre ültünk és vártuk a tanárt.
- Szia cica. - üdvözölt Bence.
Én csak megcsóváltam a fejem és nem foglalkoztam vele. Egyszercsak belépett a tanár mellette egy fiúval.

Kedvesnek látszik barna a sze és a haja, mosolyogva néz körbe a terembe.
- Peti kérlek mutatkozz be az osztálynak. - kérte a tanár a srácot.
- Rendben. Engem Kiss Péternek hívnak. Kedvenc színeim a fekete és a kék. Szeretek sportolni,rajzolni és írni.
Van már egy regényem ami most egy könyvkiadónál van. Kedvenc tantárgyam az irodalom és a tesi. - mutatkozott be Peti.
- Olyan helyes - suttogtam oda Fruzsinak. Mire Bence szúrós szemekkel nézett rám.
- Mia baj? Mit nézel? - kérdeztem Bencétől.
- Semmi. Mi lenne? Egyébként látom új kiszemlted van. - szólt közömbösen Bence.
- Nem igaz . Egyébként meg mi közöd van hozzá? - háborodtam fel.
- Semmi. Csak ne felejtsd el hogy a bálra velem kell jönnöd.
- Jaj nem kell déltékenykedni. Ne aggódj oda veled megyek. - erőltettem egy vigyort az arcomra.
- Nem vagyok féltékeny nekem ott van Eszti.
- Mi van? Mióta vagytok együtt? - lepődtem meg.
- Semmi közöd hozzá de ha ennyire érdekel három napja.
- Nem érdekel....gratulálok
- Biztos hogy nem izgat? - hajolt közelebb.
- Bi.....biztos. - nyökögtem.
- Majd meglátjuk. - mosolygott.
- Mekkora egy tuskó vagy - néztem rá szúrós szemekkel. Erre már nem mondott semmit csak nevetett.

Egyébként sem érdekel a hülye Esztkkéje. De akkor miért vagyok kiakadva? Nem .......biztos hogy nem vagyok féltékeny.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro