*John szemszöge*

Arra kelek, hogy a nap megvakít, sugarai szinte átvilágítják az agyam.

Végre meghallom ahogy a ház népe ébredezik, anya és apa lent ordibál egymással.
Felülök az ágyon, a telefonomat keresem,
Amit megtaláltam megnézem az üzeneteimet.

MESSENGER

Miriam:

Szia, jó reggelt!
Hogy aludtál?🙃✨

Amint elolvastam az üzenetet, mosolyogtam egyet rajta, és elkezdtem pötyögni a válaszomat.

Ez a lány mindig felvidít, akár egy szavával is.

Ekkor egy hangos csattanó hangot hallottam,
Trappolva lerohantam a lépcsőn.
A konyhába lépve törött tányér szilánkok hevertek a földön. A szüleim észre se vették, hogy itt vagyok tovább kiabálnak egymással.
Na, ebből elég.

NEM IGAZ, HOGY MÁR MEGINT VESZEKEDTEK!
ELEGEM VAN EBBŐL, MIT KÉPZELTEK!?

Erre nagy csönd volt a válasz.

NEM IGAZ, HOGY MINDIG VESZEKEDNI KELL!
EGYÁTALÁN ÉSZRE VETTÉTEK , HOGY BEJÖTTEM A KONYHÁBA?!

MOST ELMEGYEK, ELKÖLTÖZÖM.

Apuka: NA ÉS KIHEZ MENNÉL!? MÉG PÉNZED SINCS MI TARTUNK EL AMÍG TE BULIKBA JÁRSZ!!-Kelt ki magából apám.

Erre már nem is válaszoltam.
Felrohantam a szobámba, megfogtam a szekrényemből pár melegítőt, meg egy-egy pólót, a töltőmet, és a hajszárítómat megfogtam a kezembe.
Felvettem a rózsaszín köntösömet, és a nyuszis papucsomat, majd kimásztam az ablakon.

Útközben felhívtam Miriam-ot.

John: HaLooo?!... hAHooo
Miriam: Oh, Sziaaaa! Mizuuu? Mi ez a háttérzaj?
John: Figyelj, nézz ki az ablakodon..🌝
Miriam: Igeenn??....Mi a...??😆😆😆 Mit csinálsz te a házunk előtt egy rózsaszín köntösben??🤣🤣
John: Na jössz...már így is késésben vagyunk!!
Miriam: Adj még 5 percet!😉
Ezzel le is csapta a telefont.
.......