Sziasztok! Mint láthatjátok ez egy Hazbin hotel Radiodust ff lenne. Nos... Ez az első HH ff szóval nézzétek el nekem ha nem nagyon találtam el a karakterek jellemét, szokásait stb stb. Még akarok ilyen sztorikat írni (főleg ezzel a párossal) szóval ígérem legközelebb biztos jobb lesz! :)

Charlie kínosan mosolyog Angelre aki teljesen ki kelve magából kezd el kiabálni a hotel szobájába bezárkózva.

-Nem veheted el a drogaimat!-kiabálja majd az ottani fürdőbe megy és minden oda rejtett fehér port a kezébe veszi, hogy azokkal tűnjön el erről a helyről.

-De Angel. Máskülönben sosem fogunk eredményt elérni.-mondja a pokol hercegnője. Nem tör be hozzá, azzal csak még egy lapáttal rá tenne a menekülésére és fenyegetve érezné magát. Azt akarja, hogy magától nyissa kis az ajtót.

-Soha! Nem is akarok megjavulni! Ez csak a te faszságod!-Charlie csalódottan felsóhajt.-Úgy sem sikerülne! Ez az egész egy nagy hülyeség, csak add fel!-a pokol hercegnője szomorúan hajtja le fejét, s kezd gondolkodni vajon, hogy tudna segíteni barátján. Eközben -akár egy fénysugár- megjelenik Alastor szokásos vigyorával az arcán.

-Mi történik itt kedvesem?

-Nos...-kínosan elmosolyodik és a zárt ajtót kezdi bámulni.-Angel kicsit ki van akadva a drog megvonástól.

-Segíthetek, ha akarod.-mondja sejtelmesen, a hercegnő pedig lopva rá pillant.

-Az jó lenne. De nem hinném, hogy hallgatna rád. Angel senkire sem hallgat.

-Mindjárt meglátjuk.-mondja halkan, miközben vigyora egy gonosz mosollyá válik. Abban a pillanatban Charlie meg is bánta, hogy elfogadta a rádió démon segítségét.-Angel. Nyisd ki az ajtót.-rikkantja vidám hangon ami nem kicsit lepte meg Charliet.

-Nem! Most pedig tűnjetek a picsába!

-Hmm... Angel, nyisd ki az ajtót.-Alastor gonosz, sejtelmes hangjától nem csak a pók borzongott meg ha nem Charlie is aki még egy lépésnyit el is lépett tőle. Angel Dust lassan nyitotta ki az ajtót amitől Alastor arcán egy még nagyobb vigyor keletkezett (már ha az lehetséges).

-M-mit akarsz?-Angel hangja egy pillanat erejéig megakadt ahogy szembe nézett a Rádió démonnal amivel meg is lepte. Nem sokan mernek rá nézni hosszabb ideig, általában remegni, kiabálni szoktak vagy menekülni. De ő a szemébe néz ez pedig valami furcsa hatást keltett ki belőle amit nem tud hova tenni, sem megmagyarázni mi ez. Egyszer érzett ilyet még mikor élt, de az nem lehetséges. Ő nem érezhet semmit.

-Ugyan már nem kell ennyire félned tőlem Angel kedves.

-Hah, én ugyan nem félek tőled te béna strici.-pökhendi hangon válaszol neki, Charlie pedig közéjük áll.

-Ugyan Angel, nyugodj le.

-Én nyugodt vagyok. -mondja morogva, felső két karját keresztbe téve, míg az alsó kettőt csípőjére teszi, szemeit pedig résnyire húzza. Igen, mindketten látják rajta, hogy Angel úgy bedurcizott akár csak egy két éves gyerek amikor nem kapja meg a csokit amit nagyon akart.

-Mostantól én foglak felügyelni.

-Heh? -a pók démon egy lassú, sejtelmes mosolyra húzza ajkait, az előbbi durcás kisgyerek énjét hamar felváltja a perverzebbik énje. -Ha több időt szeretnél tölteni velem csak kérned kell, honey.-mondata végén még rá is kacsintott ami miatt hátán borzongás futott végig. Alastor nem szerette -inkább csak nehezen fogta fel- Angel 'vicceit'. Végül is különböző korban éltek, Alastor pedig nem volt -vagy is nincs- hozzá szokva az ilyesfajta viselkedéshez főleg vele szemben. Hiszem a démonok félnek, rettegnek tőle már akkor amikor nevét emlegetik. Ez pedig őszintén szólva igen élvezte Alastor.

-Ha! Nem.-vigyorogva fordul Charlie felé aki eddig csak mosolyogva nézte őket. "Úgy tűnik egész jóban vannak." -Charlie kedves, mostantól bízd rám ezt a kárhozottat. Garantálni tudom a fejlődését.-mondja vidáman, s fél karral átkarolja az alacsonyabb lányt.

-Számítok rád, Alastor.-mondja kuncogva, eltolja magától a szarvas démont.-Akkor hát én viszont magatokra hagylak titeket. Angel, ne terheld Alastort a szexvicceiddel. -mondja játékosan majd a másik két démon reakcióját meg sem várva eltűnik. Angel egy perverz pillantással néz a másikra aki egy pillanatra meg is bánta ezt az egészet, de hát nincs mit tenni. De még az is lehetséges, hogy egy jó kis alkut kössön a drog függő 'angyallal'...

   Alastor elégedett a munkájával. Angel Dust már egy hete, hogy drogot fogyasztott volna. Charlie is elégedett ezzel kapcsolatban viszont ennek meg is vannak a hátul ütői. A pók démonnak -ahogy azt várni is lehetett- elvonási tünetei vannak. Ezek közé tartozik az alvászavar, enyhe depresszió (bár ezt nehezen akarja be látni Charlie), aluszékonyság és -persze- az erős sóvárgás amire a Rádió démon már tudja is a tökéletes megoldást. Bár így végig gondolva nem is érti magát miért akar rajta ennyire segíteni. Ami ezt illeti mostanában már nem is löki a szexvicceit, és normálisan is lehet vele beszélgetni (még a drog elvonási tünetektől is).

-Ne már Alastor! Már egy hete nem drogoztam! Szükségem van rá!-kiabál Angel Dust, ám ezzel nem hatja meg a másikat. Mosolyogva megy közelebb hozzá és jól fejbe vágja amitől csak még mérgesebb lett.

-Ezt mégis miért kellett?!

-Mert nem figyelsz. Nincs szükséged drogra.-a pókdémon morogva oldalra néz, nem akar a rádió démonra. Tudja, hogy akkor vége. Csak egy pillantás és amint meglátná azt a vigyort akkor...

-Ehh... Így tudod mi jó nekem? Valld be, hogy bejövök neked honey.-mondja Angel egy kacsintás kíséretében. -De tudod mit. Hajlandó vagyok alkut kötni veled.-ravasz mosollyal hajol bele Alastor aurájába ami nem is zavarta volna démon ha ez fordítva lenne, s nem zavarná őt és tudná felidegesíteni fele Angel Dustot. Ám ez már lehetetlen hisz a pók démon odáig van a férfiak érintéséért. De egy valamit senki sem tud. Angel Dust csak egy valakinek az érintésére vágyik.

-Alkut?-Alastor már jó régen nem kötött alkut senkivel sem. Az alku hallatára pedig érdeklődve tekint le a nála alig alacsonyabb démonra. -Milyen alku?-Angel Dust -egy szinte már győztes- mosollyal néz fel Alastorra, s kissé pökhendi módon ki is húzza magát. Felső két karját karba teszi, míg az alsó kettőt csípőre teszi. Pontosan tudja jól, hogy Alastor egy alku kötő démon és már régen nem kötött senkivel sem üzletet. Innen már nyert ügye van ha rá veszi, hogy beleegyezzen az alkuba ami leginkább neki kedvez.

-Nos.... Egy héttel ezelőtt minden nap drogoztam. Mivel hiányom szükségem van valamire vagy valakire aki enyhíti ezt. Mivel más nincs csak te, ezért ajánlok neked valamit. Azt szeretném ha te lennél hmm...  A csókdémonom. Mindennap legalább egyszer megkel csókolnod, hogy elvond a figyelmem a drogról.-Alastor bár vigyorával elég jól leplezni tudja zavarát és meglepődöttségét, most ez nem nagyon jött össze. Életében nem találkozott Angelhöz hasonlóval és még ilyet sem ajánlottak neki soha. Mit kéne mondania? Fogadja el? De nem szereti az érintéseket. Így vissza gondolva az elmúlt egy hétre többször is érintkeznie kellett Angellel de nem nagyon zavarta, ami nagyon fura volt. Amikor még élt nem bírta elviselni egy ember érintését sem. Valami megváltozott volna a halálával?

-Ha! Nagyon vicces volt Angel.-próbálja viccként felfogni, hiszen ezelőtt a pók démon mindig ilyenekkel szórakozott mert tudta, hogy ő sosem engedné.

-Nem vicceltem, Alastor.-hangja komoly hangvételű volt, Alastor pedig meg is lepődött, eddig sosem látta ilyennek Angelt. Azt sem gondolta volna, hogy egyáltalán képes lenne előhozni valami -vagy valaki- ezt a részét. -Én már nagyon régóta...-felső két karjával megragadja a rádió démon vállait, míg az alsó kettővel a derekánál, s a legközelebbi falhoz löki. Kezeivel elengedi őt, majd a falnak neki támaszkodva zárja el Alastor menekülési lehetőségeit. Angel még a visszahúzható 2 karjával is ott támaszkodott amit csak a végszükség esetén húzza elő. -...megakarlak csókolni.-suttogja egyre közelebb hajolva a másik arcához aki  mintha halványan elpirult volna, de a nagy vigyor még mindig ott virít arcán amiből sugárzik a kínos érzései.

-A-angel. Tartsuk meg az 5 lépés távolságot.-mondja, helyenként megakadva. Ezúttal véglegesen elvesztette az irányítást, s hiába próbálta ellökni magától a másikat, nem bírta. Mintha meg gyengült volna, ő pedig felerősödött.

-Oké. Elengedlek ha elfogadod az alkunkat.

-Milyen mocskosan játszol.-mondja sziszegve.

-Érdekes, hogy ezt pont te mondod.-kuncogja el magát Angel.-Elmondja ó, hogy miért nem tudsz ki szabadulni?-pár percig néma csend volt, amit Angel megtört, s mosolyogva kezdi folytatni mondandóját.-Nem azért mert nem vagy erős. Azért mert túlságosan is tetszek neked. Félsz ha hozzám érnél  akár a kisujjaddal is, akkor furcsa érzés kerekedne föléd amit nem tudsz kezelni.

-Hülyeségeket beszélsz.

-Bebizonyíthatom.-mondja egy pökhendi mosollyal arcán. Ajkaival épp annyira állt meg az övé előtt, hogy ne súrolják egymáséit. Alastornak nem esett le hirtelen mit akar ezzel bebizonyítani. De végül rájött, ez pedig egy hatalmas mosollyal jelezte neki. Furcsa. Ellökné magától, azt mondaná, hogy még egy ilyen és megölné, de most nem. Sőt, mintha egyre csak vonzódna hozzá, kissé rémisztő. Még bele gondolni is abba, hogy ők ketten talán...

  Angel nem mozdul. Várja mikor fog megtörni a szarvas démon. De... Ez nem történt meg. Szomorúan hajtja le a fejét, majd löki el magát a faltól. Nem akart rá nézni sem, félt, hogy elsírja magát.

   A következő pillanatban viszont a következő amire feleszmél, hogy megpördítik, s egy édes csók. Bele mosolyog, s örömmel viszonozza. Nem mélyíti el, fél, hogy megrémítené a kissé ügyetlen férfit. Igen, látszik rajta, hogy nem minden nap csinálja, ám még is, Angel Dustnak ez volt élete első olyan csókja amit a legjobban élvezett. Vajon mikor vált ilyenné? Ilyen... Romantikusan nyálassá?

-Tudtam, hogy bejövök neked.-vigyorodik el Angel, Alastor pedig kínosan hajtja le a fejét.

-Vedd úgy, hogy azzal megkötöttük az alkunkat.-mondja motyogva, majd elsétál. Angel mosolyogva néz utána.

   Charlie mosolyogva nézi az újdonsült párt. Két kezével tapsikol, mint egy kislány, míg Veggie nem éppen boldogságról árulkodik.

-Mi lesz ha Alastor...

-Félted Angelt, Veggie?-kérdezi a hercegnő mosolyogva míg barátnője másfele néz.

-Te is tudod milyen életet élt, nem? És, hogy most milyen helyzetben van.

-Megoldják.

-Ez nem egy tündér mese.-húzza össze szemöldökét. Charlie mosolyogva  néz Angelre és Alastorra akik éppen egymással beszélgetnek, nevetnek. A szőke hajú hercegnő pontosan tudja jól, hogy nem rózsás a helyzetük, de ha képesek voltak egymásra találni (még ha ez a haláluk után is történt) akkor biztos benne, hogy minden akadállyal képesek lesznek szembe nézni, még ha ez olyan túl nyálas is.

Ha tetszett a történet akkor kérlek vote-olj és írd le véleményedet a kommentszekcióba :)