*George*
Már fél 4 lehetett amikor Dream haza ért. Nem kérdeztem semmit hisz láttam rajta hogy fáradt és nem akartam nyaggatni.

Dream: Bocsáss meg George hogy ilyenkor értem haza, nem így terveztem.

George: Nem baj.

Dream: Úristen George! Én hülye itthon hagytalak úgy higy beteg vagy én idióta. - magát hibáztatja.

George: Dream, jól vagyok, meg amúgyis Sapnap meg Karl itthon van és beszéltem is velük, szóval ha nem lettem volna jól akkor szóltam volna.

Dream: Biztos? Biztos megvoltál és mikor még nem voltak itthon?

George: Minden rendben volt.

Dream: Akkor jó. Hozok neked egy kis  teát. Biztos jól fog esni.

George: Jó én itt várlak fent.

Dream le is rohant a konyhába és már jött is fel egy jó nagy bögre teával.
Amit egyből meg is ittam és vissza feküdtem az ágyba. Viszont hamar eltelt az idő és rá kellett eszmélnem hogy fürödnöm is kell, szóval indultam is egy jó forró vízben fürödtem nagyon felmelengetet. Viszont mikor kiszáltam nagyon elkezdtem fázni szóval fel is öltöztem és vissza is bújtam a jól kis felmelegitett ágyikóba. Viszont ezen a héten indulunk vissza Angliába szóval hamar rendbe kell jönnöm igaz azt nem mondta Dream hogy pontosan melyik napon megyünk szóval ez még jobban aggaszt. De majd mondja hogy mikor megyünk, meg is kérdezem amint feljön. Láttam hogy nyitódik az ajtó Karl volt az.

George: Ohh.. Szia Karl. Mi szél hozott ide?

Karl: Igazából csak gondoltam megnézem hogy hogy vagy. Remélem nem zavarok.

George: Jaj nem dehogy.

Beszélgettünk amikor hirtelen Dream nyitott be. Már nagyon este volt, még soha nem hagyott el ennyi ideig de igazából nem baj hisz néha kell egy kis egyedüllét. Karl ekkor kiment és csak én és Dream maradtunk bent a szobában.

George: Dream.

Dream: Igen?

George: Amúgy majd mikor megyünk ezen a héten?

Dream: Hát őszintén úgy terveztem hogy holnap, de amilyen az állapotod nem hiszem hogy jó lenne elindulni. Szóval toljuk el egy pár nappal míg jobban leszel.

George: De menjünk holnap, jobban leszek addigra.

Dream: Nem George, biztos hogy nem.  Nem fogom hagyni, ugye tudod.

George: De... - nem hagyott szóhoz jutni.

Dream: George... Kérlek.. - mondta komolyan.

George: Jó... - mondtam kicsit lehangoltan.

Dream: Hogyha annyira szeretnél menni, akkor majd inkább holnap után úgy jó lesz? - próbált jobb kedvre deríteni

George: Jó.. Nekem mindegy.

És inkább befeküdtem az ágyba és befelé fordultam így háttal voltam neki.

*Dream*

Úgy gondoltam hogy inkább nem alszok most mellette, kell neki egy kis idő... Szóval inkább ki mentem és bementem a vendégszobába és befeküdtem az ágyba.. És csak a plafont néztem, nem tudtam mit kéne csinálni.. Ez a mai nap egy nagy borzadály.

*George*

Hallottam ahogy kiment Dream, úgy voltam vele hogy tudja most mi kell nekem. De hiányzott az hogy hozzá bújjak. De végül inkább egyedül aludtam.. Vagyis hát gondoltam mert fel keltem, az éjszaka közepén egy rossz álom miatt. Az volt hogy én mentem vissza Angliába és Dream is jött velem eddig még minden oké volt de utána valamin összevesztünk és borzalmas dolgok történtek utána..valami történt és kórházba került.. Igen tudom hogy uhh ilyeneket mindenki álmodik és szókj hozzá, de ezt átélni sokkal rosszabb volt mint ahogy mondanák. Szóval kimentem az ajtón, nem tudtam hogy hol lehet, de az utam a vendégszobába vezetett, láttam ahogy ott alszik. Olyan nyugodtnak tűnt ezek után, elnéztem volna ahogy alszik de már kezdtem fázni szóval egy kicsit tétováztam hogy végül be feküdjek-e mellé vagy visszamenjek a szobába. De inkább befeküdtem mellé, persze úgy hogy ne ébresszem fel és hozzá bújtam. Nagyon felmelengetett hogy ott volt, és nem voltam egyedül.

*Sapnap*

Hallottunk Karlal hogy mik mennek oda át, de úgy gondoltuk hogy megtudják oldani, de halottam azt is hogy végül a vendégszoba ajtó nyílik ki, azt nem tudtam hogy most Dream vagy George, de ha lehet egy tippem tuti Dream volt az szóval, be is mentem hozzá.

Sapnap: Figyu minden rendben van?

Dream: Persze.. - mondta lehangoltan.

Sapnap: Látom hogy nincs rendben, főleg hogy az a valaki az George.

Dream: Hát igen... De olyan hülyeségen "vesztünk" össze

Sapnap: Nah hallgatlak, nekem elmondhatod. - mondtam együttérően.

Dream: Hát ugye úgy volt hogy holnap megyünk el és hozzuk el a cuccát. De mivel beteg így nem akartam elindulni, de ő még nagyon elakart menni szóval úgy sikerült megegyeznem vele hogy majd holnap után. De csak hátat fordított nekem. És körülbelül ennyi.

Sapnap: Ahj.. Hidd el majd megnyugszik. Majd holnap megbeszélitek. Most szerintem hagyd.

Dream: Lehet igazad van. Köszönöm.

*Dream*

Megöleltem Sapnap, örülök hogy ő mindig itt van mellettem, és támogat.

Sapnap: Na de megyek aludni, meg amúgyis Karl vár szóval jah..

Dream: Persze menj nyugodtan.

És próbáltam aludni, ami több kevesebb sikerrel de sikerült.

*Reggel*

Tudtam hogy reggel nem fogok George mellett feküdni, szóval számítottam is rá, de mikor reggel felkeltem nagyon meglepődtem mert ott feküdt mellettem George, mit ne mondjak örültem neki hogy ott van szóval megöleltem.

*George*

Mikor felkeltem láttam hogy Dream fent van és engem ölel, fent volt és engem nézett közben.

Dream: Figyelj George, szerintem felejtsük el ami tegnap történt.

George: Jó, legyen úgy. De akkor holnap ugye megyünk?

Dream: Persze. - mosolygott rám. És adott egy puszit.

George: Akkor miért fekszünk még itt pakoljuk össze ami kell, hisz a holnap nemsokára itt van.. - olyan gyorsan hadartam el hogy siessünk.

Dream: - nevetett- Nyugi, van még időnk, hidd el.

George: - én is nevettem- Jó de akkoris pakoljuk össze hogy majd később ne keljen..

Dream: Jó..

*amúgy kezdek kifogyni az ötletekből szóval lassan majd lezárom ezt a könyvet. *