Végre megérkeztünk! Ez az illat. A kedvencem!

- Izgulsz? Kérdezte loren kívancsi szemekel.
- Nagyon! Nevettem fel kínomban.
- Nézd ott van az edzőm! Mutatott egy olyan 25 eves körüli nőre.
- Szia julie! Szaladt hozzá.
- Hozdtam valakit! Mutatott rám.
- Szia. Intettem fele.
- Szia öö..
- Lena.
- Lena. Mosolygot rám. Nagyon szimpi.

* 2 óra után*
Megnéztem ahogy loren lovagol. Körül néztem a lovardába. Aztán beiratkoztam.

- Induljunk!
- Oké!
Kiss ideig csöndben haldtunk. Épp egy kis erdős résznél haladtunk amikor valami a fák közöt elsuhant.

- Loren te láttad?
- Igen. Valami elfuttot a fák közöt.
- Szerinted mi volt?
- Nem tudom. Nézük meg!
- oké. Lassan a bokrokhoz mentünk. De sehol semmi, ugyhogy bejebb mentünk.

- Vadlóvak. Suttogta meglepeten a fülembe loren. Egy egész ménes legelt épp a bokrok mögöt lévő tisztáson.

- Gyönyőrűek. Folytattuk suttogva a beszélgetést. Valóban csodásak voltak. Pej,szürke,tarka,sárga,fakó sőt még talán 2 májsárga példány is látható volt. 3 kiscsikó fogocskáztak. Nagyon édesek voltak. Már vagy 20 perce ülhetünk a bokrok között amikor az egyik pej ló ránk szemezte csodás szemeit. Közeledni kezdett. Én meg az ösztöneimre hallgatva közelebb mentem. Loren persze vissza akart tartani de meggondolta magát. Már a pejjel szemeztem.

- Szia kislány. Suttogtam óvatosan nehogy megilyeszem. Lassan megsimogattam puha orrát. Halkan prüszkölt egyet.
- Gyönyőrű vagy. Simogattam meg újra. Ezután csak úgy elügetett.

- Há ez csodás volt... Jött méllém loren.
- Tudom...
- Szerintem menjünk ne zavarjuk öket.
- Oké