Talán csak képzelődtem mikor Ő is ugyan olyan tekintettel nézett rám ,mint régen. Azokkal a kiskutya szemekkel amelyek most csillogtak ,de a    pillanatott megzavarta lányunk kérdése:
-ha te is itt laksz Liam bácsi akkor tudod ki az apukám?
-igen tudom,de majd később elárulom . Most aludj kincsem ,jó?
Lefektettük aludni és kimentunk a teraszra beszelgetni . Vittünk pokrocokat és teákat. Meg a Karen isteni sütijéből ami Luna kedvence.
Leültünk a kanapéra csendbe nézve egymást .
-Te boldog vagy? Őszintén , olyan könyen túl léptél...
-soha nem léptem túl...azt hittem Cherillel menni fog de így hogy már tudom Luna az én lányom ..lehetetlen .
-akkor ha jól értem még mindig szeretsz?
-igen te ostoba nőszemély ,még mindig szeretlek,annak ellenére hogy 4 évet elvettél tőlünk ,Lunával...s te ?
-én mi?
-szereted azt a szöszi pasit?
-nem ,nincs koztünk semmi..
-nem volt valami meg győző..
- én régóta csak egy ember birtokolja a szivem*neztem szemebe,majd jott egy hideg szelo s fazni kezdtem,átölelt takarostol melkasára vonva*soha nem szeretem igazán mást . .