Heverek az ágyon és a plafon méregetem, sark-pontoktól a sark-pontokig. Még álmos sem vagyok. Egyenlőre. Pedig csak annyit kellene tennem, lehunyon a szemem és egy csodálatos gondolatokba mélyülve aludnék el, de erre most jelen pillanatra nincs szükségem. Inkább szebben kifejezve, nem akarok elaludni! Ébren vírrasztanék egész éjjel, hogy tudassam magammal a valóság valódi súlyát. Éreztessem magammal, miként kerülök ki a rendes kerékvágásba. Boldog életet tervezgetek, ehelyett félelemmel és védelmezőkkel élem a napjaimat, amíg el nem jön annak az ideje, amikor személyesen is meg kell küzdenem vele. Mindenki hisz bennem és a szabadságba! Ezt kell teljesítenem! Ez a küldetésem és megszerzem. Elvégzem teendőimet.

-Már megint mély gondolataidba fojtod bánatodat?? -az ajtóban megállva pillantott be, hogy ellenőrizzen.

-Nem igazán! Inkább az alvásra fókuszálok, hogy holnap könnyebb legyen korán kelni az edzésre! -vetek egy pillantást arcára.

-Hohooo, felejtsd el! -kuncogva lép a sajátjához Jimin.

-Sajnos nem! Ki kell képeznetek, mielőtt még nagyobb baj történne! Nem hagyhatom, hogy bármit irányítson! Nekem kell szembe néznem vele! -magyaráztam, de a döntése maradt, nem változott..

-Ez a döntésünk, nem változtatjuk meg! -vágta rá egyszerűen Jimin.-Ha... esetleg valami gond akadna... Csak kiálts és már itt is vagyunk! -az ajtóhoz lépett, felém fordult mosolyogva, azután elment.

Újra magam vagyok, pihenhetek, aludhatnék -ha tudnék-, vagy akár lehetne olvasni is! Talán még a befejezetlen könyv is itt van valahol. A polcon. Azt hiszem. Vagy csak bedőlni és mélyen aludni.

-Mélyen aludni..-a plafont lesve haraptam be az alsó ajkam és csak gondolkodom, vagy gondolkodtam.

-Ahw.. Már azt sem tudom!-kiakadva ülök fel hirtelen.

Nyugtalanul üldögélek. Egy pillanatra az ablakra pillantottam. Felálltam és sietve elindultam az ablakhoz. A párkányra helyeztem tenyereimet, majd alaposan vizslatni kezdtem a kinti sötét és erdei éjszakát. Gyönyörű, de félelmetes. Árnyakra leszek figyelmes, ha csak a távolra nézek. A Fekete Árnyak! Miért is jár a fejembe, egyre rosszabb és rosszabb gondolatok?!

-Édes Istenem! Mi rossz történhet még?? -mély levegőt vettem, majd kifújtam.-Csak a bátyám ne zargassák!-lehunytam a szemem és próbáltam nyugodt maradni, de félek.

Félek, hogy rátalálnak és végeznek vele! Vagy ami még rosszabb.. Csak ne történjen vele semmi baj!

×××

Reggel korán ébredtem és magam indultam a pályára lefutni a bizonyos köröket, amik hátra maradtak. Nyugodtan akarom végig csinálni, de ehhez a negatív gondolatoknak távoznia kellene és a pozitívat magamba tárolni, magamba fogadni. Sietősen kapom fel a cuccaimat. A bejárat felé lépkedek és elhagyom a terepet. Gyalog, vagy akár futva teszem meg a távot a pályához. 10 perc össz-vissz, mire megérkezem és bemelegítek. Itt vagyok. Megérkeztem és a reggeli hűvös szellő simogatja arcomat és repíti hajszálaimat ide és oda. Semmi nélkül erőltetem magam a futásra. Képes vagyok rá! Megtudom csinálni, akár tetszik, akár nem! Mély levegő és kifúj. Ugrok egyet és futásnak eredek. Futok, amíg a lábam bírja! A pálya negyedén túl vagyok, és ezt csak fokozza az izgalom, ahogy beérek a célba és még pár kört tenni. Csak a jó gondolatokra koncentrálunk, semmi másra! Csak a jóra..!

×××

Letelt 8 kör. Hullának érzem a lábaimat, de nem adom fel! Még nem! Már a pálya harmadán vagyok és nem lehetek puhány! Csak egy pillantás és a célhoz érkezem. Sikerül. Meglesz!

-HaYoung! -kiáltja egy hang a nevemen szólítva, mire a hang irányába fordítom a fejem és meglátok egy tagot, aki épp felém int.

-Huh..??-értetlenül meredek felé, majd ismét egy valaminek ütközve állok félre és a fejemet fogom..

Léptei hangját lehetett hallani, ahogy felém siet.

-Minden rendben??-megérkezve hozzám érinti meg a kézfejemet, hogy felé forduljak.

-Ne! -húzom el mindenem tőle..-Mit keresel itt??-magam mellé helyezem kezemet, hogy arcára vehessek egy pici pillantást.

Éppen elég volt ahhoz, hogy felismerjem. Hoseok. Hirtelen elkaptam fejem, hogy a tájat vizslassam és ne őt. Atyám, de fáj a fejsérülés!

-Jungkook már nagyon aggódik a mentoráltján! -magyarázta semleges arckifejezéssel.-Gondoltam, hogy itt megtalállak!-mosolyra húzta a száját.

-Már megbocsáss, de épp a lemaradásomat szerettem volna bepótolni, amíg nem szaladtam egy fába vagy egy villanyoszlopba! -a homlokomon éreztem valami hideg folyadékszerű anyagot végig siklani, mire hirtelen odakaptam.

Megnéztem. Vér. De még mennyire, hogy vér!

-Uramisten! -kétségbeesetten kapkodott valami után, mire egy rongyot sem talált, így lekapta magáról a pólójának egy részét és a homlokomhoz szorította, mire felkiáltottam fájdalmamba..