- Bocsáss meg! - motyogta Adam és zöldes szemeit Isabelle-re függesztette.

A sötétben csak a két fiatal szikrázóan csillogó szemei világítottak, Adam tekintete végigcikázott a lány sötétbe burkolt arcán. A kezébe vette Isabelle arcát és a hüvelykujjával lassan simogatni kezdte a lány felhevült bőrét, majd az ajkát.

- Miért kérsz bocsánatot? - Isabelle ennyit tudott hirtelenjében kinyögni.

- Illetlen voltam, nem akartalak csak úgy letámadni - szabadkozott Adam és zsebre dugta a kezét. - De nem bírtam ellenállni.

- Mármint nekem? - játszotta az ártatlan Isabelle és közelebb lépett Adamhez.

- Ki másnak? - Adam válasza a kérdésre egy újabb kérdés volt.

Isabelle szűziesen megrebegtette a szempilláit és egy lágy csókot lehelt a fiú szájának a szélére. Adam halkan kifújta a levegőt és hagyta, hogy Isabelle a karjai közé fészkelje magát és hallgassa a szívverését a csillagok alatt.
Némán beszélték meg azt, ami csak rájuk tartozott.

Will szédelegve ült le az ágyára, a szoba vonalai elmosódtak, a horizont remegett. Pár kortytól is a padlón volt. A tüdejében még érezte a cigaretta sűrű, maró füstjét. A feje alá helyezett egy párnát és keresztbe tette a lábát.

Ha anya most látná ezt - gondolta magában és megrázta a fejét. - Miért pont most kell először részegnek lennem? Egyáltalán részeg vagyok?

Halkan felnevetett, mire Mark felé fordult.

- Megvagy, haver? - Mark már csak egy trikóban és bokszeralsóban feszített a szoba közepén, alváshoz készülődött.

Will erre nem válaszolt, hanem sokatmondóan a szobatársa felé fordította a fejét, majd úgy, ahogy volt, ruhában elaludt.

- Ez kész - morogta Mark, majd bekopogtatott a fürdőbe.

Öklei hangosan csattantak a fa ajtón, Antoine számára ezek a hangok többszörösen felerősödtek.

- Antoine! - ordított Mark. - Meddig tervezel még odabent szarakodni? - a Barrow fiú nem kapott választ. - Antoine! - újra rávert egyet az ajtóra.

Antoine bent a wc kagylót átölelve zokogott. A sírást artikulálatlan, visszafojtott hangok kísérték, szinte öklendezett. Megdörgölte a kipirosodott szemét és letörölte a szája sarkából a hányást, majd kiöblítette a száját vízzel és egy kis fogkrémet nyomott az ujjára, ügyetlenkedve fogatt mosott. A kép kezdett zavaros lenni és minden egyfajta rózsaszín kontúrt kezdett kapni.

- A picsába! - morogta.

A feje zúgott, ahogy lenyomta a kilincset és szinte ráesett Markra.

- Pedig mindent kihánytam - értetlenkedett összeakadó nyelvvel. - Mindent kihánytam - motyogott, miközben leült az ágyára.

Mark értetlenül nézte végig a jelenetet, majd magára csukta a fürdőszoba ajtaját, hogy elintézze a folyó ügyeit.

- Hányadék vagyok - suttogta Antoine.

Szinte megvakult a lámpa erős fényétől, egy kósza sós könnycsepp csorgott végig az arcán, majd a fekete, csapzott tincsei között ért célba.

Másnap reggel a nap haloványan sütött be az ablakon, bevonva gyenge fényével az alvó lányokat és az olvasó Emmát. Sötét fellegek takarták el a napot, néhol átengedve egy-egy fénycsóvát.
Emma kinézett az ablakon és fintorgott. Nem szerette az esős időt, ő a kissé felhős, de nem túl meleg időben érezte magát a legjobban.
Hirtelen Marion kvarcórája pittyegni kezdett, mire a vörös lány álomittasan felült az ágyában és kinyomta a karórát, majd Isabelle-hez vágott egy párnát.

- Belle, te kérted, hogy állítsam be az órát! - nyöszörögte Marion rekedtes hangon. - Keljél már fel!

Ezzel a kócos feje visszahanyatlott az ágyra és újra befészkelte magát a puha takarók közé.
Emma letette a kezében lévő könyvet és Isabelle ágyához sietett, majd lágyan rázogatni kezdte a vállát.
Isabelle szemei kipattantak, majd felnézett Emmára és barátságosan rámosolygott.

- Jó reggelt, Em! - Emma erre csak visszamosolygott és biccentett egyet. - Szabad a fürdő? - a Loise lány reggeli, még rekedtes hangján érdeklődött, mire egy újabb bólintás volt a válasza.

Emma szép lánynak tartotta Isabelle-t. Tudta, hogy Isabelle is tisztában van az értékeivel, ezért ilyen magabiztos.
Isabelle végső soron azért kelt korábban, hogy le tudjon zuhanyozni, ugyanis tegnap este - érthető okokból - nem volt már erre ideje.
A tus alatt végiggondolta a tegnapi napját, nem tudta lemosni a vigyorát, ahogy Adamre koncentrált.
A fiú egészen sötét barna, hullámos fürtjeire, amelyek könnyed eleganciával hullottak a homlokába; a telt, barack színű ajkaira, amelyek lágyan simultak az övéihez.
Isabelle boldog volt.

- Baszki! - szaladt ki a francia lány száján a szitokszó. - Nem hoztam be a ruhámat - mérgelődött magában.

Maga köré csavart egy törülközőt és kiszaladt a fürdőből.
Emma felnézett a könyvéből és a szemével végig követte Isabelle testének a vonalait. Nézte, ahogy a lány végig csattog a szobán, mezítláb talpai mindenhol vizes nyomokat hagyott. Végig követte a szemével a nyakának az ívét, ahol pár fényes vízcsepp tanyázott.
Isabelle felmarkolta az egyenruháját és vissza sietett a fürdőbe.
Emma pedig háromszor beleverte a fejét a falba.

- Au! - suttogta, majd belefejelt a könyvébe is. - A francba!

A hajába túrva hátradőlt az ágyon és próbálta magában tisztázni, hogy mit is érez pontosan.

Mark szokásosan lent volt a sportpályán és szinte minden mozdulat után felnézett, hátha szembetalálkozik Natashával. De Natasha nem jött.
A Grey lány édesdeden aludt fent, majd amikor megcsörrent az ébresztő - ezúttal a rendes -, beszaladt a fürdőszobába, hogy valami emberi külsőt varázsoljon magának.
Az egyenruha felvétele után feltett egy cseresznyés szájfényt és a kiengedett haját egy piros csattal tűzte oldalra. A tükörbe nézve fintorgott az összkép láttán, de feladta a dolgot, ma nem tud ennél többet tenni, hogy megelégedjen magával.

Vajon tetszeni fog Marknak? - simította végig a szoknyáját.

A lány felverte a késésben lévő Mariont, Isabelle-t nem találta ott, Emma pedig még mindig olvasott. Ezek után a sportpálya felé indult, hogy szívjon egy kis friss levegőt.
Nos Marion nem bonyolította túl a reggeli készülődést, ahogy pár szobatársa. Felvette az egyenruháját, fogat mosott - persze utána lesikálta a szvetterére csöppent fogkrémet - és kétszer beletúrt a vöröses hajába.

- Belle merre? - szegezte a kérdést Emmának, majd egy ideig kotorászott a fiókjában, mire végre megtalálta a Camel-jét.

- Reggeli cigaretta Adammel - mutatott az ablak felé a barna hajú lány. - Ha a nagy fa felé nézel láthatod is őket.

- Sokáig - morogta Marion, majd meggyújtotta a cigijét.

Natasha leült a sportpályával szemben lévő padra és keresztbe tette a lábát. Fázosan összébb húzta magát és lopva az edző Mark felé nézett. A fiú éppen fektőtámaszozott, miután lenyomott egy utolsót ebből a gyakorlatból felnézett és a szemei felragyogtak. Lassan odakocogott a Grey lányhoz és üdvözölte.

Ma is csodaszép - állapította meg magában a fiú.

- Mióta edzessz kint? - tette fel a kérdést Natasha.

Ennél rosszabb kérdést nem tehettél volna, gratulálok! - korholta magát a lány.

- Egy negyven perce, talán - vakarta meg a tarkóját a fiú. - Fázol?

A lány egy aprót bólintott és összébb húzta magán a magániskola címerével ellátott kardigánt.

- Kéred a pulcsim? - nézett rá a fiú, majd elrohant az említett darabért és útközben diszkréten lesöpörte róla a koszt.

- Köszönöm szépen - vette át a ruhadarabot Natasha, és ahogy összeértek az ujjai Markével, különös forróság öntötte el a testét.

Belebújt a pulcsiba és beleszagolva megállapította, hogy Mark illata van. Ahogy kihúzta a fejét a pulcsi nyakából, az ajkai súrolták az anyagot, így egy cseresznyepiros rúzsfolt ékeskedett a pulcsi nyakán.

Te idióta! Mennyire ciki azt mondani, hogy 'figyelj Mark, összerúzsoztam a pulcsid, ráadásul látható helyen'? - gondolatban a fejére csapott.

Mark még futott pár kört, majd letelepedett Natasha mellé.

- Bocsánat, véletlenül összerúzsoztam a pulcsid - motyogta Natasha égővörös fejjel.

Mark ajkai egy huncut mosolyra görbültek, ahogy tanulmányozni kezdte a piros foltot a pulcsija nyakán. Szívesebben vette volna, hogyha a száján, az arcán vagy a nyakán éktelenkedik egy ehhez hasonló cseresznyés csókfolt.

- Semmi baj - mosolygott a lányra.

- Ha gondolod kimosom azt a részt kézzel, mert ha beadod mosatni, akkor nem lesz pulcsid és... - ekkor Mark félbeszakította.

- Semmi gond, Natasha, mondtam már - fordult a lány felé és belefúrta a tekintetét a lány zöld szemébe.

Ezek után együtt indultak vissza a kollégiumba, Mark azért, hogy felvegye az egyenruháját, Natasha pedig azért, mert Mark arra ment.
Az útjaik elváltak az első emeleten, Mark pedig szüntelenül vigyorgott, ahogy benyitott a fiú szobába.
Will nyáladzva aludt az ágyán, Adamet nem találta a szobába, Antoine pedig magányosan cigizett az ágyán.
Az olasz fiú bőre a szokásosnál is sápadtabb volt, a szemei alatt óriási lilás-vöröses karikák helyezkedtek el. Lehamuzta a vékony ujjai között lévő cigarettát és Mark felé bökött.

- Reggeli numera, Mark? - röhögött fel kedélyesen, majd kifújta a sűrű füstöt. - Végre megvan Natasha, ahogy Adamnek is meglett Belle?

- Nem és ne légy tiszteletlen Natashával szemben - keményedtek meg a fiú vonásai.

- Én soha - szívott bele a Marlboro-jába a fiú.

A Barrow fiú elfordult és ujjára kent egy apró adag rúzst a pulcsijáról, ahogy megszagolta és megízlelte a szájfényt, különös forróság járta át a testét.

Csak az járt a fejében, hogy ilyen ízű a Grey lány ajka. Pontosan ilyen ízű.

Hellóbelló!
Nagyon sűrű elnézesek közepette publikálom ezt a részt, ugyanis már egy ideje - khm, több mint fél hónapja - nem volt már rész. ^^'
Szóval bocsánat mindenkitől, de most itt vagyok, visszatér minden a rendes kerékvágásba.
Remélem azért tetszett nektek a rész! <33

Outlaaw, 2020. 07. 04.