Adam ujjai között egy kifejezetten drága szivar füstölgött. Az illatos, nehézkes füst megtöltötte a fiú száját. Adam gondolatai elkalandoztak, ahogy kifújta a füstöt.

Belle miért nem akar velem lefeküdni? - ez a kérdés foglalkoztatta a fiút.

A maga gyerekességével fel sem fogta, hogy esetleg a lánynak időre lenne szüksége, talán fél, esetleg nem biztos magában. Adam, viszont, mint a legtöbb 15 éves fiú a farkával gondolkodott.
A családi pecsétgyűrűt megigazította az ujján, majd belekortyolt a kristálypohárban csillogó, barnásan kavargó diós ízű rumba. Az alkohol égetően csúszott le a fiú torkán.
Harris nagyapa elkapta az unokája tekintetét, bocsánatot kért Mrs. Arters-től, majd a Harris fiúhoz ballagott.

- Minden rendben, fiam? - faggatta az unokáját. - Gondterheltnek látszol.

- Semmi baj, papa. Csak gondolkozom - felelte Adam és az ujjai között újra felparázslott a szivar.

- Nőügy? - Harris nagyapa tökéletesen belelátott az unokája lelkébe. Adam biccentését pedig igenlő válaszként könyvelte el.

- Osztálytárs. Isabelle Loise, ha mond valamit.

- Szóval francia? A francia nők még a brit nőknél is szeszélyesebbek. Ha megfogadsz egy tanácsot, fiam - ezzel megveregette Adam vállát - nem hagyod, hogy játszon veled. Szórakozz, érezd ma jól magad! Kártyázz az unokatestvéreiddel és, ha végképp nem tudod magad lefoglalni, akkor - halkabban folytatta - a kis Liberty még mindig ott van.

Az öreg Harris régi jó barátként és üzleti partnerként tekintett az Arters családra. Áldását adta volna a két fiatal románcára. Elgondolkodva hörpintette ki az utolsó csepp rumot a poharából és elismerően cuppantott hozzá.

- Fenséges - kacsintott Adamre, majd újra elvegyült a nyüzsgő tömegben.

A Harris fiú szájából kavarogva szállt ki a füst. Az ujjaival unatkozva kocogtatott a kristálypohár oldalán, ezzel csilingelő hangot kicsalva. A poharat hirtelen lecsapta a komódra és a barátaihoz sietett. Raymond Foley, Adam gyerekkori legjobb barátja huncut mosollyal köszöntötte a barátját.

- Mit gondolsz, haver, idén is tartsuk a tradíciót? - susogta Raymond, miközben beleivott poharába.

- Ez kérdés, Ray? - nevetett fel Adam és hátrafésülte a fürtjeit.

A hír futótűzként terjedt, miszerint gyülekező a második emeleti kisszalonban. Liberty és két barátnője, Eve Sommers és Olivia Langford a lépcső felé indultak, hátrahagyva Harrisék karácsonyi partiját.
A Harris család minden évben megrendezte az előkelő rendezvényt, ahol a brit felsőosztálybeli családok összegyűltek. Fenséges ételek, kapcsolatok építése és tánc. Egy magát felsőbbrendűnek tartó réteg üres csillogását jelentette ez a parti.
A két fiú összeszedte még Adam unokatestvérét, Damient.
A hat fiatal összeült a második emeleti szalonban. Helyet foglaltak a kényelmes puffokon és előhúzták a kártyapaklit. A fiúk szivarra gyújtottak és előszedték a pénzüket. Pár parti után Adam úgy érezte, hogy legyőzhetetlen. Emelte a tétet, de végül Ray legyőzte.
A Foley fiú diadalmasan felkiáltott és kiitta az utolsó korty alkoholt a poharából.

- Játszunk mást - kacsintott Adamra és átkarolta Eve derekát.

Adam csinosnak tartotta Eve-t, egyik nyáron kavart vele. Kerek fenekén izgatóan feszült a rövid királykék selyemruha. Fekete vállig érő haja kócos loknikba rendeződött, miközben a lány belekortyolt a pezsgőjébe és felvihogott.

- Mire gondolsz? - susogta Eve és játszani kezdett Ray hajával.

- Vetkőzős póker - mondta ki a választ Damien.

Olivia Langford ráncolni kezdte a kis fitos orrát és nyávogva közölte, hogy neki nincs kedve ehhez.

- Prűd vagy, Langford - ugatta Ray és Eve orrához nyomta a nyakát.

- Na ki van benne? - kérdezte Adam és lopva Liberty-re pillantott.

Mindenki benne volt végül. Egy órával később mindnyájan hiányos öltözetben nevetgéltek. Adam, hogy színesítse az estét, előhúzott egy adag füvet. Megtekerték, körbeadták. Az alkohol és a fő keveréke nem hatott jól, Eve egy jó fél óra múlva a wc-ben öklendezett.
Liberty kacagva bújt Adamhaz. Egyedül fehérnemű és a felsője volt rajta.

- Úgy érzem beütött - suttogta és a kezével beletúrt Adam hajába.

- Látom, bébi - búgta vissza a Harris fiú és végigfutatta a hosszú ujjait Liberty combján.

A szeme cikázott a lány hófehér arcán. A szemei bódultan csillogtak, ajkai felduzzadva vöröslöttek és az orcája is ki volt pirulva. Liberty kásás hangon magyarázott, miközben Adam meztelen vállán körözgetett.
Adam pedig mérhetetlenül megkívánta a lányt. Az állatias ösztönök felcsaptak a testében, égetve minden porcikáját. Felbőszült oroszlánnak érezte magát.
És ha az oroszlán éhes, eszik.

- Nincs kedved félrevonulni, bébi? - dünnyögte a vörös lány fülébe, miközben a csípőjén körözgetett.

- Mire kellek neked? - kérdésre kérdéssel felelt az Arters lány. Egy cseppet sem volt buta, tudta, hogy mi lehet a háttérben.

- Ezt komolyan itt akarod megbeszélni? - már a harmadik kérdéssel dobálóztak.

Adam felállt és indulatosan megragadta Liberty kezét. A szobájába vezette a lányt. Leültette az ágyára, majd elé állt és a kezébe fogta az Arters lány hamvas arcát.
Liberty mérlegelt, amennyire a jelenlegi állapotában tudott. Adam kigombolt nadrággal állt előtte, furcsa köd lepte el az agyát. A kéj köde. Ártatlan tekintettel nézett a fiúra, majd aprón megnyalta a Harris fiú hasát. Adam pedig ezt egy jelzésnek vette és lehajolva megcsókolta a lányt.
Éhesen falta a száját, itta nyálát. Semmi szerelem nem volt benne, csupán testiség. Az ajkába harapott és az ujjaival bejárta a lány testét. Liberty nyögése idegennek hatott, távolinak. Mielőtt belehatolt volna a lányba, az arcára nézett. Nem őt látta, hanem Belle-t. Adam elborzadt és hirtelen megfordította Liberty-t. Az arcát a párnába nyomta és a derekára markolt. Nem akarta látni az arcát. Nem számított, hogy ki. Nem is érdekelte. Csak egy testet akart. Egy baszható, nyers női testet.
Megkapta, amit akart.

Marion Hardy, Antoine társaságában dohányzott. Kint ültek az ablakban és fújták a füstöt.

- Nem akarok hazamenni - vallott színt Mariont. - Utálok anyámmal lenni. Ott van az a pöcs pasija is. Akit szintén gyűlölök. Szánalmasak mind a ketten - emelte a szájához a cigarettát és beleszívott.

- Megértem.

- Nem érted - mondta Marion és megrázta a fejét. - Teljesen más a helyzetünk.

- Persze, engem csak utál az apám - röhögött fel keserűen Antoine és végigfutatta a szemét Marion arcán.

- Neked legalább van - bámult Marion a sötétbe.

A hó ólmos rétegben vonta be a Swindon College udvarát. A fák sötét alakokat rajzoltak ki a gyéren megcsillanó kerti lámpák fényének a segítségével a szűz hóra.

- Ma vagy utoljára itt - Antoine szívébe belefacsart a magány és a düh.

A fiú nehezen fejezte ki az érzéseit, a legtöbb benne lévő érzés végül dühvé alakult át. Egy ideges rángás haladt át a testén. A pirulákra gondolt.

- Van számodra egy meglepetésem - állt fel.

A fürdőbe ment és idegesen megkereste a kis műanyag tasakot. Kivett két pirulát és összemorzsolta. A morzsalékot egy fém dobozkába öntötte. A keze izzadni kezdett, a fém lassacskán melegedni kezdett a markában.

- Úgy gondoltam, hogy meg kell koronázni az utolsó esténket - nyitotta ki a lány orra előtt a dobozt.

- Ne bassz már! - hüledezett Marion. - Antoine…

- Nyugi, nem lesz gond. Megnyugszol tőle. Ezerszer csináltam már, semmi extra, biztonságos - nyugtatta Mariont a fiú. Soha nem keverte volna őt veszélyes helyzetbe.

- Biztos? - Marion kérdőn húzta fel a szemöldökét.

- Fix - bólintott Antoine, majd elkezdte kihúzogatni az utcákat.

Elővett egy kisebb címletű papírpénzt, amit feltekert és mielőtt felszívott volna egy adag port, a Hardy lányra kacsintott. Antoine Marion felé nyújtotta az összegöngyölt pénzt.

- Te jössz, Hardy. Vagy berezeltél? - cukkolta a lányt.

Marion is – bár vonakodva kissé – felszívott egy utcát.

A kollégiumi szoba elmosódva táncolt a szemük előtt. A fal mozgott, a fények tompultak és furcsa köd ereszkedett az agyukra. Marion úgy érezte, mintha az összes vér kiszállt volna a testéből, nem tudta mozgatni a végtagjait.

- Antoine - nyökögte -, nem mozdul a karom.

A fiú a földön feküdt, a pillái remegtek.

- Marion - suttogta. - Feküdj ide mellém - kérte.

Nehezen formálták meg az ajkai a szavakat. Minden nehéznek, lomhának érződött. Marion oldalra dőlt és a feje Antoine vállának csapódott. A fiú fájdalmasan felmordult. Antoine az elnehezült karjával magához húzta Mariont és az ajkai a lány nyakára tapadtak.

Marion szeme kipattant.

- Mit csinálsz? - suttogta akadozva.

Úgy érezte, hogy a szoba falai rádőlnek. Antoine ajkai a nyakán, a fiú nyelve különös mintákat rajzolt a bőrére. Szétfolyt az elméje és egyedül a Benco fiú testét érezte a sajátjához simulva.
Az egész délelőttöt átaludták. Marion felkelt, a feje enyhén nyilalni kezdett. Szomjas volt, akár a csapot is ki tudta volna inni. Viszont moccanni nem bírt. Antoine magához szorította mindvégig. A fiú csontos ujjai a lány inge alatt terültek szét. Marion a nyakán érezte Antoine göndör fürtjeit és azt, ahogy a fiú a nyakába szuszog.
Úgy érezte, hogy mindjárt bepisil, ezért nagy nehezen lefejtette magáról a fiú kezét és tántorogva a wc-be indult, ahol először is nagy mennyiségben vizet vitt be a szervezetébe. Felfrissült, egészen jól érezte magát.
Ahogy kilépett az ajtón, a Benco fiúra tapadt a szeme. Antoine szomorúan suttogta a nevét álmában és a kezével a földön tapogatózott, mintha keresne valamit.
Marion visszafeküdt osztálytársa mellé, mire az a derekára kulcsolta a kezét és elégedetten a lány nyakába szuszogott.

Sziasztok, kedvesek!
Hát ezer éve…
Először is boldog karácsonyt és buék mindenkinek. Meghoztam az új részt, remélem tetszik nektek!
Nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre!

Outlaaw, 2023. 01. 03.