A hó sűrű pelyhekben hullott a Swindon College udvarára. Antoine Benco halálosan unatkozva bámult ki a jégvirágos ablakon. Tökéletesen hidegen hagyta a Sein O'Neil tanár úr által tartott fizika óra. Ez volt az év utolsó órája és még kerek tíz perc volt a kicsengetésig. 
O'Neil tanár úr éppen a pillanatnyi teljesítményről és a hatásfokról magyarázott, a tábla megrázkódott, ahogy erőteljesen rányomta a krétát.
Antoine halkan letépte a füzete sarkát és kapkodó betűket vetett a cetlire.

❛Meddig maradsz a suliban? ❜

Ugyanis a téli szünet a csengő után megkezdődik. A diákok hazamehetnek, illetve az intézményben is tölthetik az ünnepeket.
Antoine-t kifejezetten érdekelte, hogy meddig marad Marion az iskolában, ugyanis ő nem tervezett hazamenni. Minél kevesebb időt tölt otthon, annál jobb. A Benco fiú egy kecses papírrepülőt hajtogatott és megcélozta vele a lányt.
Marion egy hatalmas buborékot fújt a rózsaszínű rágójából, amikor a papírrepülő leszállt elé. O'Neil megfordult, mire Marion rátenyerelt a cetlire. A tanár úr felszólította Emmát, aki tökéletes megoldást adott a feladatra, mire O'Neil elismerően biccentett és megdicsérte a lányt.
Marion elolvasta az elmaszatolt írás és Antoine felé fordulva egy kettest és egy hármast mutatott az ujjaival, miszerint huszonharmadikán megy haza. A göndör fiú bólintott.
A csengő élesen vágta ketté az órát, ezzel jelezve a szünet kezdetét. Hangzavar támadt, mindenki elrámolta a füzetét és a könyvét a táskájába. Odanyögtek egy elköszönést O'Neilnek, majd kiözönlöttek a teremből.

- Viszontlátásra tanár úr és kellemes ünnepeket! - köszönt el Mark is, majd büszkén kézen fogta Natashát és elhagyták a termet.

A meccs óta jártak. Mark rettenetesen büszke volt, hogy ő nyerte Natashát, a lányt viszont félelem töltötte el, hogy elég jó-e a Barrow fiúnak. Arról persze fogalma sem volt, hogy Mark szerint ő a legtökéletesebb teremtmény a földön. Az ebédlőbe menet egy gyors csókot lehelt a Grey lány cseresznye ízű ajkaira.
Az ebéd ma marhasültből, generálszószos krumplipüréből és párolt zöldborsóból állt, ezen kívül kaptak hozzá egy mézeskalács figurát is.

- Na ki mikor megy? - tette fel Adam a nagy kérdést, miközben egy falat marhasültet tett a szájába.

- Én ma este - válaszolt Isabelle -, végülis Oxford alig van egy órára.

- Akkor még van időnk - kacsintott Adam és a szabad kezét Isabelle combjára csúsztatta, mire a lány felkacagott.

- Éppen ennék, mon chérie - erre a fiú a fülébe súgta, hogy nem igazán zavarja.

- Huszonharmadikán - jelentette be Marion -, faszom akar annyit anyámmal meg a lúzer barátjával lenni egy panelben. Amúgy is biztos vagyok benne, hogy vonatoznom kell, mert nem akarok egy kocsiban utazni azokkal.

- Barát? - húzta fel a szemöldökét Isabelle. - Úgy tudtam anyád egyedülálló… - Belle be volt avatva mindenbe.

- Csak dugja anyámat, az meg élvezi, hogy foglalkoznak vele. Az utolsó leveléből derült ki, valami Marvin. Mindegy, ha van pénze…akkor megteszi. Remélem nem fognak hangosan kefélni - erre vágott egy fintort -, anyámnak volt egy barátja, James, én pedig egy nyáron keresztül azt hallgattam, hogy anyám azt sikoltozza, hogy ne hagyd abba vagy még! - erre bemutatta az anyja nyögéseit, mire a többiek felnevettek, Antoine kezében viszont megállt a villa.

A fülében hallotta Marion eljátszott nyögéseit, szorosan lehunyta a szemét és próbálta nem elképzelni a lányt.

- Szar lehet - értett egyet Adam. - Én csak részt veszek pár puccos partin és megkopasztom a haverjaimat pókeren.

- Annak jó, akinek telik erre - csámcsogott Marion, mire Adam vállat vont.

- Értem holnap reggel jönnek anyámék - mondta Natasha, mire Mark bólintott, hogy érte is.

- Körülbelül egy óra múlva jönnek értem - sóhajtotta Will. - Nem engedik, hogy vonatkozzak és mindenáron értem akarnak jönni - Antoine erre megforgatta a szemét.

- Maradok - jelentette be és a szószba mártott egy falat húst.

- De végig? - kérdezte Emma meglepődve.

- Végig…kivéve, ha haza nem rángatnak, de nem hinném. Apám utál és csak nyűgnek vagyok otthon - mosolyogva mondta, de a lelkébe belemart a szomorúság.

- Haver, ha gondolod ugorj át hozzánk. Szívesen látunk - veregette meg a karját Adam. - Nem jó egyedül ünnepelni.

- Kösz, tesó, majd meglátom - vigyorgott rá Antoine.

Egészen más tervei voltak. Ha kiürül az iskola és ketten maradnak Marionnal, egy kis drog hatására talán bevallja az érzéseit. Igazából maga se tudta, hogy mit érez. Az érzelmei ugyanúgy lángoltak, csak most nem a gyűlölettől.

Az ebéd után mindenki a kertbe özönlött. Sokan hógolyóztak, mások elkérezkedtek korcsolyázni a befagyott tóra. A kis csapat viszont a szokásos fához igyekezett.
Pár perc múlva már négy cigaretta parázslott. Belle belefújta Adam szájába a füstöt, aminek az lett a vége, hogy a fiú nyelve a lányét simogatta. Marion diszkréten kijelentette, hogy menjenek szobára.

- Hagyjad már, ingyen pornó - röhögött Antoine és letüdőzte a füstöt.

- Fasz - szólt két csók között Isabelle.

- Az lesz benned, Belle - vágott vissza Antoine és kifújta az orrán keresztül a füstöt.

A társaság röhögött és Belle se sértődött meg. Tudta, hogy Antoine csak poénkodik, bár igazán furcsán fejezte ki magát. Emma műmosollyal nézte, ahogy Adam nyelve Isabelle szájában matat. A fiú keze végig csúszott a lány fenekén, mire Emma nagyot nyelt.

- Ne menjünk fel? - súgta Adam Isabelle fülébe és beleharapott a lány fülcimpájába, Belle bólintott.

A pár nagy füttyögés közepette elvonult, Emma pedig lehajtotta a fejét. Bárcsak ő lenne Belle-lel, bárcsak ő csókolná, ő harapna a nyakába, az ő keze mozogna a testén.

Vajon Isabelle mit szólna? – gondolkodott magában. – Csak elmondanám neki, hogy szeretem…csak meg akarom kóstolni.

Természetesen ehhez gyáva volt, az érzéseit pedig nem érezte tökéletesen helyénvalónak.

Amint Belle és Adam a lány szobába léptek, leheveredtek az ágyra. Belle szűz volt és egy ideig nem is szerette volna odaadni magát Adamnak, de a kíváncsisága sok mindenben győzött. A fiú nyelve a nyakán kalandozott, mire a lány felsóhajtott és az ujjait Adam hullámos fürtjei közé vezette.
Adam azt hitte, hogy ez lesz az a pillanat, amikor Isabelle megadja magát végre. Annyiszor izgatta fel őt a lány, hogy már úgy érezte, hogy ez jár neki. Nagyon kívánta Belle-t, rettenetesen kívánta, szinte már fájt neki. De legtöbbször tiszteletben tartotta a lány döntését.
Belle elkezdte kioldani Adam nyakkendőjét. Most sem akart lefeküdni vele, ahogy máskor is, ilyenkor csak egymást simogatták. Isabelle tudta, hogy ez Adamnak nem elég, de mégse akarta teljesen.
Adam Isabelle blúza alá vezette az ujjait és végigsimított a lány forró hasán, majd a melltartó kosara alá nyúlt.

- Mmmhmm…Adam - motyogta Isabelle.

Adam ezt felhívásnak vette a keringőre és az ágyékát Isabelle öléhez dörgölte, mire a lány egy még nagyobbat sóhajtott.

Mégiscsak akarja? – futott át Adam agyán.

Kettejük közé csúsztatta a kezét és végig húzta az ujjait Isabelle harisnyáján. A lány nem ellenkezett. Adam megcsókolta és közben elkezdte leügyeskedni a harisnyát. A Harris fiú az alsóneműn keresztül kezdte izgatni Belle-t. Megcsókolta a lányt, mire Isabelle a szájába nyögött. Az ujjai már az alsóneműn túl voltak, Belle egyre sűrűbben sóhajtozott, a mellkasa szaporán emelkedett.

- Akarod? - morogta Adam Belle bőrére, mire a lány megrázta a fejét és enyhén elnyílt ajkakkal nézett Adam ujjaira, amiket a fiú elemelt róla. - Ne szopass, Belle!

- Nem szopatlak, csak…nem állok készen - ült fel a Loise lány.

- Belle, bassza meg! Most ujjaztalak meg és te nem állsz készen? - Adam felháborodottan nézett Isabelle-re. - Mindig ezt csinálod. Felhúzol és utána semmi…ez nem így működik, Isabelle. Ha neked jár valami, nekem is! Adod alám a lovat, aztán meg ellöksz - Adam szinte kiabált.

- Ne haragudj, én csak…nem akarom, ilyen egyszerű! - Isabelle összegombolta a blúzát.

- De ez nem igazságos, te megkapod az élvezetet, de én nem! Te nem akarod, hogy én is élvezzem? - a Harris fiú csalódottan nézett a lányra.

- De, de…nem tudom, hogy… - Isabelle dadogott az idegesség től, de Adam közbevágott.

- Mit nem tudsz, baszki? - a fiú hangja idegesen csengett.

Isabelle megunta a játszadozást. Utálta, hogy Adam ezzel helyezi nyomás alá, hogy megkapja, amit akar. De Isabelle nem akarta, hogy megkapja. Nem érezte magát biztonságban a kapcsolatukban, Adam megunta Belle játékait és minduntalan rá akarta erőszakolni a saját döntéseit.

- Most azt akarod, hogy verjem ki neked? - Isabelle nyersen vágta Adam arcába a szavakat.

A fiú meghökkent. Ott ült vele szemben egy kipirult, kócos hajú lány, akit még pár másodperce ő próbált kielégíteni. A lány, akihez mellesleg kifejezetten kötődött. A lány, aki nem adta meg, amit akart. A lány, akivel nem ugyanazt várták el a kapcsolatuktól.
De Adam játékos volt, nem hagyta magát zavarba hozni. Beletúrt a hajába és érzelem mentesen Isabelle szemébe nézett.

- Őszintén? Nem bánnám - ezzel meghúzta a nyakkendőjén a csomót. - Nézd, Belle…nem gond, hogy nem állsz készen, várok rád, hidd el! Csak ne játszd ezt a játékot, mert felbasz, hogy csak félig vagy az enyém. Szeretném, ha a szünet alatt elgondolkodnál, hogy ez nekem milyen érzés. Ha továbbra is úgy érzed, hogy helyes, amit csinálsz, akkor örültem! - ezzel Adam még visszanézett az ajtóból Isabelle, mielőtt bevágta volna maga után az ajtót.

Isabelle maga elé bámult és letörölte a szeméből az idegesség könnyeit. Összepakolta a cuccait, éppen a piperéknél járt, amikor megtalálta a vörös rúzsát. Belle magabiztos, kemény nő volt, Adam ellenfelére talált benne. Ha már veszít, akkor legalább emelt fővel tegye. Felborzolta a frufruját és kirúzsozott.

Ez csak egy játék – mantrázta. – Csak egy kibaszott játék és én kapom meg a végén, amit akarok.

Tulajdonképpen nem is tudta, hogy miért vannak együtt. Vonzódott hozzá, ez kétségtelen. De attól kezdve, hogy nem engedte Adamnek, hogy megujjazza egy fának döntve, azóta toxikus lett. Egyszerre gyűlölte is a fiút, de elég büszke volt ahhoz, hogy tudja, hogy Adamet nem engedheti ki a markából. Az övé.

Megfogta a bőr kézitáskáját és elindult a fiú szoba felé. A szobában egyedül Will pakolt.

- Hát te? Adamet nem láttad? - kérdezte a Fields fiútól.

- Mondtam anyáéknak, hogy később jöjjenek egy órával, mert nekem még dolgom van. Amúgy Adam ott beszélget egy vörös lánnyal az udvaron - jelentette ki határozottan és elrakta a táskájába Adam egyik magazinját.

Belle-be belemart a féltékenység, a keze ökölbe szorult, de mosolyt erőltetett az arcára.

- Na és mi dolgod volt? - Belle gyöngyözően kacagott fel.

Valamilyen szinten ő is szánalmasnak tartotta Willt, de inkább sajnálta. Látszott a fiún, hogy burokban nőtt fel, semmit se próbált ki és valószínűleg nem is fog. De Belle előre tudta, hogy mi lesz; Will is kíváncsi és egyszerre fog rászakadni az egész.

- Ez - ezzel kihúzott a zsebéből egy doboz cigit.

Végre megtette, megvette élete első dobozát a szőke végzős fiútól. Az ajkai közé illesztett egy szálat és a lánynak kínálta.

- Kérsz? - mire Belle elmosolyodott és kivett egy szálat.

- Naná - az öngyújtó kattant, Belle cigije szépen parázslott, viszont Will ügyetlenül gyújtotta meg.

Will megpróbálta letüdőzni a forró füstöt, de csak köhögett. A Loise lány ajkait enyhén gúnyos mosolyra húzta.

- Szívj rá levegőt! - adott tanácsot, majd prezentálta is.

A füst az orrán és a pirosra rúzsozott száján távozott. Will ráérzett és ő is kifújta a füstöt. Amint elnyomták a szálat, Will beszédült a cigarettától.
Befejezték a pakolást és együtt indultak le. Adam valóban ott beszélgetett Liberty-vel, a kezében már ott volt a poggyásza. Fagyos pillantást mért Isabelle-re, mire a lány egy hatalmas műmosollyal odalépett hozzá.

- Au revoir, mon chérie - ezzel megcsókolta Adamet.

A nyelvét erőszakosan dugta a fiú szájába. Adam elhúzta a fejét és megragadta Isabelle állát.

- Majd hívlak - ezzel búcsúzott a lánytól.

Isabelle kedves álmosolyra húzta az ajkát, amelyen el volt kenődve a piros rúzs. Tekintetét Liberty-ébe fúrta. Elbúcsúzott a többiektől is, majd beszállt az almapiros Renault-ba.

- Bonjour - köszönt az anyjának, aki mérges tekintettel fordult hátra.

- Salut Isabelle! Quel était ce baiser passionné avec ce garçon? - erre Belle megvonta a vállát és idegesen hadarni kezdett franciául.

- Si tu n'avais pas remarqué, elle était mon amour.

Az anyja elképedve nézett a visszapillantó tükörbe, Belle pedig dacosan bámult ki az ablakon. Ajkán az elkent rúzs, idegesen doboló ujjak a térdén.

- Es-tu vraiment amoureuse de lui? - érdeklődött az anyja.

Tényleg szereti-e Adamet? Egyáltalán nem volt biztos a válaszban. Csak azt akarja, hogy az övé legyen.

- Non.

Halihó!
Igen, újra itt, új résszel. Szerintem is stílszerű a téli fejezet a nyár közepén. Remélem azért tetszett, kíváncsi lennék a véleményekre! <33
Kicsit nagyobb betekintést nyerhettünk ebben a részben Adam és Belle kapcsolatába, erről is érdekelne a véleményetek!
Puszi mindenkinek!

Outlaaw, 2021. 07. 19.