A vacsora után a szobákba indultak a fiatalok. Az ég vöröses okkersárgán borult rájuk.
Adam felnézett az égre, amikor egy női hang szólította meg őt.

- Adam Harris? - Liberty ujjai lágyan simultak a fiú vállára.

- Liberty, szia - nyomott a fiú két puszit a lány arcájára. - Anyáék mondták, hogy lesz egy-két ismerős arc, de nem hittem volna, hogy rád gondoltak - nevetett fel a fiú.

Örült, hogy talált egy ismerős arcot.
Liberty Arters egyike volt a londoni arisztokratáknak, a Harrisek közeli barátja volt az Arters család.
A lányt édes, drága parfüm ölelte körbe, türkiz szemei villantak, ahányszor csak Adamre nézett, majd átdobta a válla fölött a mahagóni színű haját és kecsesen belibegett a kollégium épületébe.

- Ő ki volt? - szegődött a fiú mellé Isabelle.

A barna lány rögtön érezte, hogy az Arters lány veszélyes. A gyomrába mart féltékenységet leküzdve hallgatta Adam válaszát.
A fiú a hullámos fürtjei közé túrt, az ujján megcsillant a Harris család címeres pecsét gyűrűje.

- Belle, van kedved egy kis…? - intett diszkréten Adam nagy fa felé.

A lány huncutul elmosolyodott és bólintott egyet, így ők leváltak a kis csoporttól és elindultak az említett hely felé.
Marion fújt egy nagyot, ahogy Antoine bevágott elé.

- Benco, te tényleg egy faszom úriember vagy! - kiáltott fel mérgesen.

Antoine felkapta a fejét és lassan megfordult. A fiú alig evett valamit, kedvetlen volt és továbbra is iszonyatosan dühös.
Barna szemei mérgesen szikráztak, a levegő megfagyott.
A vulkán robbanni készült.

- Mesélek neked valamit, Hardy - Antoine egyre közelebb lépett a lányhoz. - Tudod, a hátam közepére se kívánlak, szóval azt mondom, hogy ne szólj hozzám, ha jót akarsz magadnak! - a fiú suttogva ejtette ki a szavakat a száján és a karjával elzárta az utat a lány előtt.

- Seggfej! - Marion szeme összeszűkült és a tenyerét Antoine mellkasára tette, hogy eltolja, de meglepődött, hogy a vézna fiú testében mennyi erő van.

- Állj le, Hardy! - Antoine rekedtesen ejtette ki a szavakat, a két tinédzser orra szinte összeért. - Nem érdemes felbasznod az agyamat, szerintem ezzel már tisztában vagy - ezzel elengedte a lányt és ruganyos léptekkel felsietett az emeletre.

A vörös lány lehunyta a szemét és kifújta a levegőt.

- Megvagy? - kérdezte Natasha. - Antoine elég durva volt veled.

- Nyugi, csak rossz napja van. Amikor pár órával ezelőtt felmentünk tiszta seb volt az ökle és zaklatott volt - nyugtatta Mark is, majd előre engedte Natashát, természetesen semmi hátsó szándék nélkül.

Emma halkan bandukolt a sor végén.
Félt Antoine-tól.
Látta a fiúban a nyers erőt, a dühös szemeit és ahogy vézna karjaival elzárja az utat a Hardy lány elől és ahogy az arcába suttogja durva szavait.
Marion másképp vélekedett. Rögtön kiszúrta a jeleket, a fiú nem önmaga. Valami dolgozott a szervezetében vagy ez ennek az utóhatása. A lány éppen eleget volt olyan közegben, hogy rájöjjön a fiú életére.
De közel sem tudott mindent.

A gyújtó lángra lobbantotta a cigarettát, majd a parázsló szálat Adam az ajkai közé emelte.

- Ez most jól esik - motyogta a fiú és Belle-re mosolygott. - Mióta dohányzol?

- Talán nyár óta - dugta el a Benson and Hedgest-ét a lány a zsebébe. - Te?

- Körülbelül fél éve, de csak néha - fújta ki a füstöt Adam.

- Számoltam, ez már ma a ötödik szálad - vigyorodott el Belle. - Ez nem tűnik néhának.

- Hidd el, ez még a néha kategóriába tartozik! - Adam a földre hamuzott. - Valamiért megjött a kedvem hozzá - lopva a lányra pillantott, aki kacéran vigyorogva a fiú felé fordult.

A nap lemenő sugarai még utoljára erőtlenül megvilágították a kollégium ablakait, majd végleg lebuktak a fák mögött.
Emma Clerton álmodozva hajolt ki az ablakon. Magába szívta a friss, esti levegőt és mosolyogva nézett a végig a lent beszélgető diákokra, vagy éppen a befelé igyekvőkre.
A barna lány az ágyára heveredett és a hátát a falnak támasztva olvasni kezdett.

- Elmehetek fürdeni? - kérdezte Natasha.

Végignézett a szobatársain; Emma barátságosan egy igent adott válasznak, de Marion arcából nem tudott semmit se kiolvasni.
Kikereste a kofferjából a hálóruháját és törülközőjét, majd a fürdőbe indult.
A tükörbe nézett és önmagával farkas szemet nézett, miközben levetette a ruháit.
Natasha tükörképe őt froclizva nézett rá.

Elégedett vagy magaddal?

A lány végigvezette a tekintetét a testén. A lábait szerette, ám a bokáját túl csontosnak tartotta, a csípőjén végigsimítva megállapította, hogy egy kicsit fogyott, a hasa alján összecsippentette a bőrt. A karjait túl vastagnak találta, a nyakát pedig nem elég kecsesnek. A tükörképére meredt és beharapta az ajkát.

Soha.

A zuhany alatt kitisztult a feje, az illatos meleg víz – köztük az otthoni szappan – megnyugtatta őt. Mindenkinek a fejébe akart látni, de köztük leginkább Mark fejébe akart belenézni.
A lány kiszállt a zuhany alól, nedves haját egy kontyba kötötte és felvette a szatén hálóruháját.

- Neked komolyan ez a pizsamád? - Marion szokásához híven nem hagyhatta szó nélkül.

- Miért? Nem tetszik? - Natasha lepakolta az aznapi ruháját az ágyra.

- Csak furcsa.

Marion az ágyán gubbasztva olvasott valami képregényt, Emma olvasott, Isabelle pedig a cigijét rejtette el az éjjeli szekrényének a fiókjába.
Ez a csikk Adam cigije.
Elmosolyodva dőlt hátra az ágyán, amikor kopogás hallatszott.

- Biztos a fiúk - ugrott fel Natasha és rögvest ajtót nyitott, erre Marion csak forgatta a szemét.

Egy lány állt ott. Pontosabban Liberty Arters.

- Sziasztok! Mint minden év elején, most is lesz holnap egy afféle év köszöntő buli. A társalgóban kezdünk, de általában a birtokon végezzük valahol - ismertette a mahagóni hajú lány a holnap esti programot. - Ez gólya avatás is egyben, minden vérbeli swindonos részt vesz ezen a kis összeröffenésen, szóval gyertek! - invitálta őket mosolyogva.

A lányok eldöntötték, hogy mindenképpen részt vesznek rajta, Liberty így hát távozott a szobából – Belle nagy örömére.
A Loise lánynak valahogy nem volt szimpatikus Adam barátnője. Maga se tudta, hogy a mahagóni hajú lány kisugárzása miatt vagy csak azért, mert Adamről van szó. Isabelle szimpatikusnak találta Adamet.

Jóképű, gazdag, tehetséges, okos. Minden rendben van vele – ekképp vélekedett a lány magában.

Adam fent keverte a kártyát a szobában és miközben a Will-lel és Markkal pókereztek, addig Antoine zuhanyozott. Nem volt kedve semmihez és senkihez.
A göndör fiú sápadt, kék-zöld foltos testén végig zubogott a melegvíz. Antoine próbált nem a wc tartály mögötti kis zacskóra gondolni, így próbálta elterelni a figyelmét.
Már éppen a maszturbálás mellett tette volna le a voksát, amikor teljességgel elborzadt.
Az agyába bekúszott a hétéves énjének gondolatai. Minden bűnös, mocskos pillanat, amit átélt.
Antoine a falba vert és lekuporodott a kád aljára.

❛❛ - Szervusz Antoine! - nézett a kisfiúra Mr. Welsh.
Az öregúr a tárgyalóba igyekezett, sürgős megbeszélnivalója volt Mr. Bencoval, Antoine apjával.
- Kérsz cukrot? Apád biztosan mindjárt megérkezik - a férfi kezében egy ártatlannak tűnő rózsaszín cukorka virított. - Na?
- Anya azt mondta, hogy nem szabad idegenektől elfogadnom semmit - a kis Antoine hangja dacosan csengett.
- George Welsh vagyok - nyújtotta a férfi a májfoltos kezét a kisfiú felé, az ajkai furcsa, undorító vigyorra húzódtak.
- Antoine Benco - fogadta a férfi kézfogását a Benco fiú.
- Mostmár nem vagyunk idegenek. Szóval kérsz cukrot? - Antoine kivette George kezéből a tablettát és elszopogatta.
Pár órával később ébredt a mosdóban. Apró testének egy részét liluló foltok borították, a nyelve hegyén egy számára gyomorforgató, enyhén sós ízt érzett. A kisfiú fel sem fogta mit tett vele aznap Mr. Welsh.
Csak pár évvel később döbbent rá.❜❜

Antoine öklendezni kezdett és majdnem a csempére köpte a vacsorájának egy részét, bár nem evett túl sokat.
Megdörgölte a karikás szemeit. Egy cseppet sem volt álmos. A fürdőből kilépve végig feküdt az ágyán és hangosan kifújta a levegőt. A szemei előtt egy bizonyos kép függött.

- Hé, Antoine jössz kártyázni? - kérdezte Adam.

- Nem - jött a bunkó válasz, Antoine a tarkója alá támasztotta a kezeit és mereven nézte a plafont.

Erre Adam elröhögte magát és visszatért a keveréshez és a nyeréshez.
Az iskolában tilos volt hazárd játékokat játszani, főleg pénzben, de a Harris fiú, úgy a tizedik körnél rávette a társait, hogy kis téttel, de játszanak pénzben, csak hogy izgalmasabb legyen a játék. Ők pedig beleegyeztek.
Mark szokása szerint második lett, Will nem értett annyira a kártyához, így hát Adam majdnem minden pénzt elnyert. Eufórikusan érezte magát, ahogy megkopasztotta a szobatársait.

De hát ahogy a mondás tartja, akinek szerencséje van a kártyában, nincs szerencséje a szerelemben.

Sziasztok!
Huhh, először is kíváncsi vagyok, hogy mit szóltak. Mint látjátok, ez egy kissé keményebb könyv lesz, mint amiket eddig írtam, de remélem tetszett nektek ez a rész! ❤
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy kiket shippeltek vagy kik a kedvenceitek meg úgy bármire!

Outlaaw, 2020. 05. 17.