Mark érezte, ahogy a testét különös melegség tölti el, ahogy az ujjai a lány ujjai köré kulcsolódnak. A tűz megvilágította az arcukat, mintha minden olyan könnyűvé vált volna körülötte.
Boldog volt. Végig akart simítani a hüvelyk ujjával a lány kézfején, de amikor már rákészült a mozdulatra Will jött oda, hogy megkérdezze, hogy kérnek-e még pillecukrot.

- Igen, köszi - válaszolta Natasha és kettétörte a mályva cukrot.

Mark maga előtt kulcsolta össze a kezeit és csak nézte a majszoló Natashát. Újra meg akarta fogni a kezét, érezni a lány testéből áradó hőt. Antoine odalépett hozzájuk és meghúzta a vodkás üveget.

- Valaki? - nyújtotta feléjük.

Mark azonnal az üvegért nyúlt. Az ital égetően csúszott le a torkán, de közel sem volt olyan forró, mint Natasha érintése.

- Natasha? - kérdezte és a lány felé nyújtotta az üveget.

Natasha nem akart megint berúgni, nem szerette volna, ha Mark megint úgy látja. De elég kecsegtető volt, hogy a fiú ajka nyomán igyon az üvegből. Végül engedett a csábításnak és bár pár perce még azt mondta, az este folyamán nem nyúl alkoholhoz, mégis megszegte ezt a fogadalmát. Meghúzta a vodkás üveget, Antoine pedig meglökte az üveg alját, hogy még több ital csússzon le Natasha torkán. A lány ajkai közül vékony csíkban csordult ki a vodka, a Benco fiú tettének következményeképp.

- Ez a beszéd, Natasha! - vert rá Antoine a lány vállára, majd mohón meghúzta az üveget.

Marion mellé akart ülni, hogy tovább beszélgessen a lánnyal, de ahogy odakapta a fejét, látta, hogy Will ül a helyén a cseveg a Hardy lánnyal. Maró érzés költözött a gyomrába. Érezte, ahogy megfordul vele a világ. Elnyeli az a pár perc semmi, a sötétség, amit annyira szeret.
A csillagos ég forgott felette és ő a hátát egy fának támasztva ügyetlenkedve rágyújtott egy Marlboro-ra.
A meleg füst szétáradt a tüdejében, ahogy egy mélyet slukkolt a cigiből. Lehunyta a szemét, majd kifújta a füstöt. Megszűntek a hangok, megszűnt minden létezni. Egy újabbat szívott, ez viszont már az orrán át távozott, azt akarta, hogy a számára ízes füst szétáradjon a testében. Ahogy kinyitotta a szemét forgott vele a világ és szinte azonnal elesett.
Nagyot puffant az avaron, az üveg – amiben már csak nagyjából egy korty lötybölődött – széttört, Antoine pedig az egyik szilánkra tenyerelt. Érezte, ahogy a meleg vére végigcsurog a tenyerén, majd az alkarján, pirosra festve a pulcsiját.  Felkacagott.
Mindenki felkapta a fejét a hangra.

- Antoine, te jó ég… - Marion azonnal felpattant Will mellől és a fiúhoz sietett. - Mit csináltál magaddal? - suttogta a fiúnak.

- Én ugyan semmit - Antoine furcsán mosolygott, majd ahogy eltűrt a szeme elől egy tincset végig kente a vért az arcán.

- Őszintén? - Marion felhúzta a fiút a földről, aki elkapta a lány derekát, hogy ne essen el.

Mariont megcsapta az alkohol és a cigaretta illatának keveréke, majd a fűnek, az az enyhén édeskés, teljességgel felismerhető illata. Nem is kellett gondolkodnia, azonnal rájött az egészre.

- Boldog vagyok, Marion - a fiú a lány vállára hajtotta a fejét, Marion arcát csiklandozni kezdték Antoine göndör fürtjei.

- Azt meghiszem - sóhajtotta a Hardy lány. - Megmossuk a kezed?

- Most így jó - motyogta Antoine kótyagosan.

Az orrába szökött a lány illata, a cukor égett szaga, cigarettafüst és parfüm, valamint a rágógumi gejl illata. Őrjítőnek találta az egyveleget. Antoine ujjai még mindig Marion derekán pihentek, a lány pedig kezdte enyhén kínosnak érezni ezt, ezért észrevétlenül megpróbálta magáról lehámozni a fiú kezét. Antoine azonnal észlelte ezt és bár nagyon nehéznek érezte, hogy az ujjait elszakítsa Mariontól és szembenézzen a szívét fojtogató érzéssel, de megtette és sötéten nézett a lányra, ahogy elemelte a fejét a válláról. A véres kezét a nadrágjába törölte. Megdörzsölte a szemét, a könnyedség kezdett elmúlnak, a feje az elnehezülés irányába mozdult.
Antoine elindult a kerti csaphoz, hogy pár korty vízzel felfrissítse magát.

- Hová mész? - Marion azonnal észlelte a fiú hiányát.

Őszintén szólva nem tartotta jó ötletnek, hogy Antoine részegen és beszívva bárhová is egyedül menjen, így utána indult.

- Nem kell kísérhetned! - mordult rá Antoine, ahogy Marion beérte.

- Ha nem most tenyereltél volna bele egy üvegszilánkba, még el is hinném - forgatta a Hardy lány a szemét. - Az lenne a legjobb, ha meglátogatnád az iskola orvosát - mondta.

- Ne legyél hülye! - eltekerte a kerti csap nyitóját. - Meglát így és vége - ezzel belekortyolt a vízbe és megmosta vele az arcát, majd lemosta a vért a kezéről.

Egy vékony vágott seb tátongott a tenyerén, csupán ráhúzta a pulcsiját ujját és ezzel elintézte.
Marion zsebre dugott kézzel követte, majd előszedte a cigijét. Nem értette Antoine-t, vagy azt, hogy mi lehet a baja, ezért csak elkönyvelte annak, hogy az alkohol és a fű keveréke ezt váltja ki belőle. A Benco fiú dülöngélve sétált előtte, majd amint odaértek, kikapta Adam kezéből a bort és meghúzta.

- Antoine, szerintem nem jó ötlet, hogy… - kezdett bele Marion és odament, hogy kivegye a fiú kezéből az üveget.

- Most meg mi a faszt csinálsz? - rivallt rá a fiú, Marion komolyan meglepődött.

- Csak nem akarom, hogy ennél nagyobb szarságot csinálj! - kiáltott vissza Marion, ezzel megragadta az üveg alját.

- Akadj már le rólam! - rántotta meg az üveg nyakát Antoine, mire egy adag bor Antoine pulcsiján landolt. - Nem vagy az anyám! - ezzel jelentőségteljesen Marionra nézett, miközben mohón kortyolta a bort.

Will csak nézte az – Antoine-hoz és Marionhoz képest – kis veszekedést, majd felmérte a terepet. Mindenki kezében vagy cigaretta vagy alkohol, az ő kezében pedig semmi, ráadásul még a szőke fiút sem találja, hogy legyen, a zsebében pedig haszontalanul gyűrődik a papírpénz.

- Kaphatok egy slukkot? - nézett Marionra, akinek a szét fagyott ujjai között egy újabb Camel lifegett.

- Ne mástól lejmolj, tesóm! Főleg ne egy csajtól... - sziszegte Antoine, mire Marion meglökte a fiú karját.

Akármennyire is rosszul esett neki Marion tette, Marionra jelenleg csak haragudott.

- Persze - mosolygott rá, ezzel átnyújtotta neki a szálat.

Antoine nézte, ahogy Will szája ott ér a szál cigihez, ahol Marioné. Szánalmasnak tartotta a fiút, kibaszottul szánalmasnak.

Csak egy kis burokban felnőtt punci, anyuci szeme fénye. Középszerű, szarfaszú életképtelen senki. De akkor miért kedves vele mindenki? Ők ezt nem látják, bassza meg? - fortyogott magában a Benco fiú.

Will le se tüdőzte a slukkot, csak lagymatagon kifújta a vékony füstöt, Antoine pedig megfeszítette az állkapcsát.

- Legalább tüdőzd le, baszki! Vagy ha meg nem, akkor ne szívd - bökött Will felé, mire az kínosan elmosolyodott.

- Én csak... - kezdte, de Marion közbevágott.

- Antoine, fejezd már be! - ezzel Will felé fordult és vele kezdett beszélgetni.

Antoine úgy érezte, hogy felrobban a dühtől. Egy újabbat húzott a borból, majd ahogy a tábortűz felé igyekezett, egészen véletlenül vállon lökte Willt.
Leült a tábortűzhöz és csak nézte, ahogy az ágak ropognak a tűzben.

Isabelle szomorú arccal nézte, ahogy Adam még mindig Liberty-vel beszélget, majd előszedte a cigijét. Az ajkai közül távozó füst megfestette a sötét éjszakát.

- Mitől jobb vele, mint velem? - motyogta Isabelle.

Emma Isabelle felé fordult és rámosolygott. Ebben a mosolyban benne volt minden, mire Isabelle szemei Emmáéba akadtak.

- Mindennél jobb veled lenni - Emma száján meggondolatlanul szaladtak ki a szavak, amelynek Isabelle nem érezte a jelentőségét. - Mármint… - javította ki magát - Adamnek veled kéne lennie.

- Tudom. Nem értem - rázta meg a fejét és kisöpörte a frufruját a homlokából. - De te legalább itt vagy - ezzel Emma vállára hajtotta a fejét, a Clerton lány szíve szinte kiszakadt a mellkasából. - Tudod mi a legnagyobb gond, Em? Hogy jobban zavar, mint kellene - mondta Isabelle elgondolkodva. - Bánt az egész - suttogta. - Segíts… .

Emma lehunyta a szemét és azt kívánta, hogy bárcsak örökké így maradhatnának.

- Tudod, Belle, csak féltékennyé akar tenni - Emma nem mert Isabelle-re nézni, félt, hogy a szeme elárulja.

- De miért? Én nem teszem féltékennyé senkivel, akkor neki miért kell ezt? - Belle még közelebb húzódott Emmához, valahogy megnyugtatta a lány közelsége.

- Adam csak azt akarja, hogy egy ilyen lány, mint te, figyeljen rá - válaszolt Emma.

- Kedves vagy - Isabelle olyan halkan mondta ki a szavakat, ám Emma számára mégis érthető volt. - Köszönöm, Em.

A fejét nem emelte el a lány válláról, Emma pedig lehunyta a szemét. A szíve belesajdult a keserédes fájdalomba. Nagyon mérges volt Adamre, nem kellene, hogy Isabelle miatta szenvedjen. Emma beleharapott egy puha pillecukorba és magában jól elraktározta ezt a pillanatot, Isabelle válla az övéhez simulva, ha egy kicsit még jobban Isabelle-hez préselődne, a mellük is szinte összeérne. Azonnal elpirult, a szemei könnyel teltek meg.
Nem is tudta eldönteni, hogy ez már szerelem-e, vagy csak tetszés, erős barátság, vagy csak testiség. Teljesen össze volt zavarodva, nagyon harcolt, hogy az az egy kis könnycsepp végig ne csorogjon az arcán, de végül engedett, a kis sós csepp Isabelle hajában ért célba. Emma nem törölte meg az arcát, hagyta, hogy a tűz megszárítsa a csíkot, amelyet a könny húzott maga után.

Ahogy Antoine a tűzbe bámult, elkezdett vele forogni a világ, a lángok összekavarodtak előtte. A kezében lévő borosüveg csaknem teljesen kiürült, ahogy felállt, hogy jéghideg kézevel megdörzsölje a halántékot, keserű hányadék egy vékony csíkban kilövellt a szájából, majd egyre nagyobb mennyiségben tört fel a gyomrából. A fák közé rohant, vékony ujjai a fa kérges törzsébe martak, ahogy összeszorított szemmel hányt. Megtörölte a száját, majd lecsekkolta, hogy mennyire hányta le magát. A kicsit hányásos cipőjét letisztította a fűben, majd botladozó léptekkel és lefelé szegezett tekintettel lépdelt vissza a tűzhöz.

- Jól vagy? - egy kéz simult a hátára.

Rögtön megcsapta az összetéveszthetetlen, cigaretta és rágógumi illat; Marion.

- Igen - ezzel békülően rámosolygott a lányra, aki válaszul átkarolta őt.

- Fúj, te hánytál? - fintorgott Marion, Antoine pedig bólintott, majd előszedett egy szál cigit.

De legbelül egy kis hang üvöltött, hogy hazudott arról, hogy jól van.

Sziasztok!
Remélem tetszett ez a rész, mert beletelt egy kis időbe, amíg elkészült. :))
Nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy ki a kedvenc szereplőtök, kedvenc jelenet, kedvenc ship és effélék! 💗

Outlaaw, 2020. 10. 14.