Egy almapiros Renault száguldott a végig a főúton. Isabelle Loise unatkozva bámult ki a kocsi ablakán, a tekintete végigkalandozott a diófákkal szegélyezett úton, majd az autó lekanyarodott egy mellékútra.
A kocsiban lágyan keveredett valami francia sanzon a rádióból, illetve a Renault-ban ülők csevegése. Isabelle édasanyja hátrafordulva kérdezett valamit a lányától.

- Oui - jött a válasz.

A családnak volt egy szabálya. Isabelle francia ősei miatt csak franciául lehetett beszélni.
A lányt a halálba idegesítette ez a szokás, annyira felszínesnek tartotta, hiszen már jó pár éve itt éltek a Nagy Britanniában, de ezt persze a világért nem mondta volna meg a szüleinek.
Megálltak egy sorompónál, hogy átengedjenek egy vonatot, amikor Isabelle anyja megjegyezte a mellette ülő idősebb nőnek, aki Isabelle nagyanyja volt, hogy milyen undorító szokás a cigarettázás, ugyanis a sorompó melletti füves részen egy kis csoport verődött össze és egy-egy cigaretta, illetve gyorskajás zacskó társaságában élvezték a nyár utolsó napját.
Isabelle a kofferjára gondolt, pontosabban a táskájának a belső zsebére, ahol pontosan négy doboz Benson and Hedgest cigaretta lapult.
De azért undorító szokás, igen.
Egy úri hölgy nem dohányzik, maximum csak a férfiak szivarozhatnak, hiszen a cigarettázás proletár dolog! - így tartotta Isabelle anyja.
Ez természetesen a lány szerint egy komplett baromság volt.
Nagy szerencsére végre megérkeztek a Swindon College elé, így nem kellett többet hallgatnia mások ócsárlását, illetve azt a valóságképet, amely az anyja és a nagyanyja szerint reális volt.
Isabelle kecsesen lépett ki az almapiros jármű hátsó üléséről, majd amint a lába a macskaköves járdát fogta, gesztenye barna fürtjeit egy barett sapka alá rejtette.
Természetesen most jött a búcsúzkodás, a nagyanyja arcára gyorsan puszit nyomott, az édesanyja ölelésébe bújva pedig elsuttogta, hogy hiányozni fog és téli szünetre érkezik, amikor letelik az első szemeszter.

- Au revoir! - intett hátra és rámarkolt a piros bőrből készült kofferjének a fogantyújára.

Egyszer már járt a Swindon College-ben, a beiratkozásának napján, így szinte már régi ismerősként köszöntötte a neogótikus épületet.
Ahogy lenyomta a fényes kilincset és belépett a terembe, rögtön elfogta egy jófajta izgalom.
Egy tábla volt kitéve az előtérben, amelyre cirádás betűkkel a következő volt ráírva:

❛Egyenruha átvétele a titkárságon (rögtön balra), tankönyvek átvétele a könyvtárban.❜

Isabelle léptei lassultak, a cipősarkának a kopogása lassult a pepita kövezeten, és idegesen az ajkába harapott, ahogy lenyomta a kilincset, ami fölött egy reztábla függött, ami titkárságot és az ott dolgozók nevét hirdette.
Ahogy belépett hangosan köszönt.

- Jó napot kívánok! - köszönt vissza egy szőke hajú, ötvenes éveiben járó hölgy. - Miben segíthetek, kedveském?

- Hát most vagyok itt másodszor, és az egyenruhámért jöttem - toporgott Isabelle és a szeme a polc mellett - ami jó pár egyenruhával meg volt pakolva - ácsorgó fiúra tévedt, láthatólag ő is az egyenruhájára várt.

- Azonnal adom neked is, csak a fiatal úr már régebb óta vár - biccentett a nő a hullámos hajú fiú irányába.

Isabelle magában másodjára is gratulált saját magának, hogy visszautasította a francia leánynevelő intézetet, amelyhez természetesen egy fikarcnyi kedve sem volt. Egyrészt ki akarna úgy lehúzni pár évet nyafka, francia libák között, másodjára pedig ha itt ilyen helyes srácok vannak....

- Amúgy ő is elsős, éppúgy, mint te. Így van, Mr. Harris? - nézett a lányra az asszonyság, miközben a Harris fiú kezébe nyomta a ruhákat.

- Pontosan. Viszontlátásra! - válaszolt szűkszavúan a fiú és kisietett a titkárságról.

- Szóval kedvesem, mostmár, hogy csak ketten vagyunk, gyorsan elmondom, hogy mennek itt a dolgok, bár sok mindent te is tudsz - csapta össze a kezét az idős hölgy. - Nos, az egyenruháidat most megkapod. Kapsz két-két blúzt, hosszú ujjút és rövid ujjút is. Valamint kapsz két galléros, fehér pólót, amihez kötelező ezt a kék, ujjatlan szvettert hordanod, amúgy kötelező a nyakkendő viselése. Lányoknak sötétkék alapon fehér és vörös csíkos, fiúknak pedig vörös alapon fehér és sötétkék csíkos. Itt van még két szoknya is, kicsit feljebb ér, mint a térded, szigorúan tilos felhajtani, mert az büntetéssel jár! - mondta el az információkat a nő, Isabelle pedig alig győzte mindet megjegyezni.

- Értem - mondta a lány.

- Tehát két-két harisnyát is kapsz, egy nejlont, amit melegebb időben hordhatsz, illetve, itt ez a kötött, ezt télen viseld! Emelett pedig az egyenruhához tartozik még két darab térdzokni. Kapsz egy kardigánt is, erre is rá van hímezve az iskola címere. Itt pedig az ünneplő ruhádat találod. Ezt olyan alkalmakkor viseljük, amikor valami különleges ünnep van. Ehhez tartozik egy világoskék blúz, egy sötétkék blézer, egy szintén sötétkék nyakkendő, illetve egy kockás szoknya. A sport ruhádat holnap fogod megkapni az évnyitó után. Mosatni tudsz, tedd az ágyadra a piszkos ruhát és a takarítónők kimossák. A nevedet pedig beleírtuk már a címkéjébe. A kinövöd a ruhákat, akkor azt a titkárságon jelezd! A szobákat arra találod - mutatott Pamela Vallace, a titkárnő ki az ablakon. - Van egy kis kikövezett ösvény, ami elvisz a kollégiumig. Az földszinten társalgók vannak, az első a lányok szobája van, a másodikon a fiúké. Takarodó után egymáshoz átjárkálni tilos, az orvosi szobát rögtön jobbra találod, miután innen kimész. Ebben az épületben pedig a tantermek találhatóak, a második emeletig, a harmadik emeleten a tanári lakok találhatóak, oda diáknak szigorúan tilos belépni! - folytatta a szabályok elmondását Mrs. Vallace.

- Köszönöm - nyögte a barna lány, amikor a nő a kezébe rakta a tömérdek ruhát.

- Illetve - folytatta a hölgy és felemelte a mutató ujját. - Itt a házirend, ezt nézd át! Az elsősök, köztük te is, délelőtt érkeznek, minél előbb ismerkedj össze a szobatársaiddal és az osztálytársaiddal. A felsőbb évesek délután érkeznek. Valamint minden szobához tartozik egy fürdő, ám a melegvíz véges. Miután leraktad a szobádban a ruháidat és a bőröndöt, menj a könyvtárba és vedd át a könyveidet! - mondta Pamela Vallace.

- Rendben - motyogta a lány.

- Illetve még valami, kisasszony! Ma lesz ebéd, egy óra körül, illetve vacsora hat órakor, az étkezőt a folyosó végén találja. Viszontlátásra!

- Köszönöm szépen, viszontlátásra! - köszönt el a lány és kifújta a levegőt, ahogy kiért a titkárságról.

Rászorította az ujjait a ruhájára, nehogy egy darabot is elhagyjon és gyorsan átvágott az kerten, amelyet nagy fák és bokrok szegélyeztek. A lábával belökte az ajtót és felsietett az elsőre, ahol rögtön meglátta az ajtót, amelyre fel volt írva a neve, három más lány nevével együtt.
A szobába benyitva négy ágyat látott, Isabelle hálát adott magának, hogy nem két emeletes ágyat talált a szobában.
Az egyik ágyon egy barna hajú lány ült és olvasott.

- Szia! - köszönt hangosan Isabelle és ledobta a ruháit az ablak melletti ágyra.

Ahogy a barna lány felnézett, felcsillant a szeme.

- Szia, Emma Clerton vagyok! - nyújtotta kezét és megrázta Isabellé-ét.

- Isabelle Loise - húzta mosolyra a száját a lány.

A lány a svájci sapkáját is az ágyra dobta, majd beleborzolt a barna fürtjeibe és kivette a kofferjének a belső zsebéből a gyújtóját és egy szál cigarettát, amit a zsebébe rejtett. A szobatársa ebből semmit sem vett észre.
Emma az ágyra dobta a könyvét, amikor Isabelle megkérdezte, hogy nem mennek-e ki levegőzni, illetve, hogy elkísérné-e a lány őt a könyvtárba a tankönyveiért.

- Persze - bólintott boldogon Emma és Isabelle-lel együtt levágtáztak a lépcsőn.

Ahogy kiértek a kertbe, Isabelle az épület vége felé húzta az újdonsült szobatársát, ahol megpillantotta a hullámos hajú fiút, akivel a titkárságon találkozott.

- Szia - köszönt Isabelle, míg Emma félszegen intett csak egyet. - Isabelle Loise - nyújtotta magabiztosan a kezét a fiúnak, aki kezet csókolt Isabelle-nek.

- Adam Harris vagyok - suttogta el a nevét, majd a fürtjei közé túrt. - De van egy tippem, Belle, ne itt dohányozz! Észrevesznek! - mosolyodott el cinkosan a fiú. - Gyere! Van itt közelben egy jobb hely - mutatott a fiú, egy messzebbi, nagy fa felé.

Emma ledöbbent, de azért követte Isabelle-t, aki Adam után indult és közben magában azon filózofált, hogy mekkora egy úriember a Harris fiú.
És Adam tényleg egy úriember volt, egy olyan szenvedéllyel, mint a cigaretta meg egy sokkal durvábbal is.

Sziasztok!
Itt az első rész, remélem mindenkinek tetszett! Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!💛
Illetve bocsánat, hogy mindenkit eddig várattam! :((

Outlaaw, 2020. 04. 21.