- Jungkook -

Nem számítottam arra, hogy Haru bosszút fog állni, pusztán a tanítási módszereim miatt. Nem az volt a szándékom, hogy bárkit is megbántsak, egyszerűen csak meg szerettem volna nekik mutatni, hogy mások véleménye nem számít, csakis a sajátjuk. A végén legalább mindenki megértette, de valahol mélyen tudtam, hogy valakinek nem fog kedvezni, és biztos voltam benne, hogy a vörös tincses csaj állt a dolgok közepén.

Igazándiból tudtam, hogy Haru mire készül. Már akkor feltűnő volt, mikor mindenkinél korábban jött be az iskolába, így követni kezdtem, hogy kiderítsem miben sántikál. Mikor megláttam a glitteres dobozt, azonnal tudtam, hogy azt nekem szánja, így behazudtam valamit a dirinek, aki szerencsére el is hitte kifogásom, ráadásul egy olyan valakit ért utol Haru haragja, aki jobban megérdemli nálam.

Végül oda jutottunk, hogy én leszek a felügyelő tanárja a bünti alatt, de nem vagyok seggfej. Jobbnak láttam, ha inkább meglógunk, mert egyszerűen tudtam, hogy a lány nem szívesen tölti el velem a szabadidejét, de még mindig rajtam akaszkodik és velem sétál az iskola közelében lévő parkban. Sokadjára emelem fel tekintetemet, hogy a magába forduló lányt mérjem végig. A mai nap alkalmával egy fekete farmer és egy egyszerű bandás pulcsi mellett döntött, de még ezekben is gyönyörű volt.

- Minek köszönhetem azt, hogy velem lógsz? - kérdeztem végül, ezzel megszakítva a kettőnk közt keletkezett csendet - Itt is van egy csapdád? - kuncogtam fel, ám ő nem talált ennyire viccesnek, s csak maga elé bámulva sétált tovább, akár egy élőhalott.

- Csak szerettem volna egy kicsit sétálni, rég volt már. - sóhajtott egyet, mire megálltam és megfogtam csuklóját, hogy egy közeli padon helyet tudjunk foglalni. Látom rajta, hogy valami nincs rendben vele, és szüksége van valakire, aki nem a legjobb barátnője.

- Min agyalsz ennyit? - néztem rá, de ő minden mást érdekesnek talált abban a pillanatban, csak az én arcomat nem - Figyelj, ha nem akarsz róla beszélni, akkor inkább magadra hagylak és...

- Nem vagyok biztos abban, hogy menni fog nekem ez az egész szerepesdi. - sóhajtott, arcát pedig tenyereibe temette - Imádom ezt a könyvet, tényleg. Sokszor olvastam már és átérzem a hősnő érzéseit, de valamiért nem tudom őket átadni. Egyszerűen katasztrofális, főleg amikor a tükör előtt próbálom előadni. Van, hogy darabokra törném azt a szart. - idegeskedett továbbra is, mire muszáj volt elnevetnem magam.

- Tudod, nem vagy egyedül ezen a világon. - válaszoltam nyugodtan - Én elhiszem, hogy mindent meg akarsz oldani egyedül és, hogy próbálsz felnőttnek lenni egy olyan világban, ahol mindenki elítél. De hidd el nekem, ezzel nem jutsz előrébb, nem szégyen segítséget kérni. - simítottam rá hátára, s úgy döntöttem nem fogom magára hagyni őt, talán csak megsajnáltam, de talán több is van a dologban.

- Egyedül akarom megoldani. Nincs szükségem senki segítségére. - vett elő egy szál cigit a dobozából, s engem is kedvesen megkínált vele, de elutasítottam. Nagyon ritkán fordul elő, hogy én rágyújtok. Egyszerűen nem szeretem az ízét és a szagát, nem mellesleg károsít is, és ha lehetséges, akkor nem egy bűzrúd általi halált szeretnék halni. - Azért kösz, hogy felajánlottad. - mosolyodott el végül.

Némán hátradőltünk a padra és a minket körülölelő tájat figyeltük. Rengeteg fa sorakozott fel egymás mellett, amelyeknek levelei éppen búcsút intettek az ágaktól, ugyanis az ősz elérkezett, s lassan a hideg fog rájuk telepedni, hogy nem sokkal később újjá szülessenek és szebbé tegyék a kopasz lombokat. Szerettem az őszt, mindig olyan békésnek láttam és nyugodtnak, pontosan olyannak, mint amilyen én voltam. Talán ez az évszak állt legközelebb hozzám, s boldoggá tett, amikor láttam egy-egy lehulló levelet, ami csatlakozott a többihez, hogy így szőnyeget alkossanak a közelben járó embereknek. Mikor gyerek voltam, imádtam kijárni az erdőbe, a hátitáskámban egy üveg forró csokival és a naplómmal. A természet megihlet és ötletet ad új idézetek kreálásában. Sose éreztem a magányt, csak akkor, amikor az univerzum ellenem fordult, minden mással együtt.

________

Bakancsom alatt ropogott a sok színes levél, a tökéletes helyet kerestem, ahol megpihenhetek s kiereszthetem a gőzt. Egy olyan helyet, ami megihlet és elbűvöl olyannyira, hogy többé ne is gondoljak másra. De nem egyedül jöttem.

Alicia hátam mögött, lomha léptekkel indult meg felém, hevesen lihegve, ugyanis sosem volt nagy rajongója a túrázásnak, én pedig egyszerűen imádtam a hűvös levegőt érezni fekete tincseim közt, illetve a tüdőmben. Szerettem mindent jól megjegyezni, hogy többé ne töröljem ki emlékemből, ám ő pontosan az ellentétem volt, s inkább a városi sétákért volt oda. Azt pedig én nem szerettem, a túlzottan sok ember miatt, akik képesek voltak tönkre tenni egy meghitt pillanatot másodpercek alatt. Gyűlöltem a tömegben lenni, egyáltalán más emberekkel lenni, Alicián kívül. Ő jelentette számomra a biztonságot és minden jót a világon. Számomra az ő barátsága olyan lenyűgözőnek tűnt és elképesztőnek, folyton azon agyaltam, hogy vajon miért hozzám csatolta őt a sors? Valami nagy terve lehet velem, vagy talán velünk? Néha meg kell csípnem a karom, hogy rájöjjek arra, hogy valóban velem van-e.

- Még sokat kell sétálnunk, Guka? - ért végül utol, miután megálltam, hogy körbe nézzek. Ezen a helyen a levegő kissé párás volt, így azonnal futni kezdtem, ezzel teljesen magam mögött hagyva a nőt.

Hirtelen akkora izgatottság tett magáévá, hogy a mosolyt nem tudtam volna letörölni arcomról, s végül megtaláltam azt, amit kerestem.

- Jungkook! - ordított utánam fáradtan Alicia.

- Itt vagyok! - válaszoltam neki torkom szakadtából, s akár egy bolond gyermek, úgy kezdtem el ugrándozni a hatalmas forrás előtt - Nézd mit találtam! - mutattam rá a vízesésre, mire barátnőm azonnal eltátotta száját, majd eltakarta azt apró kezével.

- Ez gyönyörű. - állt meg, miközben a tájat vizslatta - Tudtál te erről? - kérdezte, mire megráztam fejem.

- Most találtam, de olyan érzés fogott el, mintha már jártam volna erre. - léptem közelebb, miközben kabátom ujját felgyűrtem, hogy belenyúlhassak a vízbe, de ahogy betettem, úgy ki is vettem, mert a víz jéghideg volt - Szerintem bőven elég az, ha csak nézzük. - néztem végül hátra, s lehuppantam a fenekemre, onnan nézve az előttem kitáruló panorámát.

Hátizsákomban ezúttal nem volt helye csak egy forró csokinak, s egy kis hezitálás után Alicia felé fordítottam a termoszt. Lágy mosollyal az ajkain elfogadta az italt, s helyet foglalt szorosan mellettem. Illata orromba kúszott és egy pillanatra megbabonázott. Ez volt az egyik olyan vonása, amelyért utána és vissza voltam.

- Az a baj, hogy olyan szép ez a hely, hogy nem tudok szóhoz jutni. - sóhajtottam, miután elővettem füzetem, hogy jegyzeteljek bele valamit, de nem nagyon sikerült. Talán ez lenne a második vízesés amit láttam, az elsőt még a szüleimmel fedeztem fel, még mielőtt apának gondjai nem akadtak...

- Akkor írj rólam valamit. - vont vállat Alicia, miután meghúzta a kakaóval teli flaskát.

- De te szebb vagy a vízesésnél is, szavakkal nem tudnám csak úgy leírni. - forgattam meg szemeimet gyerekesen, ám a következő pillanatban egy olyan dolog történt, ami fenekestől felforgatta zsenge fiatalságom.

A tanárom megcsókolt.

_________

Késésben voltam, ezért úgy döntöttem autóba ülök és a lehető leggyorsabban eljutok az iskolába. A mai napon a gyerekekkel leszek, ugyanis gyakorolni fogjuk a szerepet. Kíváncsi leszek, vajon Harunak valóban sikerült egyedül megoldania a dolgokat, vagy netalán tényleg segítségre lenne szüksége? Hogy őszinte legyek, a tanára vagyok, s kötelességem segítenem egy olyan diákon, akin látszik, hogy nem megy. De én ezúttal ki fogom játszani a rendszert, s próbálok olyan megoldást találni, ami mindkettőnknek tökéletes lenne. A manipuláció az egyetlen opció, ami sikerülne. Megpróbálom minél nehezebb helyzetekbe hozni, egy feladatot adni amely konkrétan lehetetlen egy kezdő színész számára, s ha nem sikerül, akkor mindenképp kérni fogja a segítségem. Talán rossz tervnek hangzik, de tudni akarom mire képes, és szerintem más út nem is nagyon létezik.

Sóhajtva pakoltam le a forgatókönyvet, s kezdtem kiszínezni azokat a részeket, amelyeket kérni fogok Harutól. A többiekkel csak az első pár oldalt fogjuk eljátszani, hogy magabiztosság fészkelje el magát a vörös hajú lány elméjébe, utána pedig jöhetnek a nehéz dolgok.

- Jó reggelt. - szólaltak meg egyhangúan a hátam mögött beszállingózó diákjaim. Boldog mosolyt varázsoltam ajkaimra, s visszaköszöntem a társaságnak.

- Remek, mindenki jelen van, még Kim Haru is. - bólintottam, mire a lány nem bírta nem megforgatni gyönyörű szemeit - Ma van az első hivatalos próbánk, szóval az elsők, akik színpadra lépnek, azok Park Jimin, Choi Mingi, Oh Taemin és Yi Changho. - mutattam a színpad felé, mire mindnyájan hűségesen felléptek, ám a beállásuk bántotta szemeim - Rendben, akkor először is, képzeljetek el a helyet és a karaktereket. - néztem Jiminre - Arnold egy gazdag, tehetős ember. Biztos nem görbe háttal fog állni. - hoztam fel egy példát, ezzel pedig mindenki más megértette azt, amit akartam.

Jimin teljesít a legjobban, Haruval az oldalán. A többiek is jó színészek, de néhányukon látom, amint izgulnak vagy csak simán betanulják a szöveget, ezen kell még velük dolgoznom, persze mindenkivel privátban, mert lehet van olyan, aki nem szívesen ég le mások előtt.

Végre eljött Haru ideje is, aki tűkön ülve várt arra, hogy színpadra lépjen.

- Haru, veled azt a részt szeretném gyakorolni, amikor Judith megőrül Arnold miatt. - adtam fel a lánynak a leckét.

- De... még ott sem tartunk, ráadásul Jiminnek sokkalta kevesebb tenni valója volt eddig, pedig ugyanaz a beosztásunk. - próbált érvelni ellenem, ám én nem adtam magam egykönnyen.

- Egy színésznek mindenre fel kell készülnie, szóval ajánlom, hogy szedd össze magad és add elő azt, amit kértem. - fontam össze karjaimat mellkasom előtt, s úgy néztem a lányra, aki ezúttal magába folytotta kitörő bestiáját.

Pár perc néma csend után kiegyenesedett, s enyhe dühvel a hangjában adta elő a játék egyik legnehezebb részét. Judith egy erős nő, tragikus gyermek s felnőtt korral, aki világ életében csak magára számíthatott. Soha nem volt dühös a világra, ugyanis tudta, hogy ezt adta ki a sors gépe, s el kellett fogadnia a dolgokat. Ám végül összetörik, mikor rájön, hogy az életét háborgató férfi nem akarja békén hagyni, s zaklatja, illetve követi őt hajthatatlanul. A könyv címe éppen ezért az, hogy "Love from a stranger", mert a szerelem egyoldalú, ráadásul egy olyan entitás felől, akit hősnőnk, és senki más nem is ismer. A végén, Judith belehal a kétségbeesésbe, s Arnold kihasználja az alkalmat, hogy magával rángassa a túlvilágra.

- Nem. - sóhajtottam fel, ám belül örömtáncot jártam, mikor tudtam, hogy a vörös tincses teljes mértékben rosszul játssza el a jelenetét, s segítséget kell kérnie tőlem - Ez, amit te csinálsz csak ide-oda hadonászás, úgy viselkedtél az előbb, akár egy kiherélt kutya, aki körbe rohangálja a színpadot. - közöltem vele, mire a társaság nevetni kezdett - Az őrület karmai közé vagy zárva, nem pedig dühkezelési problémákkal küzdesz. - vallottam be véleményem, mire a lány csak bólintott egyet, ezzel tudtomra adva azt, hogy megértette.

A végszóra éppen csengettek, ezért elengedtem a diákokat, akik csorda módjára rohantak ki a teremből. Egyedül Haru maradt bent, aki mélyen elmerült gondolataiba, miközben a könyvet szuggerálta. Jobbnak láttam, ha már most felajánlom segítségem még egyszer utoljára, habár tudtam, hogy az utálata felém csak úgy nőtt.

- Iskola után szabad vagyok. Ha gondolod én tudok neked segíteni, mert ez valóban egy nehéz jelene-

- Kösz, de nem kell. - csukta be a könyvet - Szerinted azok után, hogy lejárattál az egész osztály előtt, még lesz kedvem egy levegőt szívni veled? Nincs szükségem rád, se senkire. Megoldom egyedül. - vette táskáját hátára, s akár egy hurrikán, úgy távozott el a teremből.

Szavai oly erősen hatottak szívemre, akár egy kés, melyet többször forgatnak meg bennem. A fájdalom, amit abban a pillanatban képtelen voltam szavakba önteni, hiszen nem kellek neki. Nem fogad el engem. Nem akar velem lenni. Nem, nem és nem. A fájdalom, ami belülről felemésztett, olyan mélyen hatolt bele lelkembe, hogy az már szinte visszafordíthatatlanná vált. Pedig csak nemet mondott, s megértettem, hogy miért.

Egy seggfej voltam, megaláztam a lányt, aki furcsa érzelmeket kelt fel bennem, akárhányszor csak csábító szemeibe pillantok, melyeken keresztül megpillantom törékeny, tiszta lelkét.

__________
Sziasztok! Meg is jött az új rész, na mi a véleményetek Aliciáról?
Légyszi ne utáljátok a karaktereimet 😗✌
Ezúttal is nagyon köszönöm Fafesz16 -nek a segítséget. Te vagy a legjobb. 🥺🥰

És kaptam egy kihívást Dark_Coffee7 -tól. Nagyon szépen köszönöm ❤❤❤

1. ✔
2. ✔
3. Hát, az egyik egy videó a BTS-sel, a másik egy képem a páromról. Sry, nem mutatom meg xd
4. BIGBANG- Haru Haru és JK - Still with you
5. Kim Namjoon, periodt!
6. BIGBANG, BTS, Ateez, EXO.
7. Jackie Chan 👁👄👁
8. Mindig, de nem jut eszembe xd
9. Az édes csirke szezámmaggal és rizs tésztával
10. Túl sok van xd de mondjuk a Black Swan
11. Senkire xd én én vagyok, aki szeret így fogad el, aki meg nem, annak ott az ajtó 🥰
12. Nope.