- Jungkook -

Azt hittem, könnyű dolga van egy tanárnak, ha rendesen viselkedik és tiszteli, illetve tanítja a diákjait. Azzal viszont nem számoltam, hogy az egész osztály ekkora veszéllyel van rám. Néhány fiútól igazán szúrós pillantást kapok, és rá is jöttem, hogy miért, hiszen egyértelmű volt. Több lányoknak szóló drámában is játszottam, így a pasik féltékenyek, mert a szívük hölgyei nem róluk ábrándoznak, hanem rólam. Ez egy kicsit szarul érintett, de sajnos nem tudok ezen változtatni. Ki kell bírnom, hogy némelyik túl sokat pofázik vissza, egy gyereket kivéve, azaz Jimint. Persze, kaptam tőle már több félreérthető pillantást is, de nem kérek belőle. Én mást akarok...

Yoongival és Woojinnel megbeszéltük, hogy a bolt előtt találkozunk, de ők még mindig nem tolták ide a képüket. Esküszöm, rengeteg barátom van, de egyik sem olyan lusta, mint ez a kettő. A szőke barátom külsőre olyan, akár a kaszás, belül pedig olyan, mint egy jéghegy. Senkinek sem engedi, hogy a bőre alá férkőzzenek, még az anyjának sem, aki a világ legédesebb nője. Egyszer, mikor hulla részeg volt, mesélt egy lányról, akit teljes szívéből szeretett, ám az nem akart többet, mint szexet. Abban a pillanatban, először és utoljára láttam őt összetörni, azóta nem beszél az érzéseiről, amit teljes mértékben megértek. Annak ellenére, hogy ilyen rideg, egy virágboltot vezet, Szöul egyik legjobbját. A dolgok olyan jól működtek, hogy már Daeguba is nyitott egyet, hiszen különleges virágokat árul. Nehezen indult el, de rengeteg támogatást kapott az évek során, így végül elérte azt, amiért küzdött.

Aztán ott van Woojin, akivel a dolgaim nem indultak el valami fényesen, hiszen ugyanarra a szerepre pályáztunk mindketten, konkrétan riválisak voltunk. Végül átadtam neki a stafétát, mert rájöttem, hogy a kitűzött szerep nem tükröz engem és nem tudnám igazán beleélni magam a karakterbe. Hatalmas kihívás lett volna, de nem szerettem volna kockáztatni a karrierem. Jinnie annyit hálálkodott, hogy a végén kiderült, rengeteg közös van bennünk. Ugyanaz a zenei ízlésünk, a gondolkodásmódunk és világgal való perspektíváink. Nagyon jó beszélgetőtárs, és sokkal nyíltabb, mint Yoongi. Mondjuk a baráti körömben mindenki szociális, engem leszámítva.

- Szevasz, Cock. - pacsizott le velem szőke barátom. Teljesen random jelent meg a hátam mögött, ezzel rám hozva a fáraszt, a becenévről ne is beszélve.

- Remélem egy nap elüt az autó. - motyogtam orrom alatt, amit persze meghallott.

- Én is, de az élet nem kívánságműsor. - vont vállat, majd elindult egy bevásárlókocsiért, amibe beletehetjük a rágcsát és a piát, hogy ne kelljen kézben cipelni. Idő közben Woojin is megérkezett, akitől melegebb fogadtatást kaptam.

Bevonultunk a szupermárketbe, ahol elébünk tárult a szokásos nyugdíjas egyesület, akik akciósan vásárolják fel a répát és a pelenkát. Rajtunk kívül, más fiatalok is a kasszánál állva adogatták a sörös üvegeket egymásnak, hogy azt felpakolják a szalagra. Mi egyenesen előre indultunk, pontosabban a ropi szekcióra, ahonnan felpakoltunk sós, paprikás, sajtos és tejfölös-hagymás csipszet bőséggel. A sós pálcika és a perec se maradhatott ki, hiszen tökéletesen pászolnak a sörhöz. Baeknak egy kész pincéje van tele piával, szóval az miatt nem nagyon kellett költekezni, de azért szólt, hogy két üveg vodkát és három láda sört vegyünk a biztonság kedvéért. Alkoholistákat hívott a buliba?

- Ki fizet? - kérdezte hármunk közül a legcsórróbb, Min Yoongi. Farkasszemet néztem Jinnievel, aki sóhajtva vette volna elő a bankkártyát, de megállítottam. A hála azonnal megcsillant szemeiben, és már tette is el a kártyát. Szerencsére elég sok megtakarított pénzem maradt a színészkedésnek köszönhetően, így én álltam mindent.

Jól megtömött szatyrokkal sétáltunk ki a boltból, egyenesen az autómig, majd annak csomagtartójába helyeztük el a nehezékeket. A fiúk pár percig veszekettek, hogy ki fog ülni az anyós ülésen, végül rájuk förmedtem és leültettem őket a hátsó helyekre. Beültem a kormány mögé, beindítottam az autót és elindultam Baek házához.

[...]

- Megtanítalak vezetni, Guka. - fogta meg mancsomat Alicia és beültetett az autójába. Ma Szöul utcáit jártuk be, szerette volna jobban megismerni a várost, így megkért arra, hogy mutassam meg neki a legérdekesebb helyeket. Próbáltam minél részletesebben és érdekesebben megmutatni neki minden látványosságot. Szerencsére tanárom nem panaszkodott, még banános tejet is vásárolt nekem, így meghálálva az időt, amit rászántam. Szerettem vele tengetni az időmet, hiszen kellemes társaságot nyújtott és rengeteg dolog kötött össze minket, mint a művészet vagy az irodalom, ám arra nem számítottam, hogy életem első vezetését vele fogom először kipróbálni. - Na most jól figyelj. Ahhoz, hogy elindítsd az autót, először be kell dugnod a kulcsot. - utasított - Forgasd el és tedd egyesbe, ahhoz, hogy el tudd mozdítani, le kell nyomd a lábaddal a kuplungot. - mutatott a pedálra, és láss csodát, sikerült elindítanom az autót - Ügyes! Most lassan emeld fel a lábadat a kuplungról és ugyanolyan tempóba nyomd meg a gázt, onnan pedig csak irányítanod kell a kormánnyal. - nyagot nyeltem és tettem, amire kért. Csiga tempóba indultunk el, de ez még nekem is túl sok volt. Elárasztott az adrenalin és hírtelen többet akartam, így erősebben tapostam a gázra, ám a motor hörgő hangokat adott ki. - Butus, váltsd át kettesbe. - fogta meg kezem, amely a váltón volt és segített rajtam. Abban a pillanatban az autó egy gyorsabb iramban indult el, aminek köszönhetően megijedtem, így azonnal a fékre tettem a praclim. Alicia először csak elmosolyodott, majd kitört belőle a röhögés. A rettenet kiült az arcomra, így ránéztem legjobb barátnőmre, akinek szemei csillogtak a könnyektől. - Bocsi, csak... csak látnod kellett volna az arcodat. - nevetgélt tovább.

- Nagyon vicces. - forgattam meg szemeim, majd leállítottam a járművet - Soha többé nem vezetek. - vettem le kezemet a kormányról.

- Pedig elég jó sofőr lennél. - simított rá arcomra.

- Nem érdekel, nekem nem lesz soha jogosítványom. - sóhajtottam fel.

[...]

- Végre megjöttetek, mi tartott ilyen sokáig!? - kérdezte Baek idegesen.

- Miért nem mentél el te bevásárolni, ha ennyire zavar a késésünk? - válaszolt vissza flegmán Yoongi - Ja, talán azért, mert egy lusta ribanc vagy. Mi értelme van ennek a bulinak? - fintordott el.

- Már elmagyaráztam, a hajam mi-

- Valld be, hogy csak meg akarsz dugni valakit, mert kezd elsorvadni a miniatűr farkad. - paskolta meg sapkás barátom arcát a szőke.

- Az más tészta. - nevetett fel, velünk egyetemembe, ám Yoongi ezt sem találta mulatságosnak, így inkább csak kipakoltuk a csomagokat, amiket bevittünk a konyhába.

Hatalmas háznak örvendhetett barátom, hiszen egy saját klubbot vezet úgy, hogy nem rendelkezett semmilyen különleges képzettséggel. Szöulban az egyik legismertebb arc, rengetegen szeretnének vele barátkozni, ám mi egy forgatás alkalmával ismertük meg egymást. A rendező szeretett volna egy klubb jelenetet az egyik sorozatunkba, így úgy gondolta neki is és Baekhyunnak is jól jön a reklám. Azonnal megtaláltuk a közös hangot és még autogramot is kért tőlem, amit külön kikeretezett és felrakta a szobája falára. Nagyon rendes srác és sokmindenhez ért, van humora és személyisége, ami szerintem nagyon fontos, ha barátokrol van szó. Mindig is ezt kerestem az emberekben, ezért van ilyen sok különleges persona a csapatban.

Barátom jól rejtette a haját, minden tincset elrejtett egy zsákszerű sapkába, így esélyünk sem volt kitalálni milyen színt választott végül, de valamilyen szinten nem is nagyon érdekelt. Csak le akartam ülni a tévé elé, egy sör és a barátaim társaságában, ám amikor kitudódott, hogy a meghívottak száma meghaladja a negyvenet, majdnem megfulladtam az italomba. Tudtam, hogy a srác soha nem kisméretű bulikat szervezett, ám arra nem számítottam, hogy egy kész sereget fog befogadni az otthonába. Megértem, hogy sok ismerőse van, hiszen üzletember, de hogy ennyi? Ha tudtam volna, talán el se jövök, hiszen a mai napig nem vagyok valami szociális egyén.

Pillanatok alatt felszereltük a hangszórókat és elindítottunk valami laza zenét, míg a tömeg meg nem érkezik. A ropikat kitettük a tálakba, hamutartókat helyeztünk ki a hátsó udvarra - hiszen bent tilos volt dohányoznia még Yoonginak is -, műanyag poharakat, illetve az italokat a konyhában lehetett megtalálni.

Órákkal később már elég sok ismeretlen arc mutatkozott meg, rengeteg fiatal és nálunk idősebb ember is megjelent. Szerencsére a szobák ajtajait bezártuk, hogy ne várjon minket semmilyen meglepetés, illetve a törékeny tárgyakat is a pincébe dugdostuk. Unalmamba kiültem a teraszra, hiszen idekint nem hallatszódott annyira a zene és én is nyugodtan sörözhettem. Baek azt mondta, hogy éjfélre már mindenki megérkezik és akkor majd felavatja a vadiúj színét. Mindig valami vaddal állt elő, de az eddigi legnagyobb kedvencem a szürke tincsei voltak. Annyira ő volt és mégis, mintha egy teljesen más személy állt volna előttem. Én is gondoltam már arra, hogy vörösre festem be a hajam, de meg sem akarták ezt hallani a többek. Azt mondták, hogy én így vagyok eredeti és önmagam, nem kell változást hozzak az életembe, csak azért mert más is azt csinálja.

- Hát te? - csatlakozott hozzám HaJoon, akit ezer éve nem láttam. Állam a földet súrolta, mikor meghallottam rég nem látott barátomat, még a sört is majdnem kiköptem.

- Ezt inkább én kérdezhetném. - nevettem fel és magamhoz szorítottam a nálam pár centivel alacsonyabb srácot. Rengeteget változott az évek során, több tetoválása is van, a nyakán egyből kiszúrtam azt, amelyik a leginkább szúrta a szememet. - Gratulálok az apasághoz, milyen a csajszi? - mosolyodtam el.

- Hangos, és mindent össze szarik. - nevettünk fel egyszerre - De csodálatos, egyszerűen nem tudok lepattanni róla, nagyon hasonlít a húgomra. Emlékszem, hogy ő is pont ekkora szarógép volt. - kuncogott fel - És veled mizu? Nem láttalak már a tévében egy ideje, mi történt? - lépett kissé intimebb területekre. Nem szerettem feltépni a múltban szerzett sebeimet, ugyanis azt hittem végig biztonságban lesz a titkom, de mikor az ügynökség megtudta, hogy ki vagyok valójában, páros lábbal dobtak ki.

- Tanár lettem a régi sulimban, és hát... baromi nehéz. - vakartam meg kínomban a tarkómat - Viszont nem szeretnék a többiről beszélni, baromi bonyolult, de ígérem egyszer mindenképp beszámolok mindenről. - veregettem meg vállát - Egyedül jöttél? - tereltem gyorsan a témát. HaJoont még a mozis éveimből ismerem, ugyanis ő volt a kamerás ember szinte az összes sorozatomban. Neki köszönhetem, hogy jól jöttem ki a felvételeken, ezen kívül pedig ugyanabba az iskolába jártunk, de ő média szakos volt, ezért folyton elkerültük egymást. Talán, ha akkor találkoztunk volna, akkor nem lettem volna sose akkora szarban.

- Ugyebár Byult nem tudtam elhozni ide, mert otthon van a hercegnővel, így képtelen voltam elrángatni a húgom, hogy felügyeljen. Nem szeretnék újból tinis marhaságokat csinálni, meg egyébként is be akartam mutatni neked, biztos ki fogtok jönni egymással, hamár Yoongival is csípik egymást. Néhány szikrát is felfedeztem köztük, de ezt nem tőlem tudod. - bökött meg könyökével, mire megforgattam a szemeimet.

Mindig megvédett a munkahelyünkön, ugyanis rengeteg balhém volt. Tisztán emlékszem, hogy a színésznők elkönyveltek melegnek, ugyanis nem voltam hajlandó egyikkel sem randizni, ekkor pedig HaJoon védett meg. Szépen elmagyarázta a sznob kis némbereknek, hogy csúnyák és nem hozzám valóak. Nagyon sokkal tartozom neki, de tudja, hogy én nem merek ilyen kemény lenni. Egyszerűen nem merek kiállni magamért, viszont annak baromira örülök, hogy megtaláltam a közös hangot, még Yoongival is.

- Esküszöm, az elébb még itt volt. - nézett körbe a nappaliban, ahol egy tucat ember éppen a száját tömte tele ingyen csipsszel. Barátom tekintete a konyhára terelődött, és tapsolt egyet, mikor megtalálta a keresett személyt. - Te kis szaros, muszáj mindig a segged után mennem? - ijesztette meg a vörös tincses lányt, aki éppen egy hatalmas adag vodkát adott le a torkán. Ugye most csak szopatsz!?

- Muszáj mindíg a seggemben lenned!? - nevetett fel a lány, de mikor megfordult, pontosan ugyanazt a ledermedt képet vágta, mint én.

- Jungkook, ő a hisztis picsa testvérkém, Haru. - mutatott be a már jól ismert lánynak, aki ravasz mosollyal az ajakin nyújtotta felém a mancsát.

- Örvendek, oppa. - kacsintott magabiztosan.

Abban a pillanatban az eddigi összes pillangóm felszállt, ezzel hatalmas katyvaszt keverve az agyamban és a szívemben egyaránt. Tenyerem izzadni kezdett és szívem zakatolt az izgalomtól, meg sem mertem szólalni, csak megfogtam a lány vékonyka kezét és megráztam azt.

Mégis hogyan cseszhetett ki velem ennyire az univerzum?

________
Akasszatok magjára, oké? XD Sajnálom a késést, viszont.. nah, nincs kifogásom, csak lusta voltam írni :3 Mizu, hogy vagytok? A kommentek alapján tetszik a könyv, ennek nagyon örülök.
Ha tetszett a rész, akkor szavazzatok, illetve kövessetek be. ❤🥺