ÍRÓNŐ: hepburnettes

01
l u m o s
Megvilágítja a pálcát.

EZ VOLT AZ EGYIK olyan poros,másodrendű járőr,amelyet soha nem kellett volna elfogadnia.De aztán Theodore Nott,mint kibaszott bosszantó,hazahopponált és részeg volt aznap este.

Draco ébren volt - mindig ő volt,így hallotta,hogy Theo megbotlik hangosan a nappaliban és görcsös lépésekkel halad tovább. Draco egy elfojtott átkot motyogott egy levegővétel közben,mielőtt az oldalára fordult. De mielőtt lecsukta volna a szemét,három hangos kopogást hallott az ajtaján.

Azután teljes csönd volt.

Ezúttal nem Draco testvére volt,esküszöm mondta alig hallhatóan. Kiugrott az ágyból. Átformálta az arcát egy örökké bosszús kifejezésre és átkelt a szobán,hogy kinyissa az ajtót.

"Mi - " kezdte el csak szünetet tartott,szeme összeszűkült amikor látta,hogy Theo teljesen elterült a földön. Egy pillantást vetett a barátai tudatlanságára és nyilvánvaló volt,hogy túl sokat ittak. Mindezáltal alaposan megrúgta Theot a lábával. "Theo"

Semmi.

"Kelj fel te lusta baromarcú."

Még mindig semmi.

Draco ismét esküdözött amikor rájött,hogy Theo teljesen kidőlt, nagyszerű. Átlépte az alvó Theot ügyelve arra,hogy véletlenül meg ne rúgja aztán átment a keleti szárny szobájába. Gyorsan mondott egy halkító bűbájt mielőtt élesen elkezdett volna csapkodni.

"Rajtam a sor - most megyek a kőbányához. Nott elpazarolta."

Az ajtó túlsó oldalán szünetet tartottak majd bizonyos elfojtott suttogás és csoszogás következett. Draco tudta,hogy ha a nehezebbre hallgat,hallhatja őket beszélni,de nem volt biztos benne,hogy akarja hallani. Nagyon sajnálta,hogy a legtöbb alkalommal amikor megpróbálta soha nem tudott megszabadulni tőlük. Még Obliviate-vel sem.

Kicsit később az ajtó kinyílt és szemtől szembe találta magát a szeszélyes Pansy Parkinsonnal aki csak egy fekete anyagot viselt. Egy pillanatig rémülten mosolygott rá mielőtt megrázta a fejét."Igen,nem hiszem. Mi pont közepén vagyunk. Blasie éppen visszatért a járőrözésből és."

"Ezért mondtam."

" - Összekötlek," ajka mosolygott miközben felemelte a kezét. Draco lelkes undorának köszönhetően,olyan erős csomókkal kötötte össze magukat amelyeket csak mágiával lehet."Mindig megyünk amikor Theo elpazarol valamit és Theo leplezte nekünk azokat az időket,amikor nem tudtuk megtenni. Személy szerint úgy gondolom,ideje változtatni." A lány szeme csillogott és tudta mi jön még mielőtt megkérdezte volna.
"Miért nem mész?"

"Nem."

"Akkor menj Theohoz."

"Ő halott a világra."

"Túl rossz," egyenesen találkozott a tekintetével.
"Mert Blasie és én nem megyünk."

"Oké,senki sem megy." Draco sarkon fordult és visszament a szobájába,amikor Pansy hangja feltöltötte a folyosót.

"Szegény,szegény Theo. Ő lesz az első Cruciót kapó amikor ezt a Sötét Nagyúr megtudja.Mert a legjobb barátja nem segített neki. Nem is egyszer. Olyan szegény,ugye? És azt gondolom,hogy Theo már sok éve felnézett a legjobb barátjára,még akkor is ha egy szörnyű halálfaló."

Szavait elvágták amikor Draco becsukta a szoba ajtaját. De egy pillanattal később visszament a pálcájával a kezében. Pansy szavait figyelmen kívül hagyta,felvette a halálfaló ruháját és letette a maszkot. Aztán gyorsan kiment a lakásból,hogy Pansy meg ne lássa.

"Elment?"

Pansy megfordult,hogy szembenézzen Blasievel aki megválaszolta a kérdést. "Igen." lélegzett és hihetetlenkedés ment át az arcán,mielőtt visszament az ágyhoz,karjai az oldalára hullottak,mint egy egér amely megpróbál elszaladni.

"Azt mondta,hogy érdekel."

"Tudom,hogy van." Pansy mosolygott. "Néha könnyű elfelejteni."

_____________________

Draco nem lepődött meg amikor meglátta a halálfalók megdöbbentő arcát,amikor a kőfejtőhöz ért. Mindenki felhúzta a maszkját,de a szemükben kifejeződő kifejezés volt.
Egyenesen félelmetesen néztek,de a többség félelemmel tűnt fel. Hagyta,hogy hideg,megkeményedett szeme lassan Körbenézzen és élvezte azt,hogy legalább két halálfaló és még sok másik megrémült.

Végül szeme az éjszakai járőr,Augustus Roodwoodra landolt,úgy érezte mintha a sarkán állna amikor Draco elindult felé. "J-jó látni téged,Malfoy," Rookwood gyakorlatilag megbotlott a szavaiban,hogy olyan hivatalos formában hangozzon,amennyire csak tudja."Vártam Theodoret,de -"

"Ma este felelős vagyok," mondta Draco határozottan és újra megvizsgálta a csoportot."Mindenki kapott tájékoztatást?"

"I-igen,uram -"

"Ezúttal nincs helye hibáknak." Draco átnézte a házat a tisztás szélén. Úgy nézett ki mintha süllyedt volna,mint mindig,de tudta,hogy ez csak a homlokzat. Minden a padlástól a pincéig és az összes padló a sötétben tiszta lesz. "Kezdjük."

Ő tett egy lépést a ház felé és hírtelen körülötte porzó hangok hallatszottak,előtte ahogy a többi halálfaló csendesen feltöltődött. Draco lassabb ütemben követte őket és időt szánt a fejében Theora. Ha nem az a részeg fattyú lenne, ő lett volna - nos,nem tudta mit fog csinálni,valószínűleg a szokásosat,a mennyezetre mered,de jobb lenne ha mást csinálna. Rájött,hogy lemaradt a csoporttól, Draco hamar felbukkant az épület alagsorában. Ő már többször is volt itt amikor fontosabb vezetések voltak és az ő helyük
nagyobb változásokat hozott az itt lakó emberek megmaradása miatt. De az utóbbi időben ezt a helyet elfelejtették,mit oly sok más helyet amit tudtak.

A hely olyan csöndes volt,mint mindig, bár alkalmanként hallotta a padlódeszkákat amelyek vízhangoztak a többi halálfalótól. Draco a homlokát ráncolta és elgondolkodott,hogy Blasie később visszajelzést adjon nekik. Az unalmas pillanatok észrevehetetlenek lehettek amikor ő volt az őrjárat vezetője; de ha a Sötét Nagyúr vezetne,egy kis lopakodás sok életet menthetne meg.

Lement az alagsorba majd csendesen a Lumos varázslatot suttogta a pálcájára. Majd meglátta őket és hat elmenekült - semmi más,mint rémült szemek,kopott ruhák és remegés a szoba legtávolabbi sarkában. Draco nyugottan lépett feléjük. Visszasüppedtek a sarokba; az egyik férfi széttárta a karját,mintha az megvédené őket a gyilkos átoktól,amely bármikor ki tud csúszni Draco pálcájából.

"Van még nálatok?" kérdezte Draco,szeme elgondolkodva nézte az összeesett csoportot.

Talán,ha nem figyelne szorosan,akkor hiányolta volna. De a csoport legfiatalabbja,egy fiatal fiú,aki nyolcnál idősebbnek tűnt,csúszott. A fiú szeme ránézett rögtön a jobb oldalon levő padlólapokra mielőtt Dracohoz visszahúzódott. Olyan kicsi,ösztönös akció volt,amiért Draco majdnem elkapta.

De Draco tett és a markolat szorosan a pálcájára szorult. Összeszűkítette a szemét a csoporton és épp szólni akart amikor valaki a háta mögül megütötte.

"Itt!"

Yaxley. Az egyik inkompetens halálfaló, Draco ellenállt a késztetésnek és csak bosszúsan sóhajtott.

Yaxley szeme a menekültek láttán megcsillant és megpaskolta a repedezett ajkát. Felé hajolt,megcsikorgatta a fogait és azt mondta: "Tudod,a vérfarkasok nagyon éhesek ebben az évszakban."

A fiatal fiú rémült szemeivel Dracora nézett,de Draco egyenletesen elindult. "Hol van a többi bolond?" kérdezte Yaxley.

"Lent vannak. Biztos vagy benne,hogy a vérfarkasok megérzik az ilyen dolgokat,Malfoy,mindig az első az illat -"

"Lendítsd fel a hízelgést valakinek a seggére,Yaxley,nem vagyok minden nap."

"I-igen," Yaxley dübörgött mielőtt felemelte a hangját,hogy kiabáljon a többi halálfalónak az emeletre. "Siess!" a többiek várakozása helyett odament a menekültekhez és szorosan összekötötte őket a pálcájával. A fiatal fiú fájdalmasan felkiáltott ahogy a kötelek belemélyedtek a bőrébe és Draco azonnal elmondott egy halkító bűbájt. Minél erősebben ellenáll,annál jobban fáj. A halálfalók egyszerűen csak a félelemből fejlődnek.

Amikor a csoport többi tagja rohanni kezdett, Draco arckifejezése mindent elmondott - nem volt elégedett a késéssel. Néhányan a kifejezés fagyosságában megborzongtak,gyorsan elfordították a szemüket és gyorsan megtették a szükséges lépéseket,hogy a foglyokat a Godric's Hollowban lévő sejtekben szállítsák.

"Jössz,uram?" Rookwood és a többiek végignéztek rajta. Draco mindezek alatt a csoport hátsó részében lebegett,aztán rájött,hogy várják,hogy jelet adjon.

"Nem." mondta Draco és rázta a fejét,hogy távozzanak.

"Menj a pokolba. Ez az utolsó cserkészet ezen a helyen."

Néhányan csodálkozva bámultak rá,így Draco kényelmetlenül érezte magát.
Megköszörülte a torkát,Rookwood meg a többiek megragadták a foglyokat és kinyitották a portáljukat Godric's Hollowba. Egy szó nélkül eltűntek,míg az alacsonyabb rangúakat maguk mögött hagyták.

És Draco végül egyedül maradt. Egy gyors Muffiatot küldött, valamint egy kiábrándító átkot,hogy az alagsor üres legyen. Előhúzta a pálcáját és jobb lábával megérintette a padlót.

"Valaki van ott?"

Csend volt. Draco megpróbált emlékezni,hogy a fiatal fiú szeme már rég elájult és tett jobbra egy lépést.

"Hello?"

Még mindig semmi. Draco ezúttal lefagyott és csuklónyakkal élesen megcsapta a padlót.

"Bárki?"

A csend félelmetesebb volt,mint a jelen. Draco az orra alatt káromkodott és felállt,majd elmosta az ismerős süllyedő érzést a szívében. Véres gyerek. Soha nem kellett volna a második gondolatot adni a fiúnak. Valószínűleg csak megpróbálta elterelni a figyelmét.

De hírtelen hangja megdermedt. Csendes,gyenge sikitás. És a padlólapok irányából jött,amelyen állt. Draco azonnal felpattant és lehajolt,rögtön a padlóra tette a tenyerét.
Nem tudta miért nem érezte ezt azelőtt. A mágia csekély csengése,alig volt ott,észrevétlenül ment volna ha kisebb varázsló lenne. Gyors ellenőrzés után rájött,hogy bonyolult záró varázs van rajta.

De nem elég bonyolult számára. Gyorsan megszabadította tőle és emlékezett arra hogyan válogatják meg őket. A szíve versenyzett amikor a pálcáját véletlenszerűen irányította. Két padlólaphoz egy fáradt nyögés nyílt.

És a sötétben végre megtalálta.

Draco megesküdött volna,hogy a szíve egy pillanatra elhallgatott. Volt egy rövid lépcsőfok amely olyan erős volt,hogy megakarta zavarni egy olyan illat,de nem mert használni varázslatot,hogy eltávolítsa. Még legalábbis nem. Addig amíg meg nem erősítette,hogy csak ő van ott.

De ő volt. Miután megvilágította a pálcáját gyorsan körülnézett és rájött,hogy nincs ott senki más. Az alsó lépcsőn feküdt,az arca hozzásimult a padlóhoz az arcát borította a csomózott haja és nem volt rongyos ruhába öltözve. Szünetet tartott,a torkában egy nagy gombóc jelent meg majd felhúzta magát.

"Granger?"

Az előtte lévő figura eltolódott. Aztán egy apró hang csúszott ki a száján."....Draco?"

A lélegzete elakadt. Tényleg megtalálta. Olyan egyszerűnek tűnt,hogy nem tudta elhinni,hogy három évet vett igénybe. Levette az arcáról a maszkját és letérdelt mellé. A jellemzői szinte felismerhetetlenek voltak. Az egyik szeme nagyon csúnya volt,alig volt nyitva míg a másik felnézett rá.

"Granger."

Az ujjai azonnal felemelkedtek az oldalától és gyengéden megfogta a kezét. "Draco." suttogott,minden egyes betűt lassan mondott,mintha olyan gondokkal küzdött volna,hogy nem jutott eszébe hogyan kell beszélni."Ez-ez tényleg te vagy?"

"Igen,igen én vagyok," kirohant így megkönnyebbült és rögtön megfeledkezett a szokásos hidegségről,amelyet mindig is érzett. Felkiáltott amikor egy lélegzet hallatszott és az ajkai hírtelen elmosolyodtak. A hófehér szeme elakadt és kétségbeesetten odanyújtotta a kezét."Granger,maradj velem. Tudnom kell,mennyi ideje vagy itt."

"Nem tudom - nem tudom megmondani,hogy mennyi...ideje volt."

"Egy közelítés. Tudnom kell,Granger."

Kissé eltolódott a kemény ujjai lassan,fájdalmasan mozogtak a hasán mielőtt áttért volna a bordájára. "Ez...ez volt az utolsó. -"

Draconak nem volt szüksége más magyarázatra. A pálcáját a bordáira tette és megdörgölte,közben hallotta,hogy fájdalmasan sóhajt. "Sajnálom." morogta mielőtt a fejében elmélkedne. Két hét és számolás. Mostanában egy kicsit megérzi majd ezt a sérülést.

Így biztonságban volt. Mostmár biztonságban volt.

Lehajtotta a fejét. "Csak nyugi." suttogta és felvette a kezébe majd elhopponáltak.

_____________________

Nevetséges volt,hogy Hermione Grangert a Szent Mungóba vigye,bár Draco tudta,hogy ez talán a legjobb döntés. De ez a legveszélyesebb döntés is,mivel a kórházba gyakran behatoltak halálfalók,akik a Rend tagjait akarták elfogni.

A legbiztonságosabb hely még mindig a Theo,Pansy és Blasievel való közös lakás volt.
Az egyetlen probléma az volt,hogy távol kellett tartania őket tőle,de nem tudta,hogy mennyi ideig tudja.

Hermione nem tudta így lefeküdt az ágyára. De amikor elhúzódott az ujjai megremegtek,karja lassan felemelkedett és úgy érezte mintha elérne őt. Semmi más nem volt,amire Draco számított minthogy egyenesen rá teszi a kezét,merevítve miközben az ujjai az álla szélén állnak.

"Draco?" kérdezte szaggatottan,a neve fáradt nyoma a nyelvén. Minden alkalommal amikor beszélt,nagy erőfeszítést tett."Ez-ez tényleg te vagy?"

Draco állkapcsa összeszorult."Igen,én vagyok," morogta alázatosan." Maradj csendben,mert senki nem tudja,hogy itt vagy."

Hatalmas erőfeszítéssel bólintott és megpróbálta felhúzni az ajkát,hogy mosolyogjon rá. Draco elfordult a szeme elől és felállt,de amikor megtette az ujjai összeszorultak mellette.

"Ne menj," felsóhajtott és a szeme tágra nyílt és újra kiszélesedett. Egy pillantást vetett az arcára amin látszott a pánik és a fájdalmas kétségbeesés.

"Kérlek,kérlek ne - ne hagyj el -"

Szorító érzést érzett a mellkasában,lefelé nézett és megpróbálta elkerülni a durva hegeket és a hólyagokat a testén." Csak akarok venni néhány gyógyító bájitalt. Visszajövök mielőtt tudod." megpróbált elhúzódni a kezéből és szünetet tartott amikor elkezdett mozogni,még a kínzó fájdalommal is szembeszállt.

"Akkor én - veled megyek -"

"Granger -" egy könnycsepp csapódott ki a szeme sarkából,felhúzta a szemöldökét és remegő lélegzetét vett. Mikor látta már Hermione Grangert sírni?Úgy van. - ő még nem látta. Mert Hermione Granger sohasem sírt." Rendben,nem megyek sehova - csak feküdj le."

"Köszönöm." suttogta miközben visszafeküdt. De az ujjai még mindig szorosak voltak a köpenyén és tudta,hogy szerencsétlenül érzi magát,ha újra megpróbál elhúzódni. Az arca ellazult,de szemmel tartotta és megpróbálta elkapni a tekintetét.

"Néhány gyógyító varázslatot fogok küldeni." mondta csendesen. "Csak feküdj és próbálj nem hangot adni."

Alig bírt bólintani,de szeme még mindig határozottan nézett. Elkezdte,pálcája gyorsan körbejárta az arcát,gyorsan meghatározva minden sérülés okát. Nemvolt semmiféle gyógyító,de ismerte az alapokat. Hamarosan a vonásai kicsit jobbak voltak,kivéve bizonyos duzzanatokat amelyekről tudta,hogy időt vesz igénybe a leomlásuk. És a hegek amelyekről tudta,hogy nem egyszerűek. Az arcán még mindig mély zúzódások voltak szétszórva,és ha nem nézi alaposan nem is ismeri fel őt.

Ha egyszer arccal,karokkal és lábakkal történik - a testének testrészei,amelyek ki voltak téve,visszahúzódott és röviden átkutatta. A haja még mindig szörnyen csomós; ő rothadó hústól és minden groteszktől bűzlött,annak ellenére,hogy megpróbálta megszüntetni testének legmocskosabb részét.

"Bármilyen belső sérülés?" kérdezte,találkozott a tekintetével és rájött,hogy mindezeket figyelte anélkül,hogy hangot hallott volna."Nem fáj máshol?"

A szabad keze,az amelyik nem ragaszkodott hozzá,átvonta a hasát és különféle helyekre mutatott. A pálcájával Draco felfedte a törött bordákat és meggyógyította, próbálta elfolytani a sikítást így fájdalmasan nyöszörgött."Jobb?" bólintott. " Még mindig kell néhány ital,hogy megtudjam gyógyítani a maradékot. Tudasd velem,ha kényelmetlen érzést érzel."

A lány megrázta a fejét,de úgy tűnt,hogy a könnyek szétszaggatják a szeme sarkát és mielőtt tudta volna,sírt. Draco azonnal megfeszült és egy másik kíméletes varázslatot adott,csak a helyzet miatt. "Bassza meg,mit mondtam?"

"Nem - én csak," megborzongott és a szabad kezét fáradt mozdulatokkal keresztül tette a szemén. Olyan okok miatt sírt amit soha nem fog megérteni - annyit tudott. És őszintén szólva nem volt biztos abban,hogy megakarja érteni.

Sóhajtott egyet,Draco felállt és megállt amikor az ujjai újra megfogták a köpenyét. "Veszek egy ruhát." pontosan találkozott a szemével. "Fürödj le."

Bólintott és lehúzta magát az ágyról. Megpróbálta figyelmen kívül hagyni azt a tényt,hogy soha nem engedte el,hogy közelről árnyékolja magát,elment a szekrénybe és kivett egy önkényes boxert. És még akkor is amikor belépett a fürdőszobába,felkapcsolta a lámpákat és egy pálcaintéssel készített egy fürdőt,de még mindig lebegett a háta mögött,hogy nem szívesen engedte el a köpönye markolatát.

Draco körbe forgott és megpördült,hogy az ujjait lehúzza a köpenyéről."Neked kellene -" sóhajtott amikor félelmetes sikolyt engedett és kétségbeejtően nézett a barna szemeivel. "Granger,nem megyek sehova."

"Én-én tudom,én csak -" szeme sötét könnyekben úszott és szellemileg rúgta magát,mert újra kiáltott még,ha teljesen véletlenül is.

Úgy mozgatta,hogy a mosdó zárt fedelén üljön mielőtt elhúzta a függönyt és belerakta. "Odakint leszek."

Nagy lélegzetvételt hagyva Hermione végül elengedte őt és a kád felé lépett. Éppen mielőtt bement volna egy pillantást vetett a válla fölött. Draco bólintott. Bemászott a kádba és elkezdte szorosan összehúzni a függönyt,de a lángoló kiáltása megállította.

"Kérlek ne. Szükségem van rád -" úgy tűnt,hogy a szavakat a szájára húzta. "Tudnom kell,hogy ott vagy."

Draco halkan felsóhajtott és megfordult,úgy,hogy a válla fölött a kád felé nézett. Ő nem látta,de a lány látta őt. "Jobb?"

"Igen."

Egy pillanattal később hallotta a víz kavargó hangját a káddal szemben és a lány megfulladt sikollyal kísérte,miközben megpróbálta letisztítani magát.Egy része segíteni akart - senki sem tett túl sokat ma este. Messze meghaladta a szolgálati hívását és miért? Csak azért,hogy megkönnyebbítsék a szent Potter bűntudatát.

Nos ez és a sajátja is.

Sziasztok! Huh sikerült több mint három óra alatt megírnom! 😏
Remélem,hogy tetszik és azt is remélem,hogy jól fordítottam! Ha nem akkor sajnálom.. 😁 Elnézést kérek ha vannak benne helyesírási hibák!!Ez a rész csak 2614 szóból áll. Nemtudom mikor lesz következő rész mivel nagyon hosszúak a részei. Megpróbálok azért igyekezni vele. Egyébként elnézést kérek,hogy ilyen későn került fel!
Várom a véleményeteket!
Puszil titeket Mio. 😘❤️