Charity:
Reggel, amikor ébredezni kezdek, a világ egyik legszebb látványa fogad. Nem úgy fekszünk, ahogy akkor feküdtünk, amikor este elaludtunk, de ez kicsit sem zavar. A lényeg, hogy itt van velem.
Zack karjai körém fonódva zárnak hozzá, a feje a mellkasomon pihen, miközben egyenletesen, lassan szuszog. Még alszik. És, ahogy az ablakon bekúszó napsugarak simogatják a kisimult arcát, a mellkasomat forróság önti el. Nyugodt és békés és ennél nem is lehetne szebb a helyzet. Most, ahogy nézem és játszani kezdek a göndör fürtjeivel, Zack úgy néz ki, mint egy kisgyerek. Pedig aztán semmilyen gyerekes dolog nincs benne. Az állkapcsa erős, az arcán már borosta kezd megjelenni, az arcéle pontosan annyira emelkedik ki, amennyire ki kell. Olyan, mint egy tökéletesre faragott márvány szobor. Arról nem is beszélve, hogy majd' két méter, a testén pedig anatómiát lehetne oktatni, annyira kidolgozottak az izmai. Bármilyen kemények is azok a hoki edzések, abszolút megéri a látványért. Ezek ellenére most mégis olyan nyugodt, hogy egy kisfiúra emlékeztet. De nem olyanra, amilyen kicsiként volt, ugyanis az ajkai felfelé görbülnek álmában. Biztos valami jó történik vele.
Azt hiszem, hogy akármeddig el tudnám így nézni. Nem szoktam használni férfiakra a szép kifejezést, de ahogy most nézem őt, határozottan szépnek nevezném. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig fekszem így, hogy csak figyelem és piszkálom a haját, de nem is érdekel. Teljesen megbabonáz. Ettől pedig a világom csak rá fókuszálódik. Csak akkor kapok észbe, amikor a szemhéja megrebben, majd lassan nyitogatni kezdi smaragdzöld szemeit.
-Jó reggelt-suttogom átsimítva az arcára és az ajkaim automatikusan felfelé görbülnek.
-Jó reggelt-morogja még reggeli, rekedtes hangján, amitől engem kiráz a hideg.-Mióta vagy fent?-Néz fel rám bágyadtan pislogva.
-Őszintén nem tudom-rázom meg a fejem, s elkezdem a tarkóját cirógatni.
Boldogan veszem észre, hogy abban a pillanatban, hogy a körmeimmel végigsimítok a meztelen bőrfelületén, az egész teste libabőrössé válik. Imádom, hogy ilyeneket váltok ki belőle.
-De jól aludtál?-Hajtja vissza a fejét a mellkasomra és még közelebb bújik hozzám.
-Mint a bunda. Te jól aludtál? Láttam, hogy mosolyogtál álmodban.
-Mert szépet álmodtam-feleli, s puszit lehel a mellkasomra.
Ha egészen pontos akarok lenni, akkor a mellemre, amitől a bizsergés azonnal feléled a testemben, de igyekszem ezt elnyomni. A fejemben egy kis hang szinte könyörög, hogy Zack veszítse el a fejét és tegyen valamit, de leintem képzeletben és adok magamnak egy józanító taslit. Nem ennek van most itt az ideje. Nem is akarom tönkretenni ezt a szép pillanatot. Most a lelkünk válik meztelenné, nem a testünk. Gyönyörű folytatása a tegnap esti meglepetésnek, amiről mindig álmodtam, de sosem hittem, hogy bármilyen fiú megtenné értem.
Méghogy rossz a romantikus gesztusok terén...
-Mit álmodtál?
Zack hallat egy kis kuncogást, majd a fejét átfordítja, hogy rám tudjon nézni.
-Veled álmodtam-feleli halkan és kisimít egy tincset az arcomból.-Elmentünk a vidámparkba és kipróbáltunk mindent. Nyertem neked egy plüss mackót, te pedig segítettél kijutni a tükör labibirintusból, mert nagyon béna voltam benne-nevet fel édesen.-Folyton nekimentem a tükröknek és nem haladtam-meséli, s ahogy megjelenik előttem a kép, én is felnevetek.-De te annyira ügyes voltál. Kicsit a pajzsaimra emlékeztetett, amikből most segítesz kivetkőzni.
Az arcom akaratom ellenére is égni kezd, s letörölhetetlen mosoly ül ki rá.
-És mi volt utána?
-Le tudtam vetkőzni mindent-kuszik feljebb, s kihúzza alólam az eddig ott lévő kezét.-El mertem mondani minden érzést, ami bennem van és ez neked nagyon tetszett-mosolyodik el és még közelebb hajol.
-És aztán mi történt?-Akasztom a karjaim a nyakába és az alsó ajkamba harapok.
-Aztán?-Vonja föl a szemöldökét és olyan közel hajol, hogy épphogy egy papír lapot lehetne csak bepréselni közénk, de azt is nagyon nehezen.-Aztán így csináltam-csókol meg finoman, amit én azonnal viszonzok.
Ez most lényegesen finomabb és óvatosabb csók, mint amit tegnap megtapasztalhattam, de legalább olyan forróságot ébreszt bennem, mint a tegnapiak. A gyomromban pillangók kezdenek repdesni, a szívem pedig pillanatok alatt gyorsul fel. Lehet, hogy sokkal jobban szeretem Zacket, mint gondoltam. Sőt...biztos.
-Ez tényleg nagyon szép álom-mosolyodom el, amikor elválunk és a homlokát az enyémnek támasztja.
-Talán valóra kéne váltani-biccenti oldalra a fejét és finoman cirógatni kezdi az arcom.
-Talán kellene-bólogatok elveszve a zöld szemeiben.-De mára más programunk van, szóval kénytelenek vagyunk máskorra napolni ezt a programot-játszom a hajával, s egy kis hang könyörögni kezd, hogy tartson örökre ez a pillanat.
-És, ha helyette itt maradnánk ma egész nap?-Próbálkozik és bár nagyon csábító ez az ajánlat, az, hogy bemenjek Kyle-hoz, jobban vonz.
Nem csak azért, mert már jó ideje szerettem volna bemenni a fiúhoz, csak nem tudtam, hogy mit reagálna, meg, hogy Zack mit szólna, hanem, mert ez egy újabb pajzs levetkőzését is jelenti. Tudom, hogy Kyle Ryder legjobb barátja, de Zacknek is nagyon fontos. A hokisaink nagyon összetartóak, éppen ezért, amikor Kyle kiesett, az egész csapat megzuhant, mégha ezt nem is mutatták ki másoknak. Az, hogy Zack elvisz ma hozzá, az egy újabb lépés hozzá is. Tegnap este, amikor megkérdeztem, hogy hogy van, kicsit féltem, hogy túl érzékenyen érinti majd és megint bezárkózik, mint amikor Liberty megjelent, de szerencsére teljesen az ellentéte történt. Helyette olyan bensőséges lett a pillanat, mint még talán soha.
-Ha tudnád, hogy mennyire vágyom egy olyan napra, amikor csak fekszem az ágyban, veled összebújva-simogatom az arcát finoman.-De megbeszéltük, hogy ma bemegyünk a kórházba és ez nem csak Kyle-ról szól. Hanem arról, hogy neked is fontos és ez is egy lépés a mi kis utunkon.
Zack egy ideig hallgat. Csak farkasszemet néz velem és egy kicsit el is húzza a száját, de aztán belátja, hogy igazam van.
-Bepótoljuk az egész nap ágyban fetrengést is és a vidámparkot is megcsináljuk-feleli határozottan, majd ad egy puszit és leszáll rólam.-Jobb, ha megyek akkor. Még reggeliznem kell, meg valamilyen magyarázatot adni a fiúknak, hogy hol voltam. Kábé olyan két óra múlva itt vagyok. De még úgyis üzenek, rendben?-Kapkodja fel a ruháit, majd az ablakhoz lép, amitől én azonnal kipattanok az ágyból és elkapom a kezét.
-Te itt akarsz kimenni?-Nézek rá aggodalmasan.
Más sem hiányzik, hogy esetleg leessen innen és kitörje a nyakát. Már a hajnali produkciója is szívinfarktust okozott nálam, de, ha ez a szemem láttára történne, akkor tuti, hogy még jobban megzuhannék.
-Csak lemászom a fán, nem nehéz-mosolyodik el és az arcom a két keze közé veszi.-A nővérem nagyon jól megtanított fára mászni, olyan vagyok, mint egy majom.
-De az én majmom-csúszik ki a számon, de azonnal meg is bánom.
Nem szabad ilyeneket kimondanom, amikor nem tudom, hogy mi lesz a vége ennek a rögösnek tűnő útnak.
-Ne haragudj, nem úgy értettem, csa...
Zack egy csókkal belém fojtja a szót, s amikor elválunk, újabb mosoly szökik az arcára.
-Édes vagy, amikor aggódsz-suttogja, majd még egy finom csókot csen tőlem, mielőtt az ablakhoz lépne, nekem pedig az egész fejem lágolni kezd.
Tuti, hogy olyan vörös vagyok, mint egy rák. Nem is...azt kenterbe verném.
-Vigyázz magadra-szólok utána, amikor már a fán van, majd figyelem, ahogy lemászik arról és a kocsijához rohanva, eltűnik a házunk elől.
Még egy pár percig állok ott és nézek ki az ablakon. Emésztem a történteket és hagyom, hogy a kissé hűvös levegő lenyugtassa a lángoló arcomat, de aztán összeszedem magam és lemegyek.
-Jó reggelt-vigyorog rám a legjobb barátnőm a konyhában, a zabkásáját fogyasztva.-Jól láttam, hogy Zack kocsija állt a házunk előtt ma reggel, vagy csak képzelődtem?
Ennyit arról, hogy a friss levegő lehűtött. Az arcom máris megint lángolni kezd, ahogy a széles mosolyával szembe találom magam és neki ennyi elég is ahhoz, hogy levágja, hogy tökéletesen látta.
-Nem mondod?-Kerekednek el a szemei.-Mit csinált itt? Hiszen tegnap nem jött velünk haza.
-Egy szóval sem mondtam semmit-próbálok a lehető leghiggadtabb maradni, miközben elkezdem készíteni a kávémat.
-De az arcod többet árult el, mintha reagáltál volna-harap az alsó ajkába, majd felém bök a villájával.-Kezdj csak el dalolni, Angyalom.
Azt hiszem, hogy Trinity túl jól ismer. Na nem azért mondom ezt, mert a vörös képemből rájött, hogy tényleg Zack volt itt, hanem mert már a legkisebb mozdulatomból tudja, hogy milyen hangulatban vagyok, mi bajom van és, hogy hogyan segíthet. Szerintem jobb barátnőt nem is kívánhatnék. Ha kell hallgat, ha kell fecseg minden butaságról, de ha arra van szükségem, akkor igazán mély dolgokról beszélgetünk. Mindig az, ami nekem kell. Persze fordított esetben is így van és reménykedem, hogy ezt ő is érzi.
-Miután elváltunk, egy kicsivel később megjelent az ablakomban. Felmászott a fáról és bocsánatot kért. Elmondta, hogy zavarta, hogy Derekkel lógtam és, hogy ígéri, hogy jobban próbálkozik majd-foglalom össze tömören, mire Trinity felkiált:
-Mondtam én, hogy féltékeny!
Igaza van, tényleg mondta. Talán nem csak engem ismer túl jól. Valójában, nagyon jó emberismerő. Néha meg is jegyzem neki, hogy talán nem is orvosnak, hanem inkább pszichológusnak, vagy profilozónak kéne mennie, de tudom, hogy miért az orvosi mellett döntött és ezért én csak támogatni tudom.
-Igen, igazad volt-kezdek valami reggelit is gyártani magamnak.-De nem sokára megint itt lesz, mert bemegyünk a kórházba.
-Szóval te megbocsájtottál neki.
-Igen, megbocsájtottam, mert...
-Mert megbeszéltétek, hogy semmi kényszer, tudom-szakít félbe, de aztán újra elmosolyodik.-Mondjuk ez az ablakban megjelenés elég romantikus. Meséld már el részletesebben, hogy hogy volt-fészkelődik a székén, amivel nekem is mosolyt varázsol az arcomra.

Zack:
-Nahát, nahát-hallom meg Warren vigyorgó hangját, mikor kipillant a konyhából.-Csak nem hazatért a mi kis csavargónk?-Vigyorodik el, amint csatlakozom hozzájuk, hogy igyak egy kávét.
Mi a francért nem tudnak ezek délig aludni egy hajnalig tartó buli után, mint minden normális ember?
Jó, tudom...hülye kérdés. Ugyanazért nem tudnak sokáig aludni, mint amiért én. A hajnali edzések miatt a szervezetünk teljesen átállt a korán kelésre és csak nagyon ritkán van az-amikor totál kipurcanunk-, hogy sokáig alszunk.
De most nem lehetett volna az a ritka nap?
Warren már a kávéját issza, Ryder pedig valami igazán ínycsiklandót készít-belőle kiindulva valami speckó tojásos reggelit-, csak Ezrát nem látom.
-Honnan veszitek, hogy csavarogtam és nem voltam itthon?-Kérdezem a lehető leglazábban, mire Warren felnevet.
-Ugyan kérlek, hadd ne kelljen felsorolnunk az árulkodó jeleket.
-Árulkodó jeleket?-Vonom fel a szemöldököm a kávégépünkhöz lépve, de mielőtt a legjobb barátom reagálhatna, Ryder elkezdi mondani:
-Ugyanabban a ruhában vagy, amiben tegnap; a szemeid csillognak; a hajad össze van borzolva; a pólód pedig fordítva van rajtad-feleli, én pedig azonnal oda kapok.
Asszem a reggeli gyors összeszedésem kicsit pontatlanra sikerült.
-Na és a kocsid nem állt a ház előtt sem reggel, sem hajnalban-jelenik meg Ezra legalább olyan nagy vigyorral, mint amilyen Warren arcán van.
-Milyen jó megfigyelők vagytok-forgatom meg a szemem, majd kibújok a felsőmből és megfordítom magamon azt.
Alapvetően nem vagyok szégyellős előttük, hiszen közös öltözőnk van, ahol meztelenül mászkálunk egymást előtt az edzések és meccsek után; na meg együtt lakom velük, de semmi kedvem újra végighallgatni, hogy Charity milyen vad volt a kocsi-szex közben. Nem azért, mert zavar-hiszen tényleg az volt-, de a ma reggel nem a szexről szólt-mégha vágytam is rá-, hanem egy sokkal szebb dologról. Azt pedig nem akarom most azzal tönkretenni, hogy erre terelem a témát. Valószínűleg így sem hagynak majd annyiban a hol létemmel kapcsolatban.
-Olyat mondj, amit nem tudok-vágja rá Ryder, majd a szemembe néz.-Azt is megtippelhetem, hogy hol voltál?
-Nem kell zseninek lenni hozzá, hiszen majd' megette a féltékenység, amiért Charity Derekkel táncikált, nem pedig vele-méreget Ezra, aki velem ellentétben, boldogan mutogatja a friss köröm nyomokat a testén.
Na nem mintha Ryder zavartatná magát. Még a hülye is látná, hogy tegnap este lerendezett egy numerát. Csak tudnám, hogy mikor, meg hol. Kicsit egybe folynak a tegnapi dolgok, mivel kábé csak azt figyeltem, hogy Charity hol van és mit csinál. Valószínűleg ezért nem tűnt fel, hogy a barátaim összeszedtek egy-egy csajt. Még Warren is. De benne legalább van annyi, hogy egy trikóval eltakarja a köröm, fog és szívás nyomokat. Mondjuk, már igazán megszokhattam volna. Az én drága barátaim igazán nem szégyellik azt, amit csinálnak. Persze, nem ítélem el ezért őket, én is meg szoktam osztani velük, ha összeszedek egy csajt, de mostantól csak Charity lesz a lány, akiről hallani fognak.
-Ennyire feltűnő voltam?-Kérdezek vissza, mivel Charity például pont nem vette észre, hogy mennyire zavart a dolog.
-Nekünk feltűnt-von vállat Ryder.-Charity nem mondta?
-Ő állította, hogy nem vette észre rajtam.
-Persze, mert csaj-forgatja meg a szemét Ezra.-Ha látszik is rajtad, akkor sem hinné el, mert nem gondolja, hogy az lehetsz. Mondjuk tény, hogy csak táncoltak, meg, hogy egyáltalán nem voltál olyan laza, mint a randitokon.
-Micsoda szakértője vagy te a női agynak-forgatom meg ezúttal én az íriszeimet.
-Mert ebben is zseni vagyok-túr a hajába egy széles vigyorral.-Meg, van egy csaj barátom, rémlik? Tudod, az a lány, aki tegnap annyira jól elcsevegett a te szőke szépségeddel és a barinőjével.
-Csak barát, mi?-Vonom fel a szemöldököm kíváncsian.
Ezra a beceneveket nem sértésből mondta, ezt tudom jól, úgyhogy nem is akadok fenn rajta. Viszont az, hogy Liberty és közte milyen kapcsolat van, az már jobban izgat. A két vörös már gólya korunk óta egymásra vannak hangolva, s bár ők állítják, hogy csak barátok, nekem feltűnt, hogy mindig van néhány friss köröm nyom a karján, a nyakán, vagy a lapockáján, miután kettesben vannak csak nálunk. Engem nem zavar az sem, ha ez több-márpedig Warrennel már azt is megbeszéltük, hogy ezek egymásnak lettek teremtve-, de örülnék, ha őszinte lenne velünk. Nem ítéljük el akkor sem, ha barátok extrákkal, minket ezek igazán nem zavarnak, viszont az, hogy ne kamuzzunk egymásnak, az alap volt nálunk. Meg, látom, hogy Liberty milyen hatással van rá. Szerintem senkivel sem olyan gyöngéd, mint vele. Tudom, hogy ez totál ellent mond az ő életstílusának, de lehet, hogy nem kellene elszalasztani egy ilyen lehetőséget. Persze én sem vagyok tökéletes...sőt...de azért tanácsot adhatok. Csaképp ő nagyon nem fogadja meg azokat a tanácsokat. Makacs, mint egy öszvér.
-Ne kezd ezt megint el-sóhajt hatalmasat, s ismét hozzácsatol egy szemforgatást.-Liberty és én csak barátok vagyunk, oké? Nem illünk össze, nem is cseszném el egy próbálkozással a barátságunk. A romantikázást meghagyom csak neked és Charity-nek.
-Na és a szex?-Faggatom tovább.-Liberty bombázó a vörös hajával, szép arcával és a testével. Ti soha...
-Csak barátok-szakít félbe, de nem néz a szemembe, hanem a kávés bögréjére szegezi a tekintetét.
-Oké-emelem fel a kezem megadón.-Nem erőltetem, csak kérdeztem. Ritka az olyan lány, akit te ne akarnál megfektetni.
-De vannak-feleli keményen, de aztán ismét rám néz.-Szóval most te csicseregj. Mi volt Charity-vel az éjjel?
-Elmentem bocsánatot kérni-harapok a szendvicsembe, amit összeraktam magamnak, s fogva a kávémat, leülök hozzájuk az asztalhoz.-Mivel elég hülyén viselkedtem, ezért úgy éreztem, hogy bocsánatot kell kérnem. De nem volt semmi tizennyolc karikás mutatvány-szólok rájuk, ahogy látom, hogy megint mosolyra kezd görbülni a szájuk.-Csak megleptem, beszélgettünk és aludtunk, aztán most reggel eljöttem. De két óra múlva ott kell lennem érte, mert megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova kettesben, szóval sietek.
-Újabb randi?-Vonja fel a szemöldökét Warren, de a szemében látom, hogy mennyire örül ennek.
-Mondhatni-felelem tömören, ugyanis nem szeretném kifejteni, hogy a kórházba megyünk.
Nem csak azért nem, mert akkor elkezdenének cseszegetni, hogy az mégis milyen randevú, hanem azért is, mert tudom, hogy-bár nem mutatja-Rydert mennyire érzékenyen érinti a Kyle-lal kapcsolatos dolog. Nem akarom, hogy esetleg szarul érezze magát emiatt.
-Nahát-ül le mellém Ryder-, ott is aludtál, ma is randi...gyakorlatilag két napja folyamatosan együtt vagytok.
-Kisebb megszakításokkal-jegyzi meg Ezra, de ő is bólogat, jelezve, hogy Rydernek igaza van.-Akkor a buliban tegnap hogy-hogy nem?
A gyomrom összugrik, ahogy ezt megemlíti és a testem is megfeszül.
Nem tudok válaszolni neki valamire, amire én sem tudom a választ. Fogalmam sincs, hogy mi történt, amikor Liberty felhozta ezt a témát. Szimplán a testem és az ösztöneim menekülni akartak. De nagyon keményen megbántam. Tudom, hogy baromi nehéz, de valahogy meg kell tanulnom küzdeni az ösztöneim ellen, mert ez így rohadtul nem lesz jó. Évek óta ezt csinálom és ebből elég. Megígértem Charity-nek, hogy változtatok, szóval muszáj leszek valamit kitalálni, hogy be is tartsam az ígéretem, ugyanis én sosem szegem meg a szavam.
-Nem tudom-felelem végül őszintén.-Mondtam, hogy nyilvánosan más a helyzet. Egyszerűen, amikor Liberty elkezdett rólunk beszélni, akkor bepánikoltam. Charity kihozza belőlem azt az énem, amit nem merek felszínre hívni, de ezt még meg kell tanulnom kezelni. Nem tudom csak úgy, mindenki előtt produkálni. Ezért is mentem el bocsánatot kérni hozzá.
-Te nagyon belezúgtál?!
Ezra kérdése sokkal inkább hangzik kijelentésnek, amire én azonnal reagálok.
-Nem-vágom rá, de azt hiszem, hogy nem elég meggyőző a hangom, mert a barátaim csak mosolyogva néznek.
-Tudom, hogy mi a helyzet veled-néz mélyen a szemembe Warren és nem kell kifejtenie, hogy tudjam, hogy az otthoni helyzetre és a gyerekkoromra gondol.-Éppen ezért nem is hibáztatlak, ha időre van szükséged, vagy, ha nem feltétlen ismered be a dolgokat, de-hangsúlyozza ki a szót-, ne egy olyan dologgal baszd el, hogy betojsz, hogyha valós lesz, akkor elmúlik, vagy valami tönkremegy, mert nem így mennek a dolgok.
Igaza van. Tudom, hogy így van, de annyira nem egyszerű dacolni a reflexeimmel és ösztöneimmel.
-Jó-nyögöm ki-, de nem kell folyton nekem lenni a terítéken.
-Nem vagy terítéken-rázza meg a fejét a legjobb barátom.-Csak látjuk, hogy mennyire más vagy, amikor róla beszélsz.
-Más, de a jó értelemben-helyesel Ryder hevesen bólogatva.-Ezra és Liberty esete is folyton terítéken van, de ő túl makacs ahhoz, hogy meghallja amit mondunk-vigyorodik el, mire a vele szemben ülő fiú bemutat neki.
-Engedjétek már el ezt-teszi hozzá, de aztán újra rám pillant.-Amúgy meg...ne erőltess magadra semmit. Csak ahogy nektek jó, de tény, hogy jó rád nézni, ahogy csillognak a szemeid miatta.
Ha Ezra és Ryder is ezt mondja, akkor csak van benne valami. Elvégre ők kábé kapcsolat tagadók. Warren pedig jobban ismer, mint a világon bárki. A baj csak az, hogy Warren nagyon jól mondta azt, amit mondott. Kölyök korom óta, ha valakit közelebb engedtem magamhoz, akkor utána kábé menekülni is kezdtem, mert féltem, hogy majd ő hagy el. És nem...ilyen nem csak a csajoknál van. A férfiak ugyanúgy félnek az elutasítástól és pofára eséstől, ez a félelem pedig-hála a pocsék családomnak-bennem ezer fokon ég. Válaszul pontosan ezért, inkább csak biccentek, majd benyomom a szendvicsem maradékját és magamba öntöm a kávém olyan gyorsan, amennyire csak tudom. Újra magamhoz akarom ölelni Charity-t, ahhoz pedig minél előbb ott kell lennem nála.
-Összeszedem magam és léptem-állok fel.-Majd délután elmosogatok-teszem hozzá, aztán már megyek is a szobámba készülni.
Alig várom, hogy újra lássam.
Ez normális?