Charity:
-Na mesélj csak el mindent szépen a te hercegedről-vetődik az ágyamra Trinity, amint kettesben maradunk, miután Zack elment.
-Dehát mindent elmondtunk már-vonom össze a szemöldököm és helyet foglalok mellette a lábánál, majd törökülésbe kuporodom.
-Persze, elmeséltétek, hogy festeni vitt és kaptál vacsorát, meg, hogy kitették a festményed, aztán hazahozott és minden jel arra utal, hogy itt is aludt, sőt végre léptetek is valamit előre. De nekem részletek kellenek-kapaszkodik drámaian a karomba, mint aki haldoklik és csak a randim részletei tartanák életben.
-Látszik, hogy nem aludtál eleget az éjjel, totál dilinyós vagy-hagyja el a számat egy kacaj, mire rám ölti a nyelvét és felül.
-És hála neked, ma sem alszom, mert el kell mennem Mr. Seggfejjel találkozni-grimaszol durcásan és még egy teátrális sóhaj is elhagyja a száját.
-Mint már említettem, többen is ott lesznek, nem kell feltétlenül Ryderrel lógnod-jegyzem meg neki, s nekidőlök a falnak.
-Én pedig már említettem, hogy őt nem olyan egyszerű lerázni, mint azt te gondolod. Azt hiszi, hogy csak meg kell jelennie valahol és az ott lévő összes csaj magától letolja a bugyiját.
-Te is kavartál vele, nem?-Szaladnak fel a szemöldökeim a homlokomon, mire Trinity teste lemerevedik és az állkapcsa megfeszül.
-Te is tudod, hogy az nem csak kavarás volt-néz mélyen a szemembe, s az övéiben fájdalommal vegyes harag csillog.
Lehet, hogy ez kicsit övön aluli ütés volt, pedig nem annak szántam. Véletlenül sem akartam megbántani őt.
-Tudom, ne haragudj, nem úgy értettem-fogom meg a kezét, ő pedig egy mély levegő után felveszi a szokásos kis álarcát, amit a világnak mutat, hogy ne lássák rajta, ha összetörik.
-Mint mondtam, ő egy seggfej-von vállat-, nem fogok rád haragudni, csakmert feltettél egy kérdést róla-rázza meg a fejét, de az ajkait összeszorítja, mint amikor harcol önmagával.
Lehet, hogy én nem mertem felvállalni azt, hogy heterokrómiám van, ő pedig simán megmutatja a hegeit, amik régen zavarták, de érzelmekben meg én vagyok nyíltabb. Én nem szégyellek mások előtt sírni, ha úgy van és azt sem leplezem, ha valaki megbánt, vagy felidegesít. Ezzel szemben Trinity gyűlöl mások előtt sírni és nem szívesen mutatja meg a gyengébbik oldalát. A haragját még talán. Kérdés nélkül küld el bárkit a francba, ha nagyon ideges, de sírni még előttem sem nagyon szeret. Szokott, mert amíg ő a szemeim felvállalásán csiszolt, addig én azon, hogy nem szégyen sírni, de nem szeret. Ahogy azt sem szereti, ha valaki a lelkébe lát és észreveszi, hogy nincs jól legbelül. Márpedig egy év alatt én igazán jól kiismertem már és látom, hogy ezt a kérdést nem kellett volna feltennem.
-Szóval-töri meg a beállt csendet-, kezdjük az elején. Idejött és mivel tudja, hogy szereted a meglepetéseket, ezért nem mondta meg, hogy hova visz. Ez egyszerre egy jó és egy rossz pont is-kezdi levezetni az egyenletét.-Amikor kinyitottad az ajtót és meglátott, megdícsérte a kinézeted?
-Igen-bólintok határozottan, s az arcom égni kezd, ahogy eszembe jut.
-Oké, akkor még egy jó pont. Láttam, hogy hozott neked csokit, ráadásul a kedvencedet, ez egy újabb. A kocsiajtót kinyitotta neked?
-Igen és be is csukta, aztán a festészeten is előre engedett, kitárta az ajtót és a derekam fogta, amíg beértünk.
-Remek, akkor ez kapásból három-csillan meg a szeme, s elmosolyodik.-Akkor mondd csak, hogy mi volt tovább.
-Hát-kezdek zavaromban a paplan sarkával játszani-, a kedvenc ilyen kisebb ételeimet kérte a vacsorára és mindig volt témánk, nem volt kínos csend. Elkezdtünk flörtölni kicsit és hevesebbé vált a pillanat. Amikor hazajöttünk, még egy darabig a kocsiban ültünk, mert egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen az estének és akkor megcsókolt.
-Na végre-szakad fel belőle és pattogni kezd a matracomon.-Oké, lent azt mondtam, hogy nem érdekelnek a részletek, de kamuztam, nagyon is érdekelnek. Szóval csicseregj csak. Ő mit csinált? Egyelőre semmi sietős, csak az ujjait használta? Esetleg bevetette a nyelvét is és az ajkait? Vagy a szerszámát is bevetésre vitte, amiről annyi lány pletykál az egyetemen? Tényleg olyan jó?
Először kis fájdalom nyilal a mellkasomba, az "annyi lány" kijelentésnél, de valahogy az szép lassan elmúlik. Tény, hogy rengeteg csajjal volt előttem, ezt nem lehet letagadni. De egyikkel sem bújt össze, nem csinált nekik reggelit, nem volt olyan gyöngéd velük, mint velem és soha nem mesélt nekik a családi hátteréről.
-Nos, elszakította a harisnyám-harapok az alsó ajkamba mosolyogva.-És, bevetette mindenét-pillantok Trinity-re, akinek a szemei elkerekednek és az álla kábé a padlón koppan.
-Na jó, de ne hagyd abba ennyivel. Milyen volt? Mi volt a legjobb?
-Nem tudnék választani-hagyja el egy kis kacaj a számat.-Mindenét tudja, hogy hogy használja és azt is, hogy miket kell suttogni egy lány fülébe-mesélem, s most is végigfut rajtam a borzongás, ahogy belegondolok.-Tudom, hogy eddig csak két pasival voltam, mivel Zack elintézte, hogy más a közelembe se jöjjön, de azt hiszem, hogy az együttlét Zack Horannel a világ legjobb szexe.
-Jézus-sikkant fel izgatottan és ugrik egyet.-És mi volt utána? Te is csináltál dolgokat? Kézbe vetted? Vagy megkóstoltad?
-Nem-rázom meg a fejem.-Vagyis, kóstolni nem, de a kádban lévő menet közben, egy kicsit szórakoztam vele, mielőtt akció volt. Csaképp nem fejezhettem be, mert többet akart belőlem-forgatom meg a szemem elkeseredettséget színlelve.-De eszméletlen volt-nyelek nagyot, ahogy eszembe jutnak a dolgok.
-Oké, úristen, úgy örülök ennek. Éppen ideje volt már-kezd el hadarni, ahogy bepörög.-Jó, szóval sok minden volt. Meg is jelöltétek egymást, nem is kicsit, de...de ugye nem csak ez volt a lényeg? Mármint...most akkor hányadán álltok? Vagy hogyan tovább? Folytatódik az egy lépés előre, kettő hátra? Vagy mi lesz?
-Zack tegnap este megemlítette, hogy azért ilyen, mert a családja...nos...nem a legjobb-kezdem komolyra váltva, de nem részletezem.
Csakis Zacknek van joga elmesélni másoknak, hogy mi a helyzet a hátterével és ő tegnap megbízott bennem. Nem fogom ezt a bizalmat elrontani, amikor épphogy segíteni szeretnék neki.
-De ugye nem bántalmazták?-Vált azonnal komolyra Trinity is és a szemében aggodalom csillan meg.
Talán nem a legjobb barátja Zacknek, mivel fél, hogy csak kihasznál, de egész jól kijönnek. A konyhában komolyan szívetmelengető volt hallgatni a kis beszólogatásaikat egymásnak és a cukkolásokat. Ráadásul ugyan nem mutatja ki, de érzékeny lány és gyűlöli, ha bántanak valakit. Valószínűleg ez a gimis emlékeiből is fakad.
-Nem-rázom meg a fejem, mivel gondolom ennyit azért mondhatok.
Bár, amit át kellett élnie, az gyakorlatilag az. Csak lelki terror. Nem testi bántalmazás.
-Nem, de pocsék volt neki és nem kapott túl jó példát, de most nem ez a lényeg. És nincs is jogom ezt elfecsegni-piszkálom a körmöm.-A lényeg, hogy tegnap megjegyeztem neki, hogy nem tudom, hogy hol állunk és ez kezd frusztráló lenni.
-Elég türelmes voltál vele, hogy csak most jegyezted meg-húzza el a száját, de aztán jelez, hogy folytassam.
-Életében először talán annyira megnyílt, mint még soha. Akkor mesélte el a családját és, hogy milyen gyerekkora volt. Elmagyarázta, hogy miért olyan zárkózott és óvatos az érzelmekkel, mint amilyen, aztán azt mondta, hogy igazam van kettőnkkel kapcsolatban.
-Hogy igazad van? Ezt mégis hogy érti?-Vonja össze a szemöldökét értetlenül és kissé megrázza a fejét.
Gyanítom, hogy nem pont erre számított.
-Hát, kifejtettem neki, hogy azt is megértem, ha nem akar így komoly dolgokat tőlem, de akkor azt tisztázzuk le, mert kezdek beleőrülni abba, hogy más pasi a közelembe se jöhet, mert ő azonnal közbelép és aztán elhív egy randira, de gyakorlatilag semmi nem történik. Mintha csak barátok lennénk, csak nekem tilos más pasikkal lógnom, miközben ő meg annyi csajjal jön össze, amennyivel csak akar.
-És erre mondta, hogy igazad van?-Emésztgeti a szavaim hangosan.
-Igen-bólintok lassan, mintha nekem is újra meg kéne emésztenem a történteket.
-És akkor hogyan tovább? Vagy mire jutottatok? Csakmert még sosem bánt veled olyan bensőségesen, ha más is ott volt, mint ma reggel.
Az arcomat újra elönti a pír és a porcikáimat elönti a forróság. Még én is alig hiszem el, hogy hat év után eljutottunk ide. Hihetetlen és bizsergető. Határozottan tetszik.
-Arra jutottunk, hogy én segítek neki kicsit kivetkőzni a gátlásaiból. Persze semmi kényszer, vagy ilyenek. Nem akarom megváltoztatni, csak segítek, hogy ki merje mutatni azt, ami benne van. Mint neked-bököm meg finoman a könyökömmel, mire megforgatja a szemét, de az ajkai mosolyra görbülnek.
-És továbbra is se veled, se nélküled kapcsolatban lesztek? Vagy beléptek egy másik fázisba is?
-Hát gyakorlatilag már beléptünk. Azt mondta, hogy eddig azért nem mert megcsókolni, vagy többet is tenni, mert én többet érdemlek és most, hogy ez a helyzet áll be, megígérte, hogy nincs többé más lány.
-Vagyis együtt vagytok?
-Ezt még nem mondtuk ki-rázom meg a fejem.-Nem sietünk, főleg most, hogy Zacknek szoknia kell ezt az együtt vagyunk, de nem hivatalosan dolgot.
-Szerinted tényleg nem lesz több lány?-Fürkészi arcom aggodalmasan, de bennem nem keletkezik rossz érzés.
Tudom, hogy miattam kérdezi, de a tegnap este és a ma reggel után száz százalékig biztos vagyok benne, hogy Zack mostantól nem fog más lányokkal kavarni.
-Nem lesznek-felelem határozottan.-Hiszek neki. Őszinte volt, hat év alatt ennyire már kiismertem.
-Hát-fekszik el, s az ölembe hajtja a fejét-, nálatok lassabban szerintem kevesen haladnak-vigyorodik el, mire fogok egy párnát és fejbe vágom.-Hé-ül fel azonnal-, ez háború.

Zack:
Szerencse, hogy Charity rám szólt, hogy ideje indulnom, mert különben tuti, hogy késnék edzésről. Most, ahogy beesem az öltözőbe a tekintetem az órára csúszik, ami szerint épphogy van öt percem átöltözni. Levetődöm a már kész, telefonozó Warren mellé, majd már kezdek is készülni, hogy az edző ne rúgja szét a seggem a késés miatt.
-Na jó reggelt, Csipkerózsika-vigyorodik el Warren, s elteszi a telefonját, erre a kijelentésére pedig a nagyban diskuráló Ezra és Ryder is felkapják a fejüket.
-Nahát, azt hittük, hogy már nem is jössz-lép elém a pólójába belebújva Ryder.
-Mi van? Sikerült tököt növeszteni?-Szökik vigyor Ezra arcára is.-Megcsókoltad?
-Neked nincs jobb dolgod, mint a tökeimmel foglalkozni?-Pillantok rá, de az én ajkaim is felfelé görbülnek.
Azt hiszem, hogy bármennyire szekálhatnak, akkor sem tudnék rájuk haragudni ezek miatt. Mióta mi négyen így megtaláltuk a közös hangot, azóta a barátságunk egymás vérének a szívásából áll. Rendszeresen összeállunk hárman egy ellen, hogy piszkáljuk, de mindig tudjuk, hogy ez semmi komoly. Ráadásul annak ellenére, hogy mind a hárman ilyen előszeretettel szívatnak, tudom, hogyha éjjel valahonnan felhívnám őket összetörve, hogy gáz van, akkor azonnal, gondolkozás nélkül jönnének értem, hogy hazavigyenek és segítsenek.
-Én csak jó barát módjára aggódom, hogy még a végén punci lesz a lábaid közt-folytatja a gondolatainak fejtegetését Ezra.
-Mért van az, Ezra, hogy ahányszor csak hallak beszélni, a punci szó legalább egyszer elhagyja a szádat?-Szól bele a beszélgetésbe Edward, az egyik kapusunk.
A srác idén jött az egyetemre és a fiatal kora ellenére egy zseni a kapuban. Na meg annak ellenére, hogy az egyik legfiatalabb a csapatban, nagyon érett is. Sok reakciójában fel vélem fedezni magam, ami relatív, hogy neki mennyire jó. Az biztos, hogy így teljesen Ryder ellentéte, még talán Ezráé is. Sőt, biztos, hogy az. Ezzel viszont teljesen ellentétes módon, nagyon jól kijön velük. Ryder például a fejébe vette, hogy megrontja a srácot, hogy legalább egy kicsit harsányabb legyen, de egyelőre nem áll túl fényesen ilyen szempontból.
-És te még csak pár hónapja hallgatod-szólal meg Derek, a Warrent váltó jobbszélsőnk.-Mi már több, mint egy éve.
-Lehet, de te két évig hallgattad csak, én viszont még két évig fogom ezen kívül, vagyis egy évvel nyertem-vág vissza Edward a végzősünknek vigyorogva.
-Igazad van, részvétem Kölyök.
-Oh, imádjátok a diskurálásomat Ryderrel a puncikról. Vissza fogjátok még sírni-túr a hajába Ezra minden sértettség nelkül, én viszont csak megforgatom a szemem, majd kibújok a pólómból, hogy haladjak is az átöltözéssel.
Azonban abban a pillanatban, hogy ez megtörténik, Ryder olyat füttyent, hogy a hang még visszhangzik is a falak között, aminek hála, még többen felkapják a fejüket.
-Ki volt az a vadmacska?-Dől a szekrényének Charity nyomait méregetve rajtam.-Rögtön a randi után összeszedtél valakit?-Fonja keresztbe a karjait a mellkasa előtt.
-Kérlek, mondd, hogy nem-pillant fel rám Warren kétségbeesetten, mire megrázom a fejem, de ezzel csak még nagyobb döbbenetet váltok ki belőlük.
-Charity volt?-Kerekednek el Ezra szemei.
-Na és mi van azzal, hogy többet érdemel egy éjszakánál?-Szaladnak fel Warren szemöldökei a homlokán, mire egy elkeseredett sóhaj hagyja el a szám.
-Lehetne, hogy ezt otthon beszéljük meg? Semmi kedvem mindenki előtt kibeszélni a történteket-motyogom a mezembe bújva, s szerencsére az edző is bekiabál, hogy két perc múlva a jégen vár minket.
A többiek azonnal elindulnak kifelé, de az én három jó madaram nyilván kint marad velem, hogy kifaggassanak. Ezra és Ryder sosem értik, hogy ezt miért kezelem ennyire diszkréten. Ők nem félnek beszélni a hódításaikról. Szinte bármikor tudnak egy-egy csajozós sztorit, amivel például Edwardot akarják átcsábítani a sötét oldalra. Persze nekik még soha, egyetlen lány sem volt olyan fontos, mint nekem Charity. Én amúgyis diszkréten kezelem a nő ügyeimet és nem igazán teregetem ki őket az egész csapat előtt, de azt, ami köztem és a szőkeség között folyik, azt még finomabban intézem. Nem akarom, hogy az egész hoki csapat rajta csámcsogjon. Így is elég néha hallanom olykor pár megjegyzést rá és arról, hogy mennyire jó nő. Előfordulhat, hogy féltékeny vagyok. Na jó...biztos, hogy az vagyok. Nem akarom, hogy más pasik róla álmodozzanak, vagy ráfolyassák a nyálukat.
-Most csak négyen vagyunk-jegyzi meg Ryder, de mikor felé fordulok, akkor látom, hogy komoly.
Most nem csak arról van szó, hogy beszóljanak, hanem tényleg érdekli őket, hogy milyen volt a randi és a jelek szerint, amik rajtam vannak, a folytatás és a lezárás.
-Nem sikerült eldugnom a festményt, amit csináltam róla-emelem égnek a szemeim, mire a komoly pillanat ellenére, mind a hármukból egyszerre szakad ki egy kacaj, amivel belőlem is kicsalnak egyet, miközben tovább öltözöm, hogy az edzőnk ne öljön meg minket.
Persze Lawer edző soha a büdös életben egyszer sem bántott minket fizikailag és lelkileg sem. Nyilván edzésen feszegeti a határainkat, de egyszer sem alkalmazott erőszakot és az erősebb szavaival sem aláz meg minket. A jégen kívül pedig nagyon jó ember. Bármelyikünk fordulhat hozzá akármilyen problémával-akár a hokival kapcsolatban, akár magánélettel-, bármikor időt szakít ránk és segít nekünk. Amikor Edward a csapatunkba került, nem volt biztos az egyik technikájában és külön órákat kért, természetesen úgy, hogy kifizette volna, de Lawer nem engedte neki és minden nap plusz egy órát gyakorolt vele. Tényleg jó ember. Rengeteg mindent köszönhetünk neki és eszméletlen hálás vagyok, amiért őt kaptuk edzőnek, mert a remek emberi oldala mellett, eszméletlen jó a szakmai rálátása is.
-Én mondtam, hogy nem fog menni-rázza meg a fejét Warren, de aztán int, hogy folytassam.
-Ennek ellenére nagyon szép este volt egyébként. Charity festményét ki is állították ott, annyira jó lett az övé. Ő meg az enyémet rakja majd ki a szobájában. Mondtam, hogy ne tegye, mert rémálmai lesznek, de ragaszkodik hozzá-dörzsölöm meg az arcom, de képtelen vagyok nem mosolyogni.
Nem tudom, hogy mi ez az érzés, de ahányszor csak Charity-re, vagy a vele eltöltött időre gondolok, csak mosolyogni tudok és a testemben is forróság uralkodik. Mindig is szerettem vele lenni, de a tegnap este után mintha ez a vágy, hogy több időt töltsek vele, nőtt volna. Rengeteget nőtt. És nem a fenomenális szex miatt. Hanem azért, mert meg tudtam nyílni neki úgy, mint még soha és ő nem ítélt el a múltam miatt. Mindig is féltem, hogy vajon mit szól majd ahhoz, ha megtudja, hogy a családom milyen elcseszett, s tegnap egy hatalmas kő esett le a szívemről, amikor annyira megértő volt és gyöngéd. Talán szó szerint levetkőztünk egymás előtt testileg, de még életemben nem éreztem magam ennyire meztelennek lelkileg. És valahogy tegnap Charity előtt kifejezetten jó érzés volt, miután elmondtam azt, ami bennem van. Határozottan szeretnék még ilyen pillanatokat átélni vele és gyakrabban aludni mellette, miközben ő hozzám bújik. Sőt, minden este vele akarok ébredni. Még a reggel is tetszett, hogy Trinity előtt úgy viselkedhettem vele, mintha csak kettesben lennénk. Kissé zavarban voltam, de hiszem, hogy menni fog a lassankénti pajzs ledobálás.
-Amikor hazavittem, akkor pedig megtörtént az első csók és kicsit elszaladt velünk a ló-veszem fel a korcsolyámat is.-De aztán ott aludtam. Szóval válaszolva a kérdéseitekre, igen, volt csók; igen, le is feküdtünk; nem, még mindig nem csak egy éjszakát érdemel; nem, nem más lány volt, aki ezeket a jeleket hagyta rajtam és igen, lehet, hogyha így haladunk, akkor a barátnőm is lesz.
-Ennyire komoly a dolog?-Szalad fel Ryder szemöldöke a homlokán.
-Igen. Mostantól Zack Horan csakis monogámiában él, méghozzá Charity James az egyetlen lány, aki ebbe a monogámiában létezik és idővel a barátnőm is lesz.
-Erről ő is tud?-Vigyorodik el Ezra, mire bemutatok neki.
-Tegnap beszéltünk erről is. Nem akarok többet játszani vele-rázom meg a fejem határozottan.-Még ezt tanulnom kell, de ma elég jól el tudtam engedni magam vele úgy, hogy Trinity is ott volt.
-A doki növendék, aki úgy tesz, mintha nem lenne oda értem?-Harap az alsó ajkába Ryder, mire megforgatom a szemem.
-Nem, a doki növendék, aki nincs oda érted és egyenesen utál. Szokj hozzá, hogy van ilyen lány is-kapom fel a sisakom és elindulok kifelé.-Mellesleg, Char és Trinity jönnek a Monolith-ba este, de az utóbbinak nincs sok kedve például miattad. Szállj le róla és ne nyomulj. Hagyd békén.
-Jönnek? Vagyis akkor láthatunk titeket együtt?-Vonja fel a szemöldökét Warren, mire nekem valamiért görcsbe ugrik a gyomrom.
Nem azért, mert esetleg szégyellem Charity-t, vagy hazudtam neki és most a srácoknak és vissza akarok táncolni ebből az egészből, de sokan leszünk este. Az egész csapat és a fél Campus és egyelőre nem biztos, hogy készenállok a nagyközönségre. Persze Charity-t sem akarom megbántani azzal, hogy esetleg nem úgy viselkedem vele, mint a randinkon, vagy ma reggel, de tényleg frusztrál a reflektorfény.
-Nos-nyelek nagyot és a szabad kezem automatikusan ökölbe szorul-, majd meglátjuk, hogy hogyan alakul. Mint mondtam, egyelőre nem sietünk.
-Elhiszem, de tudod-mosolyodik el a szemembe nézve-, ma valahogy kivirultál. Mintha csak kicseréltek volna. Mindig ez van, amikor Charity és te randiztok, de ma valahogy még intenzívebb és jó így látni. Charity jó lány, szerintem mindig is nagy hatással voltatok egymásra, én mellettetek állok-veregeti meg a vállam, aztán becsúszik a helyére a többiek mellé, nekem pedig az ajkaim újra mosolyra görbülnek.
Warren ismer a legrégebb óta és, ha ő azt mondja, akkor az tényleg így van. Meghát...én is tapasztalom magamon.