Charity:
-Szia-köszönök a lánynak, ahogy belép az előtérbe.-Patience?
-Otthon-feleli magához szorítva engem.-Trinity?
-Az emeleten, most épp Zack figyel rá. Már szerencsére jobban van. Belé diktáltunk egy kis kaját, hátha az segít. Ha más nem, akkor legalább felszívja azt az akármit, amit beadtak neki-segítem ki a kabátjából, majd felakasztom azt a fogasra.
Vanity ahogy meghallotta, hogy mi történt kijelentette, hogy ide fog jönni már reggel és mindenben segít, amiben csak kell. Én mondtam, hogy miattunk ne fáradjon, hiszen tudom, hogy bőven megvan a maga gondja és feladata, de rendíthetetlen volt a dologgal kapcsolatban. Annyira azért nem lep meg persze. Vanity a fent fekvő lánnyal elég hamar megtalálta az összhangot még az első évünk elején. Egy közös óránk előtt a teremben-hála a hasonló beállítottságunknak-láttam, ahogy minden gond nélkül nekiállnak beszélgetni. Én ekkor még nem voltam jóban Trinityvel, így egyszerre örültem ennek és nem is. Örültem, mert úgy voltam vele, hogy egy új barinővel majd kevesebb időt fog tölteni a szobánkban és lesz egy kis terem. Viszont nem örültem, mert arra is rájöttem, hogy ez azt is jelenti, hogy Vanity majd rengetegszer jön át hozzánk. Ahhoz pedig egyáltalán nem volt kedvem, hogy a kis vihogásukat hallgassam. De volt még bennem valami aznap...talán szomorúság, vagy a magány volt, nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy fájt. Nem miattuk, hiszen tényleg nem kedveltem Trinityt és Vanity meg teljesen idegen volt számomra, hanem mert ennyire könnyen barátkoztak. Én a szemem miatt kapott bántásoknak hála nagyon nehezen nyitottam és nyitok még mindig emberek felé úgy igazán. Ott volt nekem Zack és Warren, majd később miattuk Ezra és Ryder, de nem voltak lány barátaim. Nem volt senki, akivel pletyizhettem volna a fiúkról, vagy nézhettem volna félmeztelen pasikat a tévében. Ezek elég szélsőséges példák, de ez van. Fájt nekem az, hogy egyedül voltam. De amikor Trinity és az én kapcsolatom száznyolcvan fokos fordulatot vett, akkor volt szerencsém megismerni ezt a csodás lányt és ennek nagyon örülök a mai napig. Vanity rengeteg dolgon ment keresztül. Márcsak ha abból indulunk ki, hogy a bőre színe miatt milyen atrocitások érik. Igen, Vanity félvér, vagyis... Van benne "fehér" vér. Az apukája-rasszizmus nélkül-nagyon sötét bőrű, az anyukája viszont tényleg félvér. Így Vanity bőre nem olyan sötét, mivel az anyukájára ütött. Azonban a nővére és a bátyja már inkább apukájára hasonlítanak ilyen szempontból. Nem teljesen, mert neki tényleg sokkal sötétebb a bőre, de inkább rá, mint az anyukájukra. És ezért rengeteget bántották őket, pedig tündéri emberek. Egyszer áthívtak minket Trinityvel magukhoz egy hétvégi ebédre és aznap olyan szeretet vett körül, ami nagyon ritka napjainkban. Pedig én is egy csodás család tagja vagyok és ezt úgy mondom.
Nem hittem, hogy valaha ennyire jóban leszek ezzel a lánnyal, de valahogy a sors úgy gondolta, hogy szükségünk van a másikra az életünkbe és eszméletlenül igaza volt. Már Trinity és én is nagyon különbözőek vagyunk, így sokan nem értik, hogy hogyan lehetünk jóban. Na most ehhez Vanity egy szintén más habitusú és felfogású ember, de azt hiszem, hogy mi hárman így alkotunk jó társaságot. Formáljuk egymást, ami lássuk be, hogy elengedhetetlen egy barátságban, vagy bármilyen kapcsolatban.
-Zack is itt van?-Vonja össze a szemöldökét meglepetten a lány, ahogy kibújik a cipőjéből.
-Igen, itt maradt velünk az éjszaka. Vigyázott ránk és nem hagyott magunkra.
-Várj, akkor ti most pontosan hányadán is álltok?-Mutat rám azzal a tipikus fejével, amivel olyan, mintha olvasna az emberben.
Talán nem kéne meglepnie annyi idő után. Főleg, hogy kriminál pszichológusnak tanul.
Viszont ezzel emlékeztet rá, hogy neki elfelejtettem elmondani a dolgot. Bár nem is igazán volt rá alkalmam, hiszen tegnap történt az egész, aztán pedig minden egy pillanat alatt rémálommá változott.
-Tegnap a bulin-kezdem és az ajkaim a helyzet ellenére a fülemig érnek, ahogy visszaemlékezem-kicsit heves lett a pillanat. Ne nézz így, nem olyan értelemben, te perverz-csapok játékosan a karjára.
-Mondja a lány, aki egy kocsiban szexelt az út szélén, a házuk előtt egy dögös hokissal-cukkol, de úgy teszek, mintha nem hallanám a beszólását és folytatom:
-Szóval azt tudod, hogy az elmúlt héten Zack elég...
-Seggfej volt-segít ki bólogatva.
-Én a távolságtartó kifejezést használtam volna, de amelyik neked jobban tetszik.
-Seggfej-dönti el határozottan.
Nos igen...van amiben nagyon hasonlít Trinityre. Például, hogy meg tudná fojtani Zacket minden alkalommal, amikor fájdalmat okoz nekem.
-Úgyhogy gondoltam kicsit feszegetem a határokat. Kíváncsi voltam, hogy mit akar, hamár elhívott a buliba, de ott úgy mutatott be, mint egy évfolyamtársát.
-Seggfej-jegyzi meg újra gyorsan.
-Szóval elkezdtem húzni az agyát és smároltam Justinnal. Érdekelt, hogy mennyi kell, hogy robbanjon a bomba. Itt felkapta a vizet és közölte, hogy most azonnal hazavisz, aztán volt egy kis fejtágítás. Ő előadta, hogy a pajzsai levetkőzéséről volt szó, nem pedig más srácokkal való smárolásról, én pedig elmondtam a magamét és akkor végre megtörtem a jeget. Kimondta, hogy szeret és, hogy azt akarja, hogy a barátnője legyek.
-Mi?-Sikkant fel izgatottan, majd a nyakamba ugrik.-Istenem, ideje volt. Úgy örülök nektek-ringat a karjaiban.
Hát igen...talán Zack sokszor van a bögyében az én barátnőmnek, de az biztos, hogy nagyon örül az örömeinknek és ez fordítva is működik. Ráadásul a haragja ellenére sokszor elmondta, hogy mennyire bír minket Zackkel.
-Édes vagy-válik szélesebbé a mosolyom.-Aztán annyira jó volt az este. Egészen addig, amíg valami barom drogot nem tett Trinity italába-komorulok el egy pillanat alatt és a gyomrom megint ökölnyire zsugorodik.-Amúgy, ne haragudj...akartam kérdezni, hogy kérsz-e valamit, csak kicsit elkalandoztam és...
-Te hogy viseled?-Szakít félbe finoman, s a kezét a vállamra teszi.
Oké, azért erre nem számítottam. Mármint...Vanity tényleg jó barátnőm és nagyon kedves lány, de nem titok, hogy Trinityvel úgymond jobban van. Ez persze engem nem zavar. Nekem is Trinity a legjobb barátnőm és amennyire én tudom, neki is. Ettőlmég nagyon szeretem Vanityt. Viszont ebben a helyzetben az én lelkiállapotom a legkevésbé fontos. Bár nem tagadom, hogy jól esik, hogy megkérdezte. És talán pont ezétt válaszolok őszintén:
-Nem a legjobban. Elgémberedtem az éjszaka, hogy hárman aludtunk, de ez a legkevesebb. Nagyon megijedtem. Trinity olyan volt, mintha...nem is tudom, több személyisége lenne. Mint egy skizofrén. Hol nevetett, hol sírt, máskor meg aludt, vagy Rydert oltogatta. És folyamatosan csak azon pörögtem, hogy mi lett volna, ha Ryder nem találja meg. Totál kibuktam az este és tök kellemetlen volt ennyire kétségbeesni Zack előtt, de ő nagyon jól kezelte és édes volt. Nem biztos, hogy nem kaptam volna pánikrohamot, ha nincs itt velünk-túrok a hajamba sóhajtva és csak most tűnik fel, hogy Vanity szemei vörösek.-Te...te sírtál. Otthon van baj, vagy...
-Csak ez-int az emelet felé.-Amikor megkaptam az üzeneted én is teljesen kibuktam. Igazából az egész utat idefelé végigbőgtem. Eléggé megrázott, pedig ott sem voltam. Már vagy húsz perce itt vagyok, de össze kellett szednem magam. Nem akartam úgy bejönni, ne haragudj-akasztja két hüvelykujját a zsebébe és zavarában lesüti a szemeit.
-Dehogy, semmi baj. Nehogy sajnálkozni kezdj-karolom át.-Gyere, menjünk fel hozzá, biztos jól fog neki esni.
-Már tegnap is szólhattatok volna-pillant rám, amikor leül Trinity mellé az ágyba a köszönés után.-Ide jöttem volna és...
-Nem akartunk ugráltatni-rázom meg a fejem.-Mi is tehetetlenek voltunk, mindegy lett volna, hogy eggyel többen állunk-e fölötte, vagy sem.
-Én sem akartam, hogy körbe telefonálgassanak-szólal meg Trinity a vizéből kortyolva.
Zack a legjobb barátnőm lábánál ül, s én is ott foglalok helyet. Szerencsére már nem csak jobban van, de jobban is néz ki. Nem a megszokott Trinity, de legalább már ura önmagának, nem olyan sápadt és a szemei sem csillognak úgy, mintha negyven fokos láza lenne. Ezek mindenképpen jó jelek, bár tény, hogy nem értek hozzá.
-Nem akartam, hogy mindenkire ráhozzák a frászt-folytatja Trinity, aztán rám pillant.-Charity mentőt akart hívni. Ez tisztán megvan a tegnapi kábaságomból.
-Hát még jó-néz rám Vanity, majd vissza a fekete hajú lányra-, én is hívtam volna őket. Végül miért nem tettétek?
-Egy részt, mert Trinity könyörgött, hogy nem akar visszamenni a kórházba. Másrészt pedig, mert Ryder segített és elmondta, hogy mitől lehet jobban.
-Meg, hogy mik az esetleges opciók, ha bevinnénk-segít ki Zack, s finoman megfogja a kezem.
Vanity egy jelentőségteljes pillantást vet a kezünkre és látom, hogy elnyom egy mosolyt, de aztán elkerekednek a szemei.
-Ryder?-Kérdezi, mintha csak most esett volna le neki, hogy már az elején elmondtam, hogy nélküle Trinity sokkal rosszabbul járt volna.
Vanity alapvetően nagyon okos lány és mindig résen van. Azt hiszem, hogy tényleg durván kiborult.
-Igen, hazahozott minket és aztán még elég sok mindenben segített-bólogatok Zack mellkasának dőlve.
-Jó, azért ne emeljük piedesztálra-morogja Trinity a szemét forgatva.-Ettőlmég Ryder, Ryder marad. De köszönöm, hogy itt maradtál-néz mélyen Zack szemébe, aki csak kedves mosollyal bólint neki.
-Nem akarom letörni a kedved, de a fiúk ma meg akarnak látogatni-nézek a legjobb barátnőm szemébe.-Ryder is-teszem hozzá, mielőtt kiborulna, hogy nem figyelmeztettem előre.
-Rendben-feleli tömören, de a teste megfeszül.-Más nem tud róla, ugye?
-A családodnak nem szóltam, mert azt mondtad, hogy te akarod elmondani-rázom meg a fejem.-A buliban pedig szerintem nem igazán tűnt fel senkinek sem a dolog.
-Jó-sóhajt fel reszketegen, majd Vanity vállára hajtja a fejét és lehunyja a szemét.-Ez maradjon is így.

Zack:
Hát Trinity kérése, miszerint a tegnap este történtek maradjanak úgy, hogy csak mi tudjunk róla, meg a fiúk...nem teljesen történik meg. A srácok nem sokkal azután érkeznek, hogy Vanitynek el kell mennie, így szerencsére pont váltják a látogatók egymást és nincs kellemetlenség. Na nem mintha Vanity nekem kellemetlenség lenne. Nem sokat találkoztam még vele, mert nem szokott eljárni bulizni. Charity azt mondta, hogy magánügyek miatt mozdul ki ritkán, de amikor volt szerencsém vele beszélgetni-például órákon páros feladatnál-, akkor nagyon jól elvoltam vele. Jófej csaj, okos és vicces. Na meg állati jól néz ki, de nekem ez a legkevésbé szúr szemet már. Elismerem, ha egy lány szép és csinos, de jó ideje csak Charityt látom úgy igazán különlegesnek. És ő az egyetlen ember, aki miatt a nadrágomban lévő testrészem sokszor nem bír magával.
Persze ebben a helyzetben erről szó sincs. És mint mondtam, nem is Vanity a kellemetlenség, de a levegő így is tele van feszültséggel, hiszen Trinity és Ryder egy légtérben vannak. Ezen pedig csak ront Ezra kijelentése, amint helyet foglal az ágy melletti kis fotelben:
-Liberty azt üzeni, hogy kitartás és jobbulás.
-Te elmondtad neki?-Kerekednek el Trinity szemei, s annak ellenére, hogy egyértelműen nincs még jól a tekintetével még bennem is megfagyasztja a vért.
Szerintem, ha ez a lány a szemével ölni tudna, akkor Ezra most zuhanna a földre az életét kilehelve magából. Persze ebben az esetben az első számú hulla Ryder lenne. De ő akkor minden alkalommal meghalna, amikor csak találkoznak. Nem tudom, hogy mi történt köztük, de Trinity talán az egyetlen lány-a baratnőmön kívül-, aki nem esik hanyatt ahogy meglátja Rydert. Sőt...kábé teljesen hidegen hagyja. Még az utálja szót is megkockáztatom. És talán nem kéne kárörvendenem-nem is szokásom-, de ez engem baromira szórakoztat. Na nem a mostani helyzet. Az szívás. A levegő nehéznek tűnik és Trinity úgy kerüli a haverom tekintetét, mintha az maga lenne a sátán. Pedig annyira nem vészes. Csak egy egoista, szexmániás hokis. Éppen ezért szórakoztat más helyzetekben, amikor ezek ketten találkoznak és Trinity úgy lepergeti magáról Ryder közeledéseit, mint a masszázsolaj a vizet.
Ezra most érzékeli, hogy veszélyes terepre tévedt és vörös tincseibe túr, ahogy elsápad.
-Sajnálom, nem tudtam, hogy titok-kezd el magyarázkodni, amivel nagyon jól szórakoztatja a barátnőmet.
Legalább ő élvezi.
Trinity amennyire pici és ehhez passzolóan bájos tud lenni, úgy legalább olyan ijesztő is. És csak nem hazudok, ha ebben a szobában négy, jól megtermett hokis áll és most senki sem mer egy szót sem szólni.
-Mit mondtál neki?-Érkezik az újabb parancsoló kérdés a lánytól.
-Azt, ami történt. Hogy tegnap majdnem bajod esett, mert egy barom bedrogozott-feleli kissé hebegve Ezra, de a szavaitól Trinity visszavesz és lesüti szemeit.
Nem mond semmit, viszont olyan, mintha magában mérlegelne és kicsit küzdene magával. Az állkapcsa megfeszül és én felismerem ezt a reggeli rémálma miatt.
A sírás szélén áll.
Valószínűleg Charity is felismeri az árulkodó jeleket, mert óvatosan megfogja Trinity kezét és gyöngéden megszólítja:
-Trinity, minden rendben?
A feketeség orrlyukai kitágulnak, ahogy vesz egy mély levegőt, majd ismét felnéz Ezrára.
-Nem adhatja tovább senkinek, vagy esküszöm, hogy elvégzek rajtad-hangsúlyozza ki felé bökve-egy vazektómiát.
-Igenis-tiszteleg Ezra és még vigyázzba is vágja magát.-Esküszöm, hogy nem adja tovább senkinek. És nem is akart tolakodó lenni, csak meséltem neki, hogy stresszes volt a tegnap este és így jött fel a dolog. Azt mondta, hogy szeretne meglátogatni, de nem akarja, hogy azt hidd rád akaszkodik, vagy erőlteti a dolgot.
-Ez rendes tőle-biccent Trinity összepréselve az ajkait.-Valamikor ráírok és megbeszélem ezt vele, de jól vagyok, nem kell aggódni.
A még mindig sápadt arca és remegő keze nem erről árulkodik.
Basszus!
Lehet, hogy mégis meg kéne kerülni a kérését és szólni a szüleinek legalább. Tudniuk kéne erről...
A testem egyre jobban befeszül, ahogy figyelem az amúgy energikus lány küzködését a vízért és felrémlik előttem a srác arca, aki úgy néz ki, hogy ezt tette vele. Nem vagyok az erőszak híve, de az biztos, hogy összebeszélek a srácokkal és együtt kicsit összekócoljuk annak a féregnek a haját.
-Hé, maradj csak-tolja vissza finoman Warren a pohárért nyújtózkodó lányt éppen, amikor mind mozdulnánk.-Majd én odaadom-veszi el a vizet a kisszekrényről, majd átnyújtja neki.-Mellesleg ott sem voltál tegnap, amikor ez történt-pillant összevont szemöldökkel Ezra felé, s leül Trinity mellé.
-Ezt kikérem magamnak-biccenti oldalra a fejét a vöröske.-Az elején nem voltam ott, ez tény, de amikor Charityvel felmentetek a cuccukért, akkor veletek mentem le. És komolyan aggódtam-húzza el a száját.
Wáó!
Mármint...arról nem tudok nyilatkozni, hogy tényleg lejött-e velük, hiszen én Ryderrel kivittem Trinityt a házból, de az ilyen érzelem kitörés nem szokása Ezrának. Ő sem ász az érzelmek terén. Bár Liberty állítja, hogy de, csak az egója nem engedi, hogy ezt nekünk is megmutassa.
De persze...ők csak barátok...
És megint csak wáó!
Oké, engem is megviselt a tegnap este. Charityről nem is beszélve és Warrenen is láttam, hogy mennyire lesokkolja, de azért az, hogy Ryder és Ezra is leállt a csajozással és Trinityért izgultak...csak magamat tudom ismételni.
Wáó!
Nem tudom mi féle boszorkány, vagy szirén ez a lány, de hatással van ránk. Pedig csak Charity miatt került a társaságunkba az elején. Vagyis úgy komolyabban. Mert közben volt az a valami közte és Ryder között, amiről valószínűleg csak Charity és Vanity tud részletesebb infókat a feketeség miatt. Ryder nekünk nem mondott túl sokat...
-Ez édes-jegyzi meg egy kislányos mosollyal Trintiy, majd belekortyol a vízbe és szinte látom, hogy mennyire jól esik neki.
-De már jobban vagy?-Bukik ki az eddig hallgató, a szemkontaktus felvételével küzdő Ryder az ágy sarkánál.
Trinity teste lemerevedik, majd lassan ráemeli igézően kék szemeit.
-Azt hittem, hogy te csak ide szállítottad a barátaidat-feleli kimérten, meg sem szakítva a farkasszemezést.
A szobában még fagyosabbá és nehezebbé válik a levegő. Komolyan mondom, hogy szinte fojtogat. Bár ez lehet, hogy csak egy előtörőben lévő pánikroham. A tegnap este sok volt nekem. És most itt van ez a feszült helyzet. Szinte kézzel fogható. Pontosan ilyen volt régen otthon is, mielőtt üvöltözésben tört volna ki a ház és tárgyak repültek volna a másik fejéhez.
Nem akarom újra élni.
Nagyon nem.
És végképp nem akarok a barátaim előtt pánikrohamot kapni, mint egy idióta kisgyerek.
Már nem vagyok az a védtelen gyerek és nem hagyom a démonjaimnak, hogy...
Meg is jön az én horgonyom, aki a józanság talaján tart. Charity mintha csak megérezné, hogy mennyire kellemetlenül érzem magam, jobban hozzám bújik és megfogja mind a két kezem.
-Lélegezz-suttogja gyöngéden, aztán Trinityre pillant.
Már megint mintha a sírás kerülgetné.
Mégis mi a jó büdös franc történt ezek között?
-Nem, Picinyem, nem csak furikázom a többieket-löki el magát a faltól és Trinity szabad oldalára ül.-Hanem érted jöttem. Tudod, lehet, hogy nem emlékszel, de tegnap én voltam, aki megmentett.
-Ez biztosan nehezedre esett-vágja rá Trinity, s megfeszül az állkapcsa, miközben a szeméből csakúgy árad a harag.
-Igazából te bármikor eshetsz a karjaimba-kontrázik Ryder, de Trinity felhorkant.
-Én messze nem így emlékszem, Apuci-ejti ki úgy a becenevet, mintha mérget köpne ki, s nem hiszem el, de...
Ryder kicsit visszahőköl.
Ez tuti, hogy valamilyen sebbe talált bele.
Na de apuci?
Milyen perverz játékot játszottak ezek?
Pfuj!
Na jó...én sem bánnám, ha bizonyos helyzetekben Charity így szólítana. Egy kis szerepjáték sosem rossz. Na de nem ebben a helyzetben...
-Én hozok magamnak egy kis vizet, Ryder, nem segítesz?-Áll fel Ezra, s megveregeti a kék szemű hátát.-Mondd csak, Szépségem, hol is vannak a poharak?-Néz Charityre, aki azonnal pattanna, de Ezra leinti.-Maradj csak. Most szüksége van rád-pillant Trinityre, aztán rám.-Mind a kettőjüknek. Csak mondd, hogy hol van és intézem.
Én most őszintén kezdek kicsit felengedni. Sőt, ahogy Ryder elhagyja a szobát és megszűnik a kettőjük közti feszültség már a levegő sem fojtogat.
-Komolyan, Kislány és őszintén-néz Trinity szemébe Warren-, hogy érzed magad?
-Ahogy a drog után érezned kell magad, gondolom-feleli a lány, s hátradől de ez a legjobb barátomnak nem elég és ezt jelzi is a szemeivel. Ezzel pedig valamit megtör benne, ugyanis Trinity elkezdi mondani mindazt, ami tényleg benne van.-Nem tudom. Folyamatosan ugranak be képek a tegnapról, fáj a fejem és gyengének érzem magam. Rémálmom volt és egyfolytában látom magam előtt az arcát. Amúgyis szar napom volt tegnap, ez azt hiszem a korona volt rá-von vállat, s érzem, hogy Charity a karjaimban megremeg.
Most én kell, hogy az ő horgonya legyek.
Közelebb csúszom hozzá és jobban magamhoz ölelem. Valószínűleg, ha csajok lennénk és Warren lenne most Trinity helyében, akkor én is ennyire ki lennék. Még pasi létemre is emészt a dolog, nemhogy úgy. És esküszöm, hogy ezt nem lenézésből mondom.
-Emlékszel az arcára?-Kérdezi finoman Warren, mire a feketeség rám pillant.
-Igen, Zacknek el is mondtam, hogy melyik volt az. De...lehetne, hogy ne én legyek a téma?-Vonja össze a szemöldökét, s az ajkai megremegnek.
De lehet, hogy ez "csak" a remegés, ami az egész testét uralja.
-Jól esik, hogy eljöttetek-néz Warren szemébe.-Komolyan. És bocsánat a kis jelenetért, de Ryder...jobb, ha nem kísértem a múltat és nem hozom fel a dolgot-sóhajt fel a hajába túrva.-Szörnyen kimerült vagyok.
-Akkor aludj-feleli óvatosan Charity.-Besötétítek és hozok neked citromfű teát.
-Édes vagy, de kicsit később. Szeretnék veletek lenni most.
Kicsit olyan érzésem van, mintha búcsúzkodna, de biztos csak paranoiás vagyok. Viszont nincs jól, úgyhogy szó nélkül eleget teszünk a kérésének.