Charity:
-Ugye ezt nem gondoltátok komolyan?-Hallom meg a legjobb barátnőm hangját, amikor épp beszállnánk Zack kocsijába.-Te itt akartál hagyni?-Néz a szemembe, amikor felé fordulok.
A szemében annyi vegyes érzelem látszik, hogy el sem tudnám dönteni, hogy mi a legerősebb és melyik szól nekem. Az biztos, hogy nem pozitív egyik sem, amit a kék íriszeiben látok és nekem ettől elönti a mellkasomat a bűntudat.
-Nagyon...hirtelen döntés volt-kezdem bizonytalanul, de valószínűleg nem ezzel kellene megmagyaráznom azt, hogy miért akartunk lelépni a buliból.
-És akkor már egy üzenetet, vagy egy hívást sem kapok, hogy nem leszel itt?-Kérdezi, s a hangja mintha megremegne.
Nem sűrűn szoktam így látni őt. Trinity ugyan előttem már nem tartja magát annyira ahhoz, hogy nem szabad kimutatni az érzéseit, még így is ritkaság számba megy az, hogy előttem elsírja magát. És azt is tudom, hogy ő nem az a lány, aki már azért sírni kezd, mert mondjuk letört a körme. Nem egy drámakirálynő. Most mégis úgy néz ki, mint aki mindjárt sírni fog.
-Akartam, csak...
-Nem Charity hibája-lép mellém Zack és a derekamra fonja a karjait.
-Oh, valahogy nem lep meg, hogy a te kezed van a dologban-forgatja meg a szemét Trinity.-Rohadt sok fájdalmat okoztál neki az elmúlt héten. Esküszöm Zack, hogy ha megint csak a féltékenység miatt akarod innen elcipelni, akkor...
-Összejöttünk-szakítja félbe a lányt Zack, nekem pedig a szívem hatalmasat dobban.
Csak néhány perce történt a dolog, így még mindig nem fogtam fel, de határozottan tetszik, hogy ezt így ki merte mondani.
-Hogy tessék?-Pislog nagyokat Trinity, s mintha egyet hátra is lépne.
-Charity és én összejöttünk. Szeretem őt és azért akartam elvinni, hogy ezt megünnepeljük-fonja össze az ujjainkat, majd lassan elkezd Trinity felé lépdelni.-Először féltékenység miatt hoztam ki onnan, de most nem amiatt akartam elvinni. Esküszöm-teszi szabad kezét a szívére, mire Trinity rám vezeti a tekintetét.
-Ez igaz?-Kérdezi kissé kételkedve, de nekem mosoly szökik az ajkaimra és bólintok.
-Tényleg így van. És tényleg akartam írni, ne haragudj-nézek mélyen a szemébe, de ő nem válaszol.
Helyette a nyakamba borul és szorosan magához ölel.
-Végre-ejti ki lassan a szócskát, majd elválik tőlem és elfordul.
Nem látom rendesen, hogy mit csinál, bár a mozdulatokból kiindulva megtörli a szemét anélkül, hogy elkenné a szempillaspirálját, majd visszafordul felénk és szigorúan Zackre pillant.
-Nagyon figyelj most rám, Horan-böki meg a mellkasát.-Nincs jogom beleszólni a kapcsolatotokba és nem is fogok. Tetszik, hogy boldoggá teszed a legjobb barátnőmet és ezért tagadhatatlan, hogy kedvellek is, de sokszor fájdalmat is okoztál már neki. Ez még egyszer ne forduljon elő, mert esküszöm, hogy nem tűröm tovább és szétrúgom a segged, világos?
Zack szája sarka megrezdül a kis monológot végighallgatva, de igyekszik komoly maradni, így elfojtja azt a mosolyt, ami elő akart törni és bólint egyet.
-Mint a Nap-teszi hozzá, de aztán rám pillant.-Ezúttal nem fogom elrontani. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ezt az elhatározást be is tartsam. Komolyan szeretem-néz vissza Trinity-re.
-Én ezt már egy ideje mondtam-vonja meg a vállát a lány.-Remélem, hogy sikerül is becsben tartanod Charity-t, mert ő nem akármit érdemel. Különleges lány-mosolyog rám kedvesen, amivel teljesen zavarba hoz.
-Tudom-ölel magához a barátom.
Istenem, de jó így beszélni róla.
-Akkor...elmentek? Vagy...
-Maradunk-szakítja félbe Zack Trinity-t határozottan.-Ha ez volt a tervetek, akkor nem megyünk el.
-Remek-csapja össze a kezét Trinity vidáman, de a szemén látom még mindig a fájdalmat.
Valami nincs rendben vele.
-Oh, Trinity-szól utána Zack, amire a lány azonnal megtorpan.-Én is kedvellek-mosolyodik el, amivel az én ajkaimra is mosolyt csal, de Trinity csak tiszteleg és ismét elindul befelé.
-Valami nem okés vele-nézek fel Zackre.-Menj be, magyarázd el Justinnak, hogy mi volt ez az egész, mindjárt megyek, csak beszélek vele.
-Oké, bent várlak-ad puszit a homlokomra, majd elindul befelé.
-Tin-Tin-szólok a legjobb barátnőm után, s ezzel a becenévvel azonnal megállásra késztetem.
-Tudod, hogy utálom ezt-fordul felém, de nem kell könyörögnöm, hogy idejöjjön hozzám.-Másfél éves voltam, hogy tudtam volna kimondani azt, hogy Trinity?-Forgatja meg a szemét, ahogy elém ér.
-De erre azonnal visszajöttél-vigyorodom el, de aztán ahogy a szemébe nézek azonnal komolyra váltok.-Mi a baj?
Trinity abban a pillanatban, hogy meghallja a kérdésem, megrázza a fejét, majd elnéz mellettem.
-Nincsen semmi. Csak felidegesített, hogy nem szóltál volna.
-Te nem ideges voltál-rázom meg a fejem.-Majdnem sírtál. És amúgysem szoktál ilyeneken kiakadni. Meg pontosan tudod, hogy szóltam volna. Szóval? Mi a baj? És ne hazudj-lépek elé, hogy megint a szemembe nézzen.
-Tudod, hogy nem szoktam-rázza meg a fejét, de én oldalra biccentem a fejem.
-Dehogynem. A hogylétedről rendszeresen. Úgyhogy kérlek...ne kelljen most erről vitatkoznunk, csak mondd el, hogy mi bánt.
-Csak kimerültem a héten-sóhajt fel.-És szar napom volt, oké? Szeretnék kikapcsolni a legjobb barátnőmmel.
-Mi történt?-Fogom meg a kezét aggodalmasan.
-Semmi, komolyan. Csak besokaltam. Az anatómia tanárom tegnap megint megalázott a csoport előtt, este rémálmom volt, aztán ma összefutottam egy régi ismerőssel, akivel nagyon nem szerettem volna és...és a nyakam tele van csomókkal, amitől rohadtul fáj, érted?-Esnek előre a vállai és a szemeit megint ellepik a könnyek.-Ráadásul hamarosan azokon a napokon leszek és tudod, hogy olyankor érzékenyebb vagyok. Nem használom kifogásnak, mert tisztában vagy azzal, hogy mennyire gyűlölöm, amikor a pasik ráfogják, hogy ezért vagyunk hisztisek, meg, amikor a csajok kijátszák ezt a kártyát, hogy kibújjanak bizonyos feladatok alól, de tényleg...csak...hagyjuk és érezzük jól magunkat, rendben?
Nem, nagyon nincs rendben. Legszívesebben hazamennék vele, hogy aztán egy film közben kisírhassa magát nekem, de ha nem ezt akarja, akkor nem fogom erőltetni. Pedig nagyon szeretném, ha kiadná magából a dolgokat és elmesélne mindent részletesen-például, hogy a szemétláda tanára megint mivel alázta meg-, de nem kérdezek. Trinity mellé a jelszó a türelem. Majd elmondja magától, ha szeretné.
-Rendben-bólintok végül, kisöpörve egy tincset az arcomból.-Gyere ide-ölelem magamhoz, ő pedig azonnal hozzám bújik, de mielőtt bármit mondhatna, nevetések hangja csapja meg a fülem.
-Jó estét, Hölgyeim. Csatlakozhatok?-Karol át minket Ezra vigyorogva, amivel eléri, hogy Trinity azonnal visszazökkenjen a "minden rendben" szerepébe.
-Minek kérdezed meg, ha nem várod meg a válaszunk?-Tolja el mosolyogva a fiút, majd megerősíti a feszes copfját.
-Pontosan tudtam, hogy mi lett volna a válaszotok, ezért gondoltam megspórolom a felesleges várakozást-túr rozsdaszín tincsei közé, s a vigyora letörölhetetlen az arcáról.
-Nézzétek el neki-lép mellé Warren-, a diszkréció nem az erőssége.
-Valahogy egyikőtöknek sem, szóval megszoktuk-jegyzem meg, mire a fiú szemöldökei felszaladnak a homlokán.
-Egyikünknek sem? Ezt kikérem magamnak, szőke ciklon.
-Mit kérsz ki magadnak?-Jelenik meg Ryder is, amire a legjobb barátnőm azonnal reagál.
Egy nem tetszést jelző nyögést hallatva rám néz, majd gyorsan elhadarja:
-Bent leszek.
Reagálni sincs időm, mert a lány már megy is befelé, teljesen értetlen állapotban hagyva a fiúkat.
-Nagyon utálhat téged-jegyzi meg Ezra, látványosan Trinity fenekét bámulva.
-Oh, nem is sejtitek, hogy mennyire-pillantok rájuk, aztán felveszem a szemkontaktust Warrennel.-Van egy ajánlatom.
-Még pedig?-Veszi le a karját Ezra válláról, majd közelebb lép hozzám.
-Te és Zack, Trinity és ellenem. Sörpongozni fogunk-biccentem oldalra a fejem.-Ha nyertek, elismerem, hogy te nem vagy indiszkrét, mint a másik két haverod-intek a fejemmel Ryderék felé.-Ha mi nyerünk, sajnos el kell fogadnod, hogy ez a véleményem rólatok, hokisokról.
Warren összepréseli telt ajkait, majd kiül azokra egy mosoly és felém nyújtja a kezét.
-Legyen-teszi hozzá.-De ne sírjatok, ha kikaptok-cukkol, de belőlem csak egy nevetést vált ki.
-Miért? Magatokra ismernétek bennünk egy vesztes meccs után?
-Aucs, hékás-kap a mellkasához Ryder.-Ezt szívd vissza.
-Késő, már kimondtam-vonok vállat, majd kezet rázok Warrennel, s elindulok befelé, de a vállam fölött visszanézek Ryderre.-Te igazán tudhatnád, hogy milyen, amikor nem tudod visszaszívni azt, amit kimondtál-jegyzem meg neki utalva a közte és Trinity között történtekre.
Trinity nem mondott el mindent aznapról, amikor teljesen megutálta ezt a fiút, de amit igen, az nekem épp elég volt ahhoz, hogy ezt most kijátszhassam. Megbántotta a legjobb barátnőmet és bár nem vagyok az az ember, aki ok nélkül utálkozik, de az tény, hogy egy seggfej volt. Félreértés ne essék, én nem utálom őt, de olykor nem tudom visszafogni az indulataim. Trinity miatta sírt és, mint azt mondtam, az nagyon ritka eset nála.
Szóval...kapja be Ryder!
Vagy, ahogy Trinity szokta mondani, csessze meg!
Nem várom meg a reakcióját, de nincs akkora szerencsém, hogy teljesen megússzam ezt, ugyanis ahogy utolérnek, Ryder elkapja a kezem, amikor a többiek beljebb mennek a házba.
-Ezt meg hogy értetted?
-Gondolkozz egy kicsit, biztos rá fogsz jönni-veregetem meg a mellkasát és elindulok a sörpong asztal felé, de megint elkapja a kezem.
Nem okoz fájdalmat természetesen, de határozott.
-Charity, kérlek-néz a szemembe.-Ennyire utálsz engem?
-Én nem-rázom meg a fejem.-Komolyan nem. De nem árt vigyázni olykor, hogy miket mondunk a másik embernek-pillantok Trinity felé, aki épp felnevet azon, amit Warren mondott.
-Mivel...
-Nem fogok többet segíteni. Megérdemled, hogy küzdened kelljen a kérdéseidre a válaszokért. De ez nem személyes-teszem hozzá őszintén, majd elindulok a barátaimhoz.
Vagy értem ezzel valamit, vagy nem. Egy biztos...veszíteni nem tudtam most ezzel a beszélgetéssel. És ami fontosabb, hogy Trinity számára sem okozhattam fejfájást, hiszen hasonlóakat már többször elejtettem, ahogy ő is.

Zack:
-Nem hiszem el, hogy kikaptunk-rázza a fejét Warren a pultnak dőlve, s kortyol egyet a söréből.
-Bocsi-öleli át a derekam Charity mosolyogva.-Szeretlek titeket, de maradjatok a hokinál.
Bármilyen hülyén hangzik is, de azt hiszem, hogy jót tett nekünk az a veszekedés kint, miután Justin és ők csókolóztak. Valami megtört bennem akkor és most...minden gátlás nélkül tudom élvezni azt, hogy a barátnőm hozzám bújik. Nem mondom, hogy nem furcsa még egy kicsit, de határozottan a jó értelemben.
-De nagy lett a szája valakinek. Ha lenne visszavágó, az is ennyire jól menne?-Vonja fel a szemöldökét a legjobb barátom, nekem pedig letörölhetetlen a mosoly az arcomról.
-Száz százalék-vágja rá Charity magabiztosan és lehúzza a poharában lévő vodka maradékát.-Trinity nagyon jól céloz és, ahogy láttad, én is remek vagyok a sörpongban. Is-teszi hozzá, s megdobja a haját.
Imádom, amikor ilyen magabiztos.
Totál beindít vele, ha őszinte akarok lenni.
-Hát persze-nevet fel Warren, majd a sörpong asztal felé fordul.-Akkor üssük is nyélbe azt a visszavágót, ha Justinék végeztek.
-Benne va...
-Attól tartok, hogy ezzel várnotok kell-szakítja félbe Ryder a barátnőmet, amivel mind a hármunk figyelmét magára irányítja, s ahogy meglátjuk, Charity lábai megrogynak, én pedig érzem, hogy elsápadok.
Trinity alig van magánál, miközben a fejét Ryder mellkasának dönti, aki a karjaiban tartja a lányt.
-Mondtam már, hogy tudok járni-szólal meg kásás hangon, aztán felnevet.-Tavaly megbántottál, most meg játszod a hőst. Mi van, átcsaptál szuperhősbe? Te lettél Clark Kent?
-Mi történt vele?-Lép mellé Charity és megpróbálja átvenni Rydertől, de ő nem hagyja neki.
Valószínűleg csak azért nem, mert nem biztos abban, hogy Charity meg tudná őt tartani. Nem a lány erejét kérdőjelezi meg, de jobb nem kísérletezgetni a jelenlegi helyzetben. Főleg, hogy Charity ma ivott, Ryder viszont nem, mivel ő furikázza ma Warrent és Ezrát.
-Te csináltál vele valamit?-Néz fel a haveromra, akinek elkerekednek a szemeim.
-Oké, értem én, hogy én vagyok a rossz fiú, de szerinted képes lennék ezt tenni vele? Vagy bármelyik csajjal? Az esetleges önvédelmet leszámítva.
Charity az alsó ajkába harap, miközben én melléjük lépek és átveszem Rydertől a félájult lányt.
-Nem...sajnálom-süti le a szemeit a barátnőm, de aztán megint felnéz.-De akkor mi történt vele?
-Jól vagyok, Char, nyugalom-nevet fel Trinity, de aztán a mellkasomnak dől és, mintha elveszítené az eszméletét.
-Én...nem tudom. A mosdónál futottunk össze és véletlen nekem jött, aztán a következő pillanatban már majdnem összeesett. De bazi nagyok voltak a pupillái, nem lehet, hogy bevett valamit?
-Bassza meg-morogja Charity, majd közelebb lép a legjobb barátnőjéhez és maga felé fordítja az arcát.-Trinity-ütögeti meg finoman az arcát, hogy felkeltse.
-Charity-vigyorodik el a lány.-Annyira szeretlek, tudod? És olyan szép vagy. Úgy örülök, hogy összejöttetek Zackkel és boldog vagy-kezdi teljesen önkívületi állapotban, aztán mintha csak most esne le neki, hogy az én karjaimban van, rám néz és még szélesebbre varázsolja a vigyorát.-Szia, Szépfiú. Épp rólad beszéltem, meg arról, hogy mennyire örülök, hogy boldoggá teszed a legjobb barátnőm.
-Trinity, figyelj rám-irányítja magára ismét a lány tekintetét Charity.-Vettél be bármit is, amikor elmentél a mosdóba? Vagy esetleg gyógyszert még otthon? Ne adj isten droghoz nyúltál?
Trinity ahogy meghallja a kérdést, megpróbál kimászni a karjaimból, de nem engedem el. Nagyon fontos Charity-nek, hiszen a legjobb barátnője. Sőt, szinte a testvére. És, ha a barátnőmnek fontos, akkor én nem hagyom, hogy baja essen. Meg amúgyis...igazából kedvelem őt. Mondjuk, mint egy kistesót. Vagy, mint valami legjobb lány barátot, vagy mit. Bár annyira azért nem ismerjük egymást. Ezen talán nem ártana változtatnunk. Ha más nem, akkor Charity kedvéért.
-Fáj, hogy ilyenekkel vádolsz engem, Charity. Pontosan tudod, hogy sosem használok ilyeneket-biggyeszti le az alsó ajkát, de aztán a tekintete teljesen elhomályosul.-Nektek is forog a szoba?
-Bedrogozhatták-néz körbe a szobában Warren, s az izmai befeszülnek.
Valójában az én izmaim is, de még Ryderé is, ami azért új. Azt hittem, hogy amint átadja nekem a lányt, lelép, hogy jól érezze magát.
Charity lábai megrogynak, s mivel az én karjaimban a legjobb barátnője van, ezért Warren tartja meg, hogy ne essen össze.
-Akkor hívjuk a mentőket-nyúl remegő kézzel a telefonjáért, de Trinity elkapja a karját.
-Vigyetek haza-feleli komolyan és szerintem mióta Ryder lehozta, most a legépebb.
-Trinity, ha drogot tettek az italodba, akkor be kell menni a kór...
-Ha bajom lenne tőle, akkor az már beütött volna. Nem akarok kórházba menni, Char. Nem akarok visszamenni oda-rázza meg a fejét és a könnyek folyni kezdenek az arcán.-Kérlek, vigyetek csak haza. Orvosira járok, tudom, ha tényleg baj van.
Nem tetszik ez az ötlet.
Nem tudjuk, hogy ki és mit tett az italába. Őszintén hülye vagyok a drogokhoz, de elég ijesztő, amit Trinity-n látok. Olyan, mintha skizofrén lenne és egyik pillanatról a másikra váltakoznának a személyiségei. És ezt teljesen komolyan mondom, nem viccnek szánom. Kiráz a hideg, ahogy nézem őt és közben azt érzem, hogy a szívem megszakad. Ilyet egyetlen lány sem érdemel. És, ha tényleg belekeverték az italába, akkor az nem volt véletlen. Talán ő nem így látja, de baromi nagy mázli, hogy Ryder talált rá és nem valaki más. Mondjuk az, aki bedrogozta, mert akkor ki tudja mit tett volna vele... Vagyis...pontosan tudom és ettől csak még idegesebb leszek.
-Trinity, hagyd, hogy...
-Legyen-szakít félbe Charity határozott hangon, de amikor a szemébe nézek, látom rajta, hogy neki sem tetszik ez az ötlet.-Hazaviszünk és lefektetünk, de ha bármi gyanúsat látunk rajtad, vagy rosszabbul leszel, akkor beviszünk a kórházba-vázolja a tervet, aztán hozzám szól.-Vidd ki a kocsiba kérlek. Felmegyek a cuccáért.
-Veled megyek-szólal meg Warren, amikor látja rajtam, hogy tiltakoznék az ellen, hogy Charity egyedül mászkáljon ezek után.-Felmegyünk, aztán kikísérem a kocsihoz.
-Én is segítek-néz rám Ryder, s látom, hogy a kezei ökölbe vannak szorulva.-Aztán szedjük össze Ezrát és menjünk innen, mielőtt megverek valakit.
Annyira meglep a reakciója, hogy azelőtt bólintanék, mielőtt felfognám, hogy megteszem ezt. Nem tudom, hogy mi a helyzet közte és Trinity között, ahogy azt sem, hogy a lány miatt borult-e így ki, de nem vitatkozom vele. Amúgyis nehéz lenne kinyitni a kocsit úgy, hogy a karomban fekszik egy félig ájult lány.
Ja, merthogy a sírás közben ismét elengedte magát. Valószínűleg attól van, amit beadtak neki, de ez egy kicsit sem győz meg azzal kapcsolatban, hogy haza vigyük és ne a kórházba.
-A kocsiban várlak-adok puszit Charity homlokára, majd elindulok kifelé, Ryder pedig előttem töri az utat.
Kábé senkinek sem tűnik fel a jelenet, mert mindenki magával, vagy a barátaival van elfoglalva. Aki pedig észrevesz minket, az nagy eséllyel azt hiszi, hogy Trinity csak ennyire részegre itta magát. Pedig buliztam már vele jó párszor. Tudom, hogy milyen jól bírja a piát és azt is, hogy sosem iszik addig, hogy ne tudja merre van fejjel. Ráadásul bár nem ismerem olyan jól, de szinte biztos vagyok abban, hogy ő, aki orvosira jár, nem vesz be drogot. Még füves cigit sem láttam soha a kezében, pedig nem egyszer lett volna alkalma kipróbálni ilyen bulikon például. Szóval annak az esélye, hogy valaki bedrogozta, egyre nagyobb. Biztos, hogy nem a focisták közül volt valaki és arról is ezer százalékosan meg vagyok győződve, hogy, ha Justin tudta volna, hogy ilyen arcok jelennek meg a buliján, akkor be se engedte volna őket. Justin bár a füvet olykor használja lelazulás miatt, soha nem drogozik. Sőt, teljesen ellene van minden ilyennek. Jó haverok vagyunk, úgyhogy ezt jól tudom. Vagyis valaki olyan lehetett, aki külsősként jött ismerettség miatt, vagy esetleg valaki, akit Trinity visszautasított egyszer és ezt az illető nem akarta elfogadni. Bármelyik is a megoldás, kicsi az esély arra, hogy megtudjuk majd az igazat. Pedig, ha kiderülne, biztos, hogy nem hagynám annyiban. Ezt nem tehetik sem vele, sem mással.
-Jól van, óvatosan-suttogom, miközben bemászom hátra, hogy betegyem őt a hátsóülésre.
-Nagyon fázom-motyogja hozzám bújva.
-Ryder-nézek ki a feszülten toporgó fiúra.-Indítsd be a kocsit és kapcsold be a fűtést, kérlek. Ryder-emelem meg a hangom, amikor ő percekkel később sem mozdul.
Ryder összerezdül, majd rám kapja a tekintetét, amiben félelem csillog.
-Bocs...csinálom-pattan be a kocsiba, majd teszi, amit kértem.
Amint ezt megcsinálja, hátra fordul és Trinity-t kezdi nézni.
-Szerinted csak a drog volt? Más nem történt?
-Biztosan nem-felelem őt nyugtatva és Trinity hátát simogatva próbálom felmelegíteni.-Mielőtt felment a mosdóba, még lent volt és láttuk. Vagyis...szinte végig. Ezek szerint nem mindent, de ha mást is tettek volna vele, akkor nem a fürdőből kijőve találkoztatok volna.
-Itt vagyunk-csendül fel Charity hangja.-Itt a kabátja-nyújtja be nekem, s én azonnal ráadom a legjobb barátnőjére.-Menjünk innen-száll be a másik oldalon, így Trinity azonnal hozzá is bújik.
-Hazaviszlek titeket-szólal meg Ryder.
-Tudok vezetni-tiltakozom rögtön, hiszen neki a srácokat kell hazadobnia.
-Söröztél, más sem hiányzik, minthogy még egy karambolt is átéljetek ma.
-Órákkal eze...
-Menjetek már-szakít félbe Warren.
-Visszajövök überrel és utána megyünk, addig kerítsd elő Ezrát-néz ki rá Ryder, mire Warren azonnal bólint.
-Írjatok, ha van valami-teszi hozzá, aztán megvárja, amíg elhajtunk.
Trinity összerezdül valami miatt. Lehet, hogy csak egy rossz álom, de az biztos, hogy ezzel ránk hozza a frászt.
-Itt vagyok, semmi baj-suttogja neki Charity, de a hangja remeg és ő maga is szipog.
Komolyan megszakad a szívem.
Átnyúlok Trinity fölött, majd megfogom a szabad kezét, hogy kicsit megnyugtassam és éreztessem vele, hogy nem hagyom magára.