Porológus
Sóhajtva szálltam ki a zuhany alól. Testem és hajam köré egy törölközőt csavartam és úgy mentem a szobámba. A szekrényemhez sétáltam és válogatni kezdtem ruháim között. Nem akartam túl feltűnő lenni, mert nem igazán szeretem, ha mindenki engem figyel. A kiválasztott ruhát az ágyra tettem és a fehérneműs fiókomhoz lépdeltem. Elővettem egy bugyit és egy melltartót. Azokat a ruha mellé tettem, majd ismét a fürdőbe mentem. A szekrényből elővettem a hajszárítót és bedugtam a konektorba. Bekapcsoltam és elkezdtem szárítani a szőke tincseket, amik fejemen helyezkedtek el. Miután már száraz volt már haj koronám, elővettem a haj vasat. Szőke tincseim egy részét fejem tetejére fogtam, míg a kiengedett részét kivasaltam, ezzel kiegyenesítve hullámos hajamat, ami most már hátam alját csapkodta. Hajam további részét is kiegyenesítettem, majd elraktam a hajszárítót és a hajvasat. Elővettem a smink készletem, ami nem állt sok dologból. Felvittem az alapozót, majd a korrektorral eltüntettem bőr hibáimat. Egy arany szemhéj festékkel kifestettem magam, míg egy szempillaspirállal begöndörítettem szempilláimat. Ajkaimat egy babarózsaszín matt rúzzsal tettem "csábossá". Lábujj hegyem sétáltam vissza szobámba, mivel talpamat bántotta a hideg padló. Szobámba érvén egyből pihe-puha szőnyegre léptem. Testemet takaró törölközőt a földre dobtam, majd felvettem a fehérneműm. Belebújtam ruhámba, mikor az előszobában megszólalt a csengő. Megforgattam szemeimet és az előszobába mentem, ahol belebújtam cipőmbe. Kiléptem az ajtón és bezártam azt. Barátnőm autójához sétáltam és beszálltam az anyósülésbe.
-Nagyon csini vagy Arabella. Ma talán neked is összejön valami.-mondta Ivana.
-Neked is szia.-morogtam. Semmi kedvem nem volt menni, mivel ahogy szokott lenni én csak a szárnysegéd leszek, akit majd szó nélkül ott hagy egy fiú miatt.
-Úgy tudom ma pár Bayern-es focista is ott lesz. Jó lenne őket becserkészni.-magyarázta. Behajtott a jól ismert körforgalomba, majd a harmadik kijáraton ki.
-Cserkészd, engem nem érdekelnek.-vontam vállat. Barátnőm sóhajtott egyet, majd bekanyarodott az utcába és leparkolt a szórakozóhely előtt. Kiszálltam a kocsiból és megvártam, amíg Ivana is ezt teszi. Ketten sétáltunk be a helyre.
Bent hangosan szólt a zene, minden és mindenki bűzlött az alkohol szagától és a táncparketten mindenki önfeledten táncolt, bár pár emberen látszott, hogy már azt se tudja mi a neve.
-Hoznád nekem a szokásosat? Ott van pár helyes fiú és nem akarom őket lekésni.-mondta Ivana.
-Persze.-sóhajtottam. A lány lelépett, míg én a pult felé vettem az irányt.
-Szia Peter!-köszöntem a pultosnak, akit jól ismerek, mivel általában vele lógok, ha Ivana elrángat bulizni.
-Mit parancsol a hölgy?-kérdezte, mire elmosolyodtam.
-Egy sex on the beach-et és egy palack mentes vizet.-adtam le a rendelést. Megcsinálta a koktél és odaadta a vizemet.
-Köszi.-fordultam meg és próbáltam vigyázni a koktélra, de ahogy eggyel előrébb léptem neki mentem valakinek és az illető ingén landolt barátnőm koktélja.
-Baszki akkor egy balfasz!-szitkozódtam.
-Nyugi, semmi baj.-hallottam meg egy kellemesen mély férfi hangot. Lassan felnéztem és megpillantottam két csillogó, barna szemet.
-Bocsánat.-kértem elnézést.-Esküszöm veszek neked egy új inget!-jelentettem ki.
-Nem kell. Van elég.-nevetett fel. Felkuncogtam és a mosoly arcomon ragadt.-James Rodriguez.-nyújtotta felém a kezét. Bennem pedig tudatosult, hogy egy világ klasszis focistát öntöttem le.
-Arabella Meyer.-ráztam vele kezet, majd elengedtem meleg tenyerét.
-Nincs kedved leülni hozzánk?-kérdezte.
-De.-mosolyogtam rá. A focista az asztalukhoz vezetett, ahol még hárman ültek. James megállt előttük, majd megszólalt.
-Srácok ő itt Arabella.-mutatott be.
-Sziasztok.-köszöntem félénken.
-Szia.-mosolygott rám egy széles vállú, szőke hajú, kék szemű férfi.-Manuel vagyok.-mutatkozott be.
A boxban még hárman ültek. Ők is sorra bemutatkoztak. Joshua, Robert és Thomas.
-Ülj le.-mondta Robert. Én ültem a szélén, mellettem James, velünk szembe Manuel, mellette Joshua és középen Robert és Thomas. Elkezdtünk beszélgetni, mikor egy pincér lépett mellénk.
-Felvehetem a rendelésüket?-kérdezte nyávogva. Látszott a csajon, hogy nem valami szűz kisasszony. Kivágott felsőben volt és mini szoknyában. Ja meg persze a húsz centis magassarkú sem hiányzott.
Öt sört kérünk.-mondta Manuel, majd rám nézett jelezve, hogy én mit kérek.
-Én maradok a vizemnél.-mutattam fel a palackom. A csaj leírta a rendelést, majd lelépett.
-Miért nem kértél?-kérdezte Josh.
-Nem szeretek alkoholt inni.-válaszoltam.
-Miért?-faggatott Robert.
-Anyukám alkoholista. Mai napig nem tette le. Kiskoromban rendszeresen vert.-mondtam el életem fájó pontját.
-Úristen! Bocsánat, hogy rákérdeztem.-döbbent le Robert.
-Semmi baj, nem tudhattad.-mosolyogtam rá biztatóan. Kihozták az italokat, mire mindenki koccintott. Mosolyogva figyeltem, hogy milyen szoros barátság van köztük. Pár perccel később az asztalon üres korsók voltak.
-Van kedved táncolni?-kérdezte James.
-Igen, de nem vagy valami táncos lábú.-mondtam.
-Hidd el én is jobban értek a focihoz.-állt fel, majd felrántott helyemről. A tánc parkett felé húzott, ahol egyből táncolni kezdett. Én is megpróbáltam a zene ütemére mozogni, de nem nagyon sikerült.-Nyugi, ha ideges vagy akkor nem tudsz táncolni.-mondta a focista.
-Nyugodtan sem tudok.-nevettem fel.
-Én is csak egy félét tudok.-mondta.
-Mit?-kérdeztem kíváncsian.
-Szalszázni.-vont vállat.
-Kérlek mutasd meg.-kérleltem. James elkezdtett szalszázni, amit én nevetve néztem. Pár perc után azonban abba hagyta.
-Most te jössz.-nézett rám. Megráztam a fejem, mire James mérgesen nézett rám.
Ám ekkor felcsendült Ed Sheeran híres Perfect-je, mire a focista magához rántott. Kezeit derekamra vezette, míg én nyaka mögött fontam össze kacsóimat. Még közelebb húzott magához, mire fejemet nyakhajlatába dugtam. Lassan elkezdte simogatni az oldalam, majd kezei más vizekre tévedtek. Meleg kezei levándoroltak az oldalamon egészen fenekemig, de hirtelen megálltak és visszatért oldalam simogatásához. Mikor véget ért a szám megszólalt Camila Cabello-tól a Havana, ami a kedvenc táncolós zeném. Persze csak otthon és egyedül szoktam rá táncolni. A zene ütemére kezdtem mozgatni a csipőm és énekeltem a szöveget.
-Tudtam én, hogy tudsz táncolni.-simult hozzám James. Mosolyogva fordultam felé és hirtelen úgy éreztem magam hirtelen mint Camila a videóban. Ám ekkor egy hatalmasat ásítottam.-Csak nem álmos vagy?-kérdezte.
-Nem.-ráztam a fejem.-Visszamegyünk az asztalhoz?-kérdeztem.
-Menjünk.-fogta meg a kezem és visszahúzott az asztalunkig.
-Na milyen volt?-kérdezte Robert.
-James elképesztően jól táncol!-mosolyogtam.
-De azt meg kell hagyni Arabella csípő mozgása sem az utolsó!-jelentette ki a kolumbiai. James leült a helyére, míg én mellé. A fiúk beszélgetni kezdtek én pedig hallgattam őket. Fejemet James vállára hajtottam.
-Van valami hobbid?-kérdezte Manu pár perccel később.
-Hát nem nagyon, de néha szoktam énekelni.-mondtam.
-Majd egyszer hallhatjuk?-kérdezte Thomas.
-Igen.-mosolyogtam.
-És hol dolgozol?-kérdezte Joshua.
-Egy cukrászdában.-mondtam.
-Lehet ezért vagy ilyen édes.-szólalt meg James. Arcom egyből felvette a piros szín bókja miatt. Ekkor megint a pincérnő lépett asztalunk mellé.
-Kérnek még valami?-kérdezte.
-Arabella te kérsz valamit?-kérdezte Manuel.
-Egy palack mentes vizet.-mondtam.
-Akkor csak egy palack vizet.-mondta Manuel. A csaj lelépett, míg mi újra beszélgetni kezdtünk.
-Hogy állsz barát téren?-kérdezte Josh. Ez az a téma, amiről utálok beszélni.
-Hát el vannak nélkülem.-mondtam.
-Na, tuti van valaki.-bökött oldalba James.
-Tényleg nincs senki!-jelentettem ki.-Nem vagyok az a nagy pasizós fajta.-vontam vállat. Ekkor a pincérnő letette az asztalra a vizemet, majd elment.-És ti, hogy álltok barátnő téren?-kérdeztem.
-Hát nekem már feleségem van és már van egy gyerekem is.-mondta Robert.
-Én házas vagyok.-mondta Thomas.
-Nekem is feleségem van.-szólalt meg Manu.
-Nekem csak barátnőm.-mondta Josh. Mondjuk ezen nem is csodálkozok hiszen arcából ítélve maximum huszonnégynek nézném.
-Nekem van egy négy éves lányom, de a csapatból én vagyok egyedül szingli.-mondta James. Mosolyogva beszélgettünk, mikor rám megint rámtört az ásítás. Szám elé raktam kezem, majd elvettem onnan.-Biztos nem vagy álmos?-kérdezte James.
-Egy kicsit.-hajtottam fejemet vállára. A fiúk még beszélgettek, de én egyre laposabbakat pislogtam és lassan elaludtam.
°°°James Rodriguez°°°
-Arabella elaludt.-mondta Josh. A bal vállam felé fordítottam a fejem, ahol a lány feje pihent. Szemei csukva voltak és halkan szuszogott. Arca nyugodt volt és semmi féle érzelmet nem tükrözött.
-Haza viszem.-fogtam meg fejét, hogy ne ébrdjen fel a mocorgásra. Felálltam és menyasszony pózba felkaptam a lányt.
-De nem is tudod hol lakik!-mondta értetlenkedve Manuel.
-Magamhoz viszem!-jelentettem ki.-Sziasztok srácok!-köszöntem el és a kijárat felé vettem az irányt, ám mikor kiléptem volna egy fekete hajú, kivágott ruhájú lány állt elém.
-Héj, hová viszed Arabella-t?-kérdezte.
-Te ki vagy?-néztem rá értetlenkedve.
-Ivana vagyok, Arebella legjobb barátnője.-mondta.
-Ja te vagy az a lány, aki csak úgy elrángatja bulizni pedig nem is akara eljönni aztán random lelép pasizni.-néztem rá gúnyosan.-Hát a helyedben nem nevenézném magam a legjobb barátnőjének, bár most igazán örülök, hogy elhoztad különben nem ismerem meg ezt a csodálatso személyiséggel rendelkező lányt, aki jobb barátnőt érdemel, mint te!-olvastam be a képébe. A lány döbbenten nézett rám, de én kikerültem és kisétáltam a szórakozóhelyről.
Autómhoz sétáltam, amit a kulccsal kinyitottam. A lányt beültettem az anyós ülésbe, míg én átsétáltam a másik oldalra és beültem a vezető ülésbe és becsuktam az ajtót. Beindítottam az autót és elhajtottam a bulizós hely elől. Háromnegyed óra múlva megálltam a házam előtt, amiben még mindig égett a lámpa. A kocsi órájára pillantottam, ami tizenegy órát jelzett. Remélem Salomé már alszik!
Kiszálltam a kocsiból és a másik oldalra sétáltam. Kinyitottam az ajtót és kivettem a lányt a kocsiból. A lábammal becsuktam az ajtót, majd besétáltam a kapun. Az ajtót a könyökömmel nyitottam ki és csuktam be. Kibújtam cipőmből és beljebb lépdeltem. Már megnyugodtam, hogy a bébiszitter nem ért félre mivel nem látja Arabella-t, ám ekkor Lisa jött le a lépcsőn, vagyis a bébicsősz.
-Jó estét!-köszönt. Még mindig nem tegez pedig amióta elváltunk Daniela-val azóta vigyáz Salomé-ra.
-Szia Lisa.-mosolyogtam rá.
-Ő is csak egy éjszakás kaland lesz?-kérdezte.
-Nem, ő elaludt és nem tudtam hol lakik ezért haza hoztam.-adtam választ.
-Értem Her Rodríguez.-sétált az előszobába. Belebújt cipőjébe és kisétált a házból.
Felsétáltam a lépcsőn és a hálószobámba mentem. Ráfektettem a lányt az ágyra és lassan kibújtattam a ruhájából és levettem a cipőjét. A szekrényemhez sétáltam és kivettem belőle egy pólót. Visszamentem a lányhoz és szerencsére anélkül, hogy felébresztettem volna ráadtam a pólót. Átsétáltam Salomé szobájába és adtam egy puszit alvó kislányom homlokára. Visszamentem a saját szobámba és átöltöztem pizsamába, ami nálam egy egyszerű fekete boxer volt. Bebújtam Arabella mellé és átöleltem. Lehunytam szemeimet és lassan elnyomott az álom.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro