Este fél kilenc körül értünk James házához. Már csak megfürdeni volt erőnk, aztán lefeküdtünk aludni.

Reggel a nap melegére ébredtem. Nyitogatni kezdtem a szemeimet, de a nap fénye miatt hunyorogni kezdtem. A mellettem lévő helyre néztem, de James nem feküdt mellettem. Lassan kinyitottam szemeimet, majd kimásztam az ágyból és a focista keresésére indultam. A konyhában leltem rá, ahol James éppen reggeli készített.

-Jó reggelt!-köszöntem álmosan, majd átöleltem a focistát.

-Jó reggelt!-hallottam hangján, hogy mosolyog.-Hogy aludtál hercegnő?-kérdezte.

-Remekül, bár rossz volt nélküled kelni.-mondtam.

-Gondoltam hagylak kicsit aludni és inkább csinálok reggelit.-mondta.

-Mit csinálsz?-döntöttem fejemet hátának.

-Avokádós rántottát.-adta a választ.

-Jól hangzik.-mondtam.

-Megterítenél, kérlek?-kérdezte James.

-Persze.-engedtem el. Elővettem két tányért és két villát. Az étkezőbe vittem azokat, majd megterítettem. Leültem és megvártam, amíg James kihozza a reggelit.

Letette az asztal közepére, majd leült. Szedtem neki és James-nek is.

-Jó étvágyat!-mosolyogtam rá.

-Jó étvágyat!-ismételte meg a tettemet, majd enni kezdtünk. Gyorsan megreggeliztünk, majd segítettem James-nek kipakolni, utána felmentem az emeltre, azzal a tervvel, hogy felöltöztem, de a focista megakadályozta a tervemet.-Mikor hívod fel?-kérdezte.

-Mármint kit?-ültem le az ágyra.

-Hát az ügynököt.-mondta.

-Majd valamikor.-vontam vállat.

-Ne már Arabella, hívd fel most.-nézett rám kiskutya szemekkel.

-Biztos, hogy nem.-ráztam a fejemet.

-Mi lenne, ha elmennék veled a felvételre?-kérdezte.

-Jó, úgy elmegyek.-mondtam.

-Akkor hívd fel és egyeztessetek időpontot.-vette el az éjjeli szekrényről a telefonomat, majd kezembe nyomta. Megkerestem a névjegyet, aztán a telefonomba beütöttem a számot. A zöld gombra nyomtam és fülemhez emeltem a készüléket.

-Frank Bauer vagyok, miben segíthetek?-kérdezte egy férfi hang a vonal másik oldaláról.

-Jó reggelt! Arabella Schmitz vagyok, tegnap velem beszélt a bárban. Szeretnék bemenni egy felvételre.-mondtam.

-Örülök, hogy hívott! Ma pont szabad vagyok, esetleg nem tudna bejönni délután egykor?-kérdezte.

-De, persze.-mosolyodtam el.

-Remek! A címet sms-ben elküldöm.-mondta.

-Rendben. Viszhall!-köszöntem el, majd leraktam. James-re néztem, aki érdeklődve figyelt.

-Na?-kérdezte.

-Egyre kaptam időpontot.-ugrottam a nyakába. A focista átölelt, míg kezeivel hátamat simogatta.

-Ez remek!-ölelt, ám pár másodperc múlva, már nem ölelt.

-Baj van?-néztem fel rá.

-Ehez nem kell egy dal, vagy valami?-kérdezte.

-Ez a legkevesebb gondom. Van egy füzetem tele dalokkal.-mosolyogtam magabiztosan. James puszit nyomott homlokomra, majd az ajtó felé vette az irányt.

-Öltözz fel, aztán elviszlek.-lépett ki az ajtón. A múltkor itt hagyott háti táskámhoz sétáltam és kivettem a ruhámat. Magamra kapkodtam ruháimat.

Felvettem sárga farmer kabátomat, majd elővettem az alapozómat. A szobában levő tükörhöz mentem és felvittem az arcomra az alapózot. Eltettem, aztán kisétáltam a szobából. Lesiettem a lépcsőn, és az előszobába mentem. James már ott várt felöltözve. Felkaptam a háti táskám, aztán belebújtam fehér torna cipőmbe, majd az ajtóhoz léptem, és kinyitottam azt. Kiléptem a házból, de mikor megéreztem, hogy milyen hideg van, jobbnak láttam visszamenni a házba.

-Csak nem fázol?-kérdezte James, mire hevesen bólogatni kezdtem. A focista kinyitotta az előszobai szekrényt, és elővett egy kabátot. A kezembe nyomta, mire egyből felvettem. Kellemes illata volt pont, mint James-nek. Újra elhagytam a házat, és a kocsiig meg sem álltam. A középpályás is szedte a lábait az autóig.

Kinyitotta azt, mire beültem az anyós ülésre. James elfoglalta a vezető ülést, majd beindította az autót, és elindultunk a stúdió felé. Negyed órát utaztunk, mikor végre megérkeztünk. A focista leparkolt, mire kiszálltam. James követett, majd bezárta az autót. Hozzám sietett, és összekulcsolta ujjainkat. Meleg kezével szorosan fogta az enyémet. Hátamon a táskám pihent. 

Besétáltunk a stúdióba. A recepción elmondtuk, hogy kihez jöttünk. Szerencsére nem kellett várni, és gyorsan bejutottunk. Karl irodája előtt megálltunk, aztán bekopogtam.

-Gyere!-kiabált ki a férfi. Lassan benyitottam, mikor a férfi meglátott elmosolyodott.-Arabella, már vártalak!-állt fel gurulós székéből, majd hozzánk lépkedett. Kezet fogott James-szel, aztán elindultunk egy irányba.

James kezébe adtam a táskámat, mert nekem egy szobába kellet mennem, ahol minden hangmérnöki dolog volt, például hangfalak, mikrofon, fülhallgató stb. Velem szemben üveg volt, ami mögött egy hangosítói pult. Karl leült az egyik székre, míg a másikra egy ismeretlen férfi ült le. A mögöttük lévő bőr kanapéra James ült le. Karl megnyomott egy gombot, majd a kis mikrofonhoz hajolt.

-Hallasz Arabella?-kérdezte.

-Igen.-válaszoltam a mikrofonba.

-Remek!-mondta.-A bárban remekül énekelted a magas hangokat! Mi lenne, ha először megpróbálnánk egy olyan dallal, amiben magasan kell énekelni, és akkor meglátjuk, hogy meddig mehetünk. Rendben?-magyarázta.

-Rendben.-bólintottam. Felvettem a fülhallagtót. Elindítottak a Will Always Love You-t, mire énekelni kezdtem. A dal után levette a fülest, mikor Karl újra megszólalt.

-Ez tökéletes volt!-jelentette ki.-A hangoddal mehetünk, még magasabbra!-mondta.

-Hoztam pár dalt, ha esetleg lekottáznátok, akkor eléneklem!-mondtam.

-Rendben.-mondta Karl. Kiléptem a szobából és a táskámhoz mentem. Elővettem az egy dalomat, majd Karl kezébe nyomtam. A férfi elvette azt, majd a másik férfival elmentek valahová. Leültem James mellé, mire ő átölelt.

-Nagyon szépen énekelsz!-mosolygott.

-Köszönöm.-döntöttem fejemet a vállának. Pár perc elteltével Karl és a férfi visszatértek. Felálltam a kanapéról, majd elvettem a kottát.

-Próbáld meg, így elénekelni.-mosolygott. A szobába mentem, ahol felvettem a fülhallgatót. Elindult a zene alapja, mire énekelni kezdtem. Az éneklés befejeztével, James-ék felé néztem.-Arabella, ez tökéletes volt!-mondta Karl. Elmosolyodtam, hiszen ezzel megnyugtatott. Elhagytam a szobát, majd a kis helységbe mentem, ahol hárman voltak.-Menjünk az irodámba, és beszéljük meg a szerződésedet.-mosolygott a férfi.

-Rendben!-kaptam fel a táskámat. James-szel és Karl-lal a férfi irodájába mentünk, ahol megtárgyaltuk a szerződésemet.

-Ma kitesszük a dal szöveges videóját.-kezdte lapozgatni a naptárát.-Egy hét múlva, pedig felvesszük a klippet. Jó?-kérdezte.

-Igen!-bólogattam.

-Remek.-mosolygott.-Akkor mára ennyi lett volna.-mondta, mire James-szel felálltunk a székről.

-Viszlát!-köszöntünk, majd elhagytuk az irodát. Kézen fogva mentünk ki az épületből.

-Nagyon büszke vagyok rád!-nyitotta ki az autót. Beültem az anyós ülésre, míg a focista a vezető ülésre. Beindította a kocsit, és elindultunk.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá.