Liliann Whiterose

"Szándékosan megöljük a virágokat, majd vízbe tesszük őket, hogy minél több ideig ne látszódjanak halottnak."

Szerda reggel hatalmas mosollyal az arcomon keltem a tegnapi randi miatt. Nehezen hiszem el, hogy egy ilyen tökéletes srácot sikerült kifognom elsőre, akiért már most oda meg vissza vagyok, hiába volt csak két randink. Elhatároztam, hogy legközelebb rákérdezek Danielnél arra, hogy mi most tulajdonképpen járunk-e, vagy hogy mikortól és hogyan. Megszoktam azt a fajta egyértelműsített változatot, ami minden könyvben szerepel, hogy a srác megkéri a csajt, hogy legyen a barátnője. Csakhogy az életem nem egy könyv, hiába éltem le az egész eddig életemet úgy, mintha azok jelentenék számomra az életet.

A matracomon fetrengtem, Lucy pedig a lábamnál fészkelte be magát a takaróm melegébe, és ott dorombolt. A telefonom rezgett, én pedig izgatottan kaptam oda a fejemet, és oldottam fel a képernyőt, hogy megnézzem, ki üzent. Legyőztem a csalódottságomat, hogy nem Daniel írt, de gyorsan el is felejtettem.

Beth: Csajszi, ma van a bowling est. Remélem nem felejtettél el minket, szóval 7-kor a pályánál! Xo: Beth

Liliann: Dehogy felejtettem el! Ott leszek!

Szó mi szó, elfelejtettem. Annyira Daniel hatása alatt voltam, hogy eszembe sem jutott, hogy az angol tanfolyamon elígérkeztem mára bowlingozni Bethtel és Benjaminnal. Feszült lettem erre a gondolatra, mert soha nem akartam olyan lány lenni, akinek ha egy fiú elveszi az eszét, képtelen másra koncentrálni, és még a barátait is elhanyagolja, meg minden más kapcsolatát a sarokba hajítja.

- Liliann! Elmegyünk sétálni? - kiabált fel apa a földszintről, mire Lucy ijedtében hatalmasat ugrott. Szegény macskámat csak kiröhögtem, én pedig elkezdtem készülődni. Apuval ilyenkor mindig az erdőbe megyünk sétálni, ha már az veszi körül az egész házunkat, kivéve a keskeny kavicsos behajtónkat, amire a szobám ablakából pont rálátok. Gyorsan felkaptam a ruháimat, a hajamat pedig összefogtam egy kontyba. Lerohantam az emeleten apuhoz, aki már az ajtóban várt rám, kezében egy kisebb kosárral, amit a kezembe nyomott. Jól tudta, hogy ilyenkor szeretek virágokat gyűjteni, hogy aztán hazahozzam őket. Fáj értük a szívem, de gyönyörűek, és illatosak - ilyenkor azt érzem hogy életemben párszor nekem is szabad önzőnek lennem. Kiskoromtól fogva ez egy megszokott program apuval. Sétálunk a hatalmas fenyők között, átlépjük a patakot, miközben beszélgetünk, nevetgélünk. Ezek a programok sokszor a legtöbbet jelentik számomra.

- Készen vagyok, mehetünk! - mondtam, miután masnikat kötöttem a cipőfűzőimből. Kiegyenesedtem, és kiléptünk apuval az ajtón, és a házunk hátulja felé.

- Apa, estefelé kölcsönvenném a kocsit, ha nem baj - mondtam, mikor már egy tíz perce gyalogoltunk. Egy tisztás felé igyekeztünk, ahol tényleg millió meg millió virág volt mindig is. Ez a rét olyan nekünk mint valami titkos ajándék, amit az élettől kaptunk. Anya nélkül kell felnőnöm, ami miatt sokszor még ma is elsírom magam, de helyette van egy szuper apukám, akivel kijárhatok erre a gyönyörű helyre amikor csak akarok.

- Persze, vidd el nyugodtan. Daniellel találkozol? - nézett rám kék szemeivel mosolyogva, mire én elnevettem magam.

- Nem, most nem. Angolon megismerkedtem egy lánnyal meg a barátjával, és ők hívtak meg bowlingozni - meséltem miközben megpillantottam a tisztást. Még mindig csodaszép virágok nőttek itt, a szivárvány minden színében. Középen pár fenyőfa állt, felettünk pedig sötét felhők gyülekeztek. Erre fel is hívtam apa figyelmét, aki mosolyogva bólintott mondván, hogy akkor csipkedjem magam. Gyorsan szedtem pár virágot, közben egyre messzebb merészkedtem apától. Kislánykoromban féltem ezektől a szituációktól, hogy egyszer csak ha visszanézek nem találom ott az erdő szélén, a kör alakú tisztás pedig körbe fog venni, és a középen lévő fenyőcsoport hatalmassá válik, olyanná, amiben el lehet tévedni. Nem lesz több virág, és nem lesz több zöld fakorona, és még a fű is megsárgul.

- Örülök neki hogy a társasági életfunkcióid bekapcsoltak - nevetett fel apa, mire én is elmosolyodtam. - Ez a Daniel jó hatással van rád.

- Igen, én is így érzem - motyogtam, miközben letéptem egy virágot. Az esőfelhők miatt gyorsan hazafelé vettük az irányt, ám az utolsó pár lépésnél ránk szakadt az ég. A szél is felerősödött, így az esőcseppeket vízszintesen az arcunkba fújta. Fázni kezdtem a rövidujjúmba, úgyhogy olyan gyorsan amennyire csak tudtunk az ajtóhoz rohantunk. Bent elszaladtunk átöltözni, és felsiettem a szobámba. Lekaptam magamról a nedves dolgokat, és a székem támlájára terítettem őket. Vizes hajamat összekontyoltam, és felvettem száraz fehérneműt, és egy hatalmas pólót, ami még apué volt. Egy szürke melegítőnadrágot is kikotortam a szekrényem mélyéről, és lementem apához, aki a konyhában tett fel forrni a teának vizet. Az üvegszekrényünkből a nappaliban előkaptam egy átlátszó, kisebb fajta vázát, ami hasonlított egy villanykörtére, csak az alja laposra volt tervezve. Beletettem az összes csodaszép virágokat, majd a mahagóni asztalunk közepére tettem. Apával ezután kiültem a fedett teraszunkra egy-egy bögre teával a kezünkben, leültünk a székekre, betakaróztunk, és teázva-beszélgetve néztük, ahogy szakad az eső.

***

Még mindig zuhogott amikor készülődni kezdtem. Szerencse hogy apa kölcsönadja a kocsiját, mert különben semmi esélyem sem lenne eljutni a bowling pályáig. Egy egyszínű, fekete, hosszú ujjú pólót vettem fel, ami szorosan simult a testemhez, és egy farmer rövidnadrágot. Hajamat kibontva hagytam, kifésültem majd összekócoltam egy kicsit hogy természetesnek hasson.

- Apa! - ordibáltam le az emeletről, mire egy hangos puffanást hallottam. Ijedten rohantam le, majd kerestem azonnal aput, hogy ez meg mi a franc lehetett. A tévé előtt állt, és a távirányítót szerelte össze.

- Ezzel meg mi történt? Jól vagy? - néztem rá ijedten.

- A hanghullámaid kinyírták a távirányítót - nézett rám szomorúan,mire elnevettem magam.

- Mégis hogyan?

- Megijedtem amikor kiabáltál, és lelöktem a kanapé karfájáról - vallotta be most már most már mosolyogva.

- Ne haragudj. Csak annyit szerettem volna mondani, hogy elindulok lassan. Vagyis most - mondtam, mire megölelt, és adott egy puszit a fejem búbjára.

- Rendben, vigyázz magadra nagyon, és időben gyere haza!

- Oké apa! Szia, szeretlek! - mondtam, majd felkaptam a táskámat és a lábamra húztam a cipőmet. A kocsikulcsot felkaptam az ajtó melletti kisasztalról, amit még apa barkácsolt össze régen, és kirontottam az ajtón.
Miközben a kocsihoz siettem az esőben, eszembe jutott Daniel, és az első csókunk. Illetve, neki valószínűleg nem az első volt, ellenben velem.

A kocsiban ledobtam az anyósülésre a táskámat, és kivettem belőle az újonnan alkotott CD-met. Fekete alkoholos filccel még a szobámban ráfirkantottam, hogy "Liliann vegyes", és be is tettem a lejátszóba. Az első szám a Years and Yearstől volt a Worship, amit végig énekeltem meg táncoltam, nem törődve azzal, hogy kintről hülyének néznek. Pillanatok alatt a belvárosba értem, az eső még mindig zuhogott. Hamarabb indultam, okkal. Daniel háza előtt leparkoltam, a szívem pedig eszeveszett sebességgel dobogott. Igazából ez egy meglepetés lesz számára, mivel nem jelentettem be hogy jövök. Leállítottam a kocsit, és belöktem az ajtót, ami a lépcsőházba vezet. Felkocogtam a fokokon, majd megálltam azon az emeleten, ahol Daniel említette, hogy lakik. Megkerestem a házszámát, és egy pillanatra lehunytam a szememet. Lehet hogy épp alszik, vagy nem ér rá, én meg tök rosszkor jövök. Röhögés hallatszódott ki a szobából, amikor benyitottam. Nem akarok aggodalmaskodó barátnő lenni, de igazán bezárhatná az ajtót, mert a betörőknek halál egyszerű a dolguk. Hopp egy nyitott ajtó, ez az idióta sem fél...

- Halihó! - kiáltottam amikor beléptem. Egy légtérből állt az egész lakás, és a másik végében hatalmas üveg ablakok voltak a falon, függöny meg redőny nélkül, így tökéletes kilátás nyílt a szemben lévő panelházra és az utca forgalmára.

- Audrey! Baba! Nem is számítottam rád - jelent meg Daniel előttem meglepett arccal. Barna haja kócosan meredezett a feje tetején, most moshatta meg nemrég, mert tiszta víz volt. Pólónak egy szürke cipzáros pulcsit vett fel, ami csak a hasa közepéig volt becipzározva, így láthattam a kockáit és a feszülő izmait. A nyakláncot is láttam, amire a múltkor kíváncsi lettem. Egy szörfdeszka volt kifaragva medálnak, és ez lógott a bőr láncon.

- Meglepetés - rántottam vállat, majd mosolyogva hozzátettem: - De ha zavarok elmehetek - lassan sarkon fordultam, mire nevetve a karom után kapott, és közel rántott magához. Igazán közel, annyira, hogy teljesen összesimultunk. Vigyorogva néztem fel rá, és ő is hasonló csillogással a szemében nézett vissza rám. Éreztem hogy meg akar csókolni, de a következő pillanatban valaki teljes erővel nekem jött hátulról, ennek hála én Danielnek lökődtem, aki nem tartottam magát annyira stabilan a talajon mint amennyire kellett volna, és így dominó effektusban eldőltünk a padlón.

- Au - nyögtem, majd felnevettem azon a szituáción, hogy milyen nevetségesen nézhettünk ki.

- Jackson! Rohadj meg te gyökér, mi a lófaszt csinálsz? - káromkodta el magát Daniel alattam, míg a hátamról a súly felemelkedett. Minden bizonnyal ez volt Jack, viszont engem az még jobban lefoglalt, hogy Danielen feküdtem, ő meg alattam, és az arcától alig pár centire volt az én arcom.

- Pfuj. Undorítóak vagytok. Menjetek szobára, köszönöm! Ja nem, ne haragudj Dan - nézett Danielre szomorúan, de éreztem, hogy pillanatok alatt kitör belőle a röhögés. - Nincs is szobád.

Egyszerre nevettük el magunkat, majd én lassan elkezdtem feltápászkodni. Elszakadtam Daniel meleg testétől, és gyorsuló szívverésétől, bár kétségtelenül ez az egyik legjobb érzés az életemben.

- Biztos te vagy Jack. Daniel sokat mesélt rólad - mosolyogtam rá, és kinyújtottam a kezemet, amit el is fogadott.

- Te meg Lily, vagy Audrey, Rey, vagy Liliann, mittudomén' mert Daniel vagy ezer néven szólít - röhögött, mire a sarokból egy díszpárna repült az arcába egy elegáns "kuss" jelmondattal.

- Na jó srácok, én úgyis csak beugrottam egy köszönésre, mennem kell, mert elkések - mosolyogtam rájuk, majd Danielhez siettem. Megálltam előtte, és lábujjhegyre állva nyomtam egy lágy puszit a szájára, megfordultam, viszont Daniel visszarántott, és hosszasan megcsókolt. Nyelvével az ajkaimat simogatta, majd gyengéden a derekamba markolt, mire szétnyitottam a számat. Nem foglalkoztam vele, hogy Jack itt van, minden porcikámmal Danielre koncentráltam, meg arra, hogy ezer meg ezer pillangó csapkod a gyomromban, és hogy az érintése után bizsereg a bőröm. Elpirulva fordultam el, és mentem ki a házból egy utolsó "sziasztok"-ot odanyögve.

***

- Bethany Brown és Benjamin Bailey.Ezt direkt csináltátok így ugye? - röhögtem fel, majd kortyoltam egyet a Spriteomból. Már fél órája a bowling pályán vagyunk, most épp egy rövid szünetet tartunk. Viszonylag kevesen lézengtek a rózsaszínes neonfénnyel megvilágított hosszúkás teremben, ahol egymás mellett végig csak a pályák voltak, enyhén megkopva a sok gurítástól.

- Nem! - vágta rá Beth nevetve, mire megforgattam a szememet. Ben csak mosolyogva figyelte a beszélgetésünket.

- Fogadjunk hogy szándékos volt. Facebookon is csak az olyanokat jelölitek vissza akinek minimum a vezetékneve vagy a keresztneve B betűvel kezdődik.

- Teljesen véletlenül jött ki így! Ben pizzafutárként dolgozik, és én is rendeltem pizzát. Arra persze nem számítottam hogy olyan lesz az egész mint a könyvekben: hogy a pizzafutár helyes, motorral jár, és még a mosolya is édes. Aztán rá kellett írnom a blokkra a telefonszámomat, és odaadni neki - fejezte be a történetet, majd ivott a kólájából.

- Na és te Lily? Van barátod? - nézett rám fürkésző tekintettel Benjamin, mire elgondolkoztam. Mi most járunk, ugye? Nem is kérdezte meg hogy leszek-e a barátnője... De első csóktól kezdve azért már tekinthetem kapcsolatnak az egészet nem?

- Van, de most irány játszani, majd később mindent elmesélek - nevettem el magam, majd felkaptam egy rózsaszín golyót, és elgurítottam. Az összes tekebábut ledöntöttem, mire a pultos srác is elismerően nézett rám.

Ezen az estén mindenről elfeledkeztem. Anyáról, Skyról, az életemről. Csak jól éreztem magam, sokat nevettem, és a barátaimmal voltam. Este tízig maradtunk, aztán úgy döntöttünk, hogy majd máskor folytatjuk, és akkor majd elhozhatom a barátomat.

Végre boldog voltam. Barátokkal, családdal és szerelemmel.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

HEY EMBEREK!

Remélem jól telik a nyaratok, az enyém egyelőre igen <3 Nem tudom milyen lett ez a rész, én annyira valahogy nem érzem erősnek, vagy talán csak én érzem így, de mintha kevésbé tudtam volna átadni az érzelmeket.

Azért ha tetszett akkor írjátok meg, hogy mi volt a jó benne meg mi nem, ne felejtsetek el csillagozni, és sietek a következő résszel <3

xx. L.