A terem belmagassága elég nagy volt ahhoz a szobáéhoz képest, ahonnan bejöttem. Gyorsan szétnéztem, és meg kellett állapítanom, hogy a hely nagyjából úgy nézett ki, mint az edzőterem. Annyi különbséggel, hogy a fegyverekből sokkal nagyobb volt a választék.

Körbejártam az asztalokat, és közben azon gondolkoztam, hogy mégis mi olyat tudnék produkálni, amivel elnyerem a zsűri tetszését. Az íjakat rögvest kikerültem, ahogy a lándzsákat és különböző késeket, dobócsillagokat is. Végül a sarokban megláttam egy asztalt különböző apró eszközökkel. Gondolom, az volt a kreatív szekció.

-Még ne kezdj hozzá -egy hang dörrent az egyik hangszóróból. Szétnéztem, és megláttam a zsűrit egy, a plafon magasságába épített beugróban.
-Várd meg, amíg minden zsűritag megérkezik.
Bólogattam, és megnéztem magamnak a zsűrit. Három komoly arcú férfi, egy kíváncsi tekintetű nő, és egy üres szék.

Csakhogy az üres szék tulajdonosa csak nem akart visszatérni. Ott ácsorogtam, mint valami szerencsétlen, és vártam. Aztán egyszer csak megjött az ötödik zsűritag. Fiatal, a ruhája rikító citromsárga, a haja tűzvörös... Akkor realizáltam, hogy nekem végem. Mert az utolsó zsűritag nem más volt, mint a papagáj, teljes valójában.

-Elnézést -mondta a maga negédes, rikácsolós hangján -kicsit feltartottak. Ő az utolsó?
-Igen -mondta az egyik komor arcú férfi -A Tizenkettedik Körzet kiválasztottja.
-Nagyszerű! -lelkendezett Amelia -Lássuk csak.
Csak ácsorogtam ott lent, és bámultam a papagáj önelégült fejét. Hát erre gondolt volna, mikor azt mondta, hogy ki akar velem tolni? Hogy itt lesz a zsűriben?
-Tíz perced van -szólalt meg a másik női zsűritag -Ha esetleg előbb végzel, csak menj ki ott oldalt az ajtón.
-Rendben -mondtam, a hangom a hangom ijedt és vékony.
-Kezdheted.

De nem kezdtem el. Legalábbis nem rögtön. A zsűrik arcát néztem, akik amint elhangzott a "kezdheted" szó, már el is fordultak, és egymással kezdtek beszélgetni. Nem is érdekelte őket, hogy mégis mit csinálok. És ez zavart. Nem azért, mert úgy vágytam a figyelmükre, de ha egyszer az a feladatuk, hogy nézzék a kiválasztottakat, ahogy produkálják magukat, akkor legalább végezzék a dolgukat az elvárások szerint, könyörgöm!

A zavarodottság lassan idegességgé, majd haraggá alakult. Láttam, ahogy mindenki a papagáj körül legyeskedik. Így hát munkához láttam. Elvégre már tíz percem sem volt.
Megragadtam egy vastag, strapabíró kötelet, és megpróbáltam átvetni az egyik rúdon, ami a plafontól egy kevéssel lejjebb helyezkedett el.
Miután úgy a hatodik próbálkozásra sikerült áthajítanom, egy csúszócsomót kötöttem rá. Így most volt egy, a plafonra felcsomózott kötelem.

Ez volt az a pillanat, amikor hátat fordítottam a zsűrinek, és úgy kezdtem el ügyeskedni, hogy ők semmit ne lássanak a művemből. Egyelőre.
Az egyik sarokban egy bábut vettem észre, fogtam, és elhoztam. Már megvolt a határozott elképzelésem arról, hogy mit is fogok csinálni. Hasznosítom a délelőtt folyamán tanultakat.

Magammal vittem még egy kis tubus piros festéket, és munkához láttam. A bábu nyakára a ma megtanult hóhércsomót kötöttem, majd az ujjamat a piros festékbe mártva, neki álltam a bábu mellkasára írni. Semmi hosszút, mindössze egyetlen szót. Mikor kész lettem, a kötél segítségével felhúztam a bábut, mint valami vértől ázott kalózzászlót, aztán megcsodáltam a művem.

A leghatásosabbra az az egyetlen szó sikerült. A festék itt-ott lecsorgott, így az írás egy horrorfilmet idézett. "PAPAGÁJ", hirdették a nagy betűk. Megfordultam a zsűri felé, hogy lássam az arcukat. A férfiak és a nő tátott szájjal és teljesen lesokkolva ültek, míg a papagáj csak mosolygott, majd ennyit tátogott: Gratulálok. Aztán felállt, és kényelmes tempóban kisétált. Követtem a példáját, és én is kisétáltam azon az ajtón, melyet még az elején megmutattak nekem.

.o0O0o.

A szobámban feküdtem az ágyon, mikor kopogtak.
-Szabad!
Erre az ajtó kinyílt, és Katniss bedugta a fejét.
-Szia, Stiles. Bejöhetek?
-Persze -intettem. Katniss pedig besétált és finoman becsukta maga mögött az ajtót.

-Hogy ment? -kérdezte. Megvontam a vállam.
-Nem olyan rosszul.
-Tudom, ez mit jelent, úgyhogy pontosíts.
-Felakasztottam Ameliát -közöltem halál nyugodtan. Katniss felvonta a szemöldökét.
-Mit csináltál?
-Nem úgy... Egy bábut a plafonra egy szabályos hóhércsomóval, majd a bábura ráírtam, hogy PAPAGÁJ.

Katniss megérintette az orrnyergét, és fáradtan megcsóválta a fejét. Elmosolyodtam. Kivételesen nem kezdett idegeskedni. Talán jó hangulatban van.
-Sejtettem, hogy nem lesz sima ügy -mondta Katniss.
-Az én esetemben ezzel sajnos számolni kell -válaszoltam.
-Hát jó -Katniss elindult az ajtó felé -Igazából csak azért érdekel, mert nemsokára megtudjuk, hány pontot kaptál.

Felpattantam az ágyról.
-Tényleg?
-Igen, tényleg. De még addig van egy kis idő.
Eszembe jutott valami.
-Egy pár percre kiszaladok, de visszajövök! -mondtam, és Katniss válaszát meg sem várva kisprinteltem a bejárati ajtón. A hátsó lépcsőn levágtáztam a tizenegyedikre, majd bekopogtam Lydia lakosztályának ajtaján, és imádkoztam, hogy ő nyisson ajtót. Szerencsém volt.

-Stiles? Mit csinálsz itt? -kérdezte meglepetten Lydia.
-Meséltél valamit arról a srácról abból a filmből, hogy olyan, mint én.
-Mármint... Thomasról?
-Igen, róla -csaptam össze a két kezem -és azt mondtad, hogy mutatsz róla egy képet, vagy hogy milyen is ő.
Lydia egy pillanatig habozott, gondolom próbálta értelmezni azt a maszlagot, amit az imént elhadartam neki.

-Jól van, miért is ne? Fáradj be!
A Tizenegyedik Körzet lakosztálya belülről ugyanolyan volt, mint a miénk, azzal a különbséggel, hogy itt mindenfelé Lydia ruhái hevertek szanaszét.
Lydia a nappaliban lévő asztalhoz sétált, és felvett egy mobiltelefont.
-Ez a tiéd? -kérdeztem kíváncsian.
-Nem, a stylistomé, csak kilestem a kódját.
Ez cseles volt, Lydia Martin. Én például nem tudom Saraphine kódját.

Lydia ekkor keresgélni kezdett a telefonban, miközben bal keze a gyönyörű eperszőke fürtjeivel babrált.
-Meg is van! Nézd csak meg az arcberendezését, teljesen ugyanolyan!

-Hát, nem tudom. Hozzám hasonlítva...
Lydia azonban meg sem várta, hogy befejezzem a mondatot, hanem előszedett egy piperetükröt, és elém tartotta.

-Na ugye, hasonlítotok? Igazam volt, vagy igazam volt? -kérdezte vidáman Lydia.
-Hát, szerintem igazad volt.
Amit mondtam, az nem fedte a valóságot. Nem csak hasonlítottam rá. De mintha a szakasztott mása lettem volna. Elmosolyodtam. Talán a színész valami távoli felmenőm volt. Vagy valami ilyesmi.

-Köszönöm, hogy megmutattad, Vöröske -mondtam Lydiának egy kacsintás kíséretében. A vörös hajú lány lesajnálóan nézett rám.
-Tényleg csak ennyire futja becenevekből, Zöldfül?
-Zöldfül? -nevettem -Ez mégis honnan jött?
Lydia a homlokára csapott.
-Ezt nem hiszem el! Komolyan mondom, ezért kell túlélned az arénát, hogy megnézhesd az Útvesztőt. Mind a három filmet.

-Ebből három film készült? -kérdeztem kissé kiakadva.
-Igen. De nagyon jók, higgy nekem! Csak ne add fel a második után. És ne válaszd Newtot a kedvencednek, különben fájni fog a 250. oldal.
Elvesztettem a fonalat.
-Várjunk, ez egy film! De akkor milyen 250. oldalról van szó?
Lydia közel hajolt hozzám, és a fülembe súgta:
-Nézd meg, és meglátod.

Erről jutott eszembe, hogy nekem vissza kell mennem a lakosztályba.
-Sajnálom, Lydia, de most vissza kell mennem. Holnap találkozunk.
-Igen. Szia, Zöldfül.
-Szia, Lyds.
Aztán visszarohantam a tizenkettedikre, ahol Katniss már türelmetlenül integetett.
-Gyere, mindjárt mondják!

Leültem a kanapéra, Katniss pedig bekapcsolta a televíziót. A képernyőn Cassian Hyrum Lovelace látszott, teljesen egyenes orral, úgyhogy gondolom, meggyógyították.
-Szóval, lássuk a kiválasztottak elért pontszámait!
A képernyőn Jackson képe jelent meg, majd néhány másodperccel később a 10-es szám. 10 pont a 12-ből.
Cassian folytatta.

-Derek Hale. 10 pont. Kira Yukimura. 8 pont. Scott McCall. 9 pont. Malia Tate. 7 pont.
Cassian Hyrum Lovelace tovább mondta a kiválasztottak pontszámait. Allison 9 pontot kapott. Liam 7-et. Lydia 8-at. Én biztos keveset kapok. Elvégre gúnyt űztem a papagájból.
-És az utolsó: Stiles Stilinski. 11 pont.

Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. A 11 pont rengeteg. Senki nem kapott ennyit. Még Jackson Nagyképű Whittemore sem. Nekem végem.
Katniss rám pillantott.
-Ugye tudod, mit jelent ez?
Bólintottam.
-A zsűri azt akarja, hogy a kiválasztottak erős ellenfélnek tartsanak. És hogy emiatt én legyek az elsődleges célpont.
Hogy ezt honnan tudom? Amióta csak az eszemet tudom, figyelemmel követem az Éhezők Viadalát.

Katniss sóhajtott.
-Stiles, azt hiszem itt az ideje, hogy beváltsam az ígéretem. Most elmondom neked, hogy a körzetek titka, többek között a Tizenkettedik Körzeté is.
Ledöbbentem, és kíváncsian vártam. Katniss leült a kanapéra és összekulcsolta a kezeit.
-Mondd csak, emlékszel a rémtörténetekre gyerekkorodból? A vérfarkasokra, démonokra, fenevadakra?
-Persze -válaszoltam -De ezek csak mesék.

Katniss lesütötte a szemét.
-Sajnálom, hogy ezt most kell megtudnod Stiles... De azok a történetek az utolsó betűig igazak.