Hirtelen meg sem tudtam szólalni. Még mindig az előbb történtek utóhatása alatt álltam, így esélytelen volt, hogy egyetlen szót is kinyögjek. Persze Cameron kapcsolt, hiszen tudta, hogyha a nővére nem kapja meg, amit akar, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy bejön ide a konyhába, és elég kellemetlen helyzetben fogom magamat érezni, ha rajtakap az öccsével, mikor nekem állítólag vőlegényem van... vagy valami olyasmi.

-          Egy perc Si, és visszük a koktélokat! – kiáltott a nővérének, de egy milliméterrel nem lépett el mellőlem, csak a fejét fordította az ajtó irányába.

-          Cameron? – érkezett a válasz. – Te már itthon vagy?

-          Néhány perce érkeztem.

-          Jól van. De siessetek már, mert a csajok már nagyon szomjasak. – Cameron már nem válaszolt, hiszen hallotta, hogy nővére becsukta a teraszra vezető ajtót, és nagy valószínűséggel csatlakozott a koszorúslányaihoz.

Cam lassan visszafordult felém, és mélyen a szemembe nézett. Még mindig nem tudtam megszólalni. De jelenleg nem voltam abban biztos, hogy mi miatt. Talán a közelsége, vagy életem egyik legtökéletesebb csókja - amit eddig valaha is kaptam – miatt. Cameron egyik keze a derekamon pihent, és óvatosan cirógatni kezdte az oldalamat a hüvelykujjával. Néhány pillanat erejéig még élveztem a számomra megnyugtató érzést sugárzó apró kis mozdulatokat, de hamar rádöbbentem, hogy ezt nem szabadna csinálnunk. A kezemet Cameron kezére helyeztem, és megállítottam a körkörös mozdulatait.

-          Ezt nem... nem kellene. – elemeltem a kezét a derekamról, és kicsit arrébb léptem tőle, hogy a közelsége ne tudja befolyásolni a józan gondolkodásomat.

-          Mags, ez csak egy ártatlan csók volt.

-          Cameron, nekem vőlegényem van. – mondtam kissé hisztérikusabban a kelleténél.

-          De nem is szereted. – kelt vitába velem.

-          Erről már rengeteget beszéltünk. Attól még, hogy nem vagyok szerelmes belé tartozom neki annyival, hogy nem verem át. Így a fair mindenkivel szemben.

-          Fair? – kérdezte gúnyosan. – Szerinted ez az egész veled szemben fair?

-          Kérlek... Csak felejtsük el ezt az egészet. – sóhajtottam fel.

-          Tehát ezt akarod. Akkor tekintsük ezt meg sem történtnek? Egy pillanatnyi kis megingás volt a részedről?

-          Mindkettőnk részéről. – helyesbítettem.

-          Én egyáltalán nem így tekintek erre az egészre.

-          Akkor hogyan Cameron? – kérdeztem kissé kikelve magamból. – Most döbbentél rá, hogy én vagyok életed szerelme, és hogy velem akarod leélni életed hátralévő részét?

-          Mags, ez nem egy tündérmese, vagy valami romantikus kis filmecske. Ez a valóélet, és ami megtörtént, azt egyszerűen nem lehet semmisnek tekinteni. – kicsit közelebb lépett hozzám, mire én hátráltam egy lépést, de szerencsétlenségemre a konyhapultnak ütköztem. Cameron elvigyorodott, majd még közelebb lépett. – Zsákutca Mags. Na, innen merre tovább?

-          Azt hiszem, hogy...öhm... Sierra már várja az italokat. Igen. – bólintottam. – Már biztosan nagyon pipa lehet. De hiszen tudod milyen. Szóval örülnék, ha most kiengednél, hogy ne tépje le a fejemet.

-          Remélem tisztában vagy azzal, hogy ezt a beszélgetést még nem fejeztük be. – szólt utánam, miután felkaptam az asztalról a tálcát, majd a kis tasakot, amit Cameron emelt le a felső polcról nemrégiben ráraktam, és a lehető leggyorsabban hagytam el a konyhát.

A lányok persze már nagyon vártak, hiszen amint kiléptem a teraszra, majd odasétáltam a kerti asztalhoz, és letettem rá a tálcát, Ők már mellettem is teremtek, és hamarosan már a jól megérdemelt hűs italokat iszogatták a medence szélén, velem együtt.

-          Na és Maggie, mesélj csak egy kicsit magadról. – szólított meg hirtelen Amy. – Sierra mesélte, hogy hamarosan te is férjhez mész. Igaz ez?

-          Igen, bár az időpont még mindig kérdéses.

-          És ki a szerencsés fiatalember?

-          Andrew Rigers. – erőltettem egy mosolyt az arcomra.

-          Rigers. – ismételte a nevet. – Olyan ismerős. Talán valami ismert ember?

-          Valami olyasmi. Az apja egyik nagyobb vállalatának a vezetője New York-ban, illetve hamarosan az egész cég az övé lesz.

-          Az nem semmi. – ámult el Olivia. – Jól kifogtad kis anyám, mit ne mondjak. – kuncogott.

-          Mondhatjuk így is. – mondtam kissé gondterhelten, és reméltem, hogy ez nem szúrt szemet a többieknek. Szerencsére ez pont így történt, viszont Madison, aki mellettem ült óvatosan a vállamra helyezte a kezét, és egy együtt érző pillantást vetett felém. Ő teljesen tisztában volt mindennel, és teljesen megértette a helyzetemet.

❁❁❁

-          Szerintem maradjunk a fekete öltönynél. – jelentettem ki, és furcsán néztem az előttem parádézó Cameron felé, aki vigyorogva gombolta be az utolsó gombot a fehér ingén, majd belebújt egy krémszínű zakóba, ami már az érkezésünkkor megtetszett neki.

-          Szerintem én ebben megyek.

-          Az ki van árva. – jelentettem ki, majd inkább magára hagytam Őt, és a bátyámhoz mentem, és elhúztam a fülke előtt lévő függönyt, és bekukucskáltam hozzá. – Minden oké?

-          Nem Maggie, semmi sem jó. – sóhajtott gondterhelten. – Nem tudom, hogy jó-e ez így.

-          Hogy érted ezt? – kérdeztem meglepetten, hiszen nem tudom, hogy mire is értette pontosan.

-          Hát ez az egész. – mondta egyszerűen, de mivel még mindig értetlen fejet vágtam, ezért hamar javította magát. – Az esküvő. – mondta halkan, majd leült a fülkében lévő székre, és tenyereibe temette az arcát. Kissé megszeppenve álltam a függöny előtt, de tudtam, hogy ez csak egy pillanatnyi megingás volt a részéréről, és hogy csak egy kis lelkesítés kell neki, hogy ismét a régi, magabiztos Brian legyen a bátyámból. Beléptem a fülkébe, és mellé sétáltam, majd leguggoltam elé, és megtámaszkodtam a térdein, mire óvatosan felém nézett.

-          Nézd, tudom, hogy most úgy érzed, hogy valami nincs rendben.

-          Nem Maggie. – vágott közbe. – Jelenleg semmi sincs rendben.

-          Nem akarod elvenni Sierrát?

-          Mi? Jézusom! Dehogynem! Nem erről van szó. Én csak... - itt kissé elhallgatott, majd végül halkan folytatta. – Félek, hogy nem vagyok neki elég jó.

-          Jaj, Brian. Ne mondj ilyet. Hiszen te vagy a legkedvesebb, legaranyosabb pasi, akit valaha is kívánhat magának. És Ő teljesen hozzád való. Annyi mindenben hasonlítotok, hogy szinte biztos vagyok abban, hogy megtaláltátok a lelki társatokat, már ha létezik ilyen egyáltalán.

-          Ez nem ilyen egyszerű Maggie.

-          Hát akkor? De hisz most mondtam. Szereted Őt?

-          Mindennél jobban. – vágta gondolkodás nélkül, mire elmosolyodtam.

-          És Ő is nagyon szeret téged. Ebben biztos vagyok.

-          Nem akarom ráerőltetni ezt az egész dolgot. Mi van akkor, ha Ő nem is akarja már az esküvőt?

-          Ezt azért erősen kétlem.

-          Napok óta ezen agyalok.

-          Miért nem beszélted meg ezt az egészet Sierrával?

-          Mert félek. – suttogta, és közben szomorúan nézett rám. A szívem majd megszakadt, hogy így kellett a testvéremet látnom, akiért bármit megtennék.

-          Brian, most nagyon figyelj arra, amit mondok. – két kezembe fogtam az egyik kezét, majd folytattam. – Néhány nap találkozgatás után Sierra igent mondott neked. Megmondom az őszintén, hogy az elején nem örültem ennek, hiszen tényleg csak párnapos ismeretségről van szó. De hamar kiderült, hogy ez több mint holmi fellángolás. Amióta segédkezem az esküvő szervezésében, és szinte minden szabad percemet Sierra társaságában töltöm rájöttem, hogy nagyon elhamarkodottan ítéltem meg ezt az egészet. Annyira látszik rajta, hogy szeret téged. Amikor rólad mesél, vagy ha esetleg megemlítem a nevedet, Ő azonnal mosolyodni kezd, és egyszerűen nem képes azt abbahagyni. Boldoggá teszed Őt, ahogyan Ő téged, és ez a legfontosabb. Nem számít, hogy mennyi ideje ismeritek egymást. Csak az a fontos, hogy szeretitek a másikat, és ezért határoztatok úgy, hogy összekötitek az életeteket. Hiszen minek várni, ha már most tisztában vagytok azzal, hogy egymással akarjátok leélni az egész életeteket. És hidd el, nagyon is megérdemled. Mindent megérdemelsz, amid van. Ezt ne feledd. – mosolyodtam el, és észrevettem, hogy a szemei megteltek könnyekkel, de még próbálja tartani magát, hiszen csak egy kemény férfiról van szó, nem de? Hirtelen magához húzott, és szorosan átölelt.

-          Köszönöm. – suttogta a hajamba.

-          Ez az igazság, szóval nem értem, hogy mit köszöngetsz. – elhúzódott tőlem, én pedig szipogtam egyet, hiszen kissé elérzékenyültem.

Nem sűrűn voltak ilyen lelkizős pillanataink mostanában. Viszont a sok vita, és civakodás ellenére sosem szűnt meg a szeretet kettőnk között. Mindig is voltak kisebb veszekedéseink, de ilyenek, mint a közelmúltban, nem igen fordult elő. És én örülök a legjobban, hogy sikerült tisztáznunk ezt az egészet. Hiszen nem szeretek az egyetlen testvéremmel rosszban lenni. Mivel Ő jelenti nekem a családot, annak ellenére, hogy még mindig élnek a szüleink.

-          Ha befejeztétek a lelkizést, akkor Mags tudnál jönni nekem segíteni? – szólalt meg hirtelen Cameron a függöny túloldaláról, mire én felmordultam. – Jaj, ne morogj már.

-          Szerintem jobb, ha csendben maradsz Öcskös. – figyelmeztette Brian. – Nem jársz valami jól, ha felidegesíted.

-          Nyugi Sógorkám, már sikerült megszelídítenem a vad oroszlánt. Nem mondom, hogy kevés munka volt, mert igazából rohadtul makacs egy öszvér, de megoldottam. – Brian elnevette magát, mire én idegesen fordultam a minket elválasztó függöny felé.

-          Oroszlán? Öszvér? – kérdeztem idegességtől remegő hangon.

-          Jaj, Mags. Tudod, hogy csak viccelek. Te olyan vagy, mint egy aranyos cica. Még egy légynek sem ártanál.

-          Huhu! – nevetett még mindig Brian, és már kezdtem mérges lenni rá, hiszen az előbb még én segítettem neki, hogy ne legyen a kis szívecskéje összetörve, erre Ő még csak meg sem próbál kiállni mellettem.

-          Na, de mindegy is Cica, a másik fülkében várlak. Siess, mert még sok dolgom van ma.

-          Ez most komolyan lecicázott? – kérdeztem a bátyámtól, aki csak ismét elnevette magát.

-          Menj, és segíts neki. – kacsintott rám, mire én vállba ütöttem.

Még egyszer utoljára megöleltem Brian-t, majd kiléptem a próbafülkéből, és a mellette lévő fülke előtt megálltam. A tegnap történtek óta mondhatnám, hogy majdnem minden a régi, de akkor egy hatalmasat füllentenék. Cameron mindig próbálkozik valamivel. Vagy hozzáér a derekamhoz, vagy végigsimít a kezemen, és efféle közvetlenebbnél közvetlenebb dolgokat kísérel meg. Nekem pedig folyamatosan hárítanom kell ezeket a közeledéseket, de jelenleg úgy érzem, hogy nem sokáig leszek erre képes. Fogalmam sincs, hogy mi késztet erre, de vágyom arra, hogy megérintsen. Sajnos mindennél jobban, de mégsem engedhetek neki. Nem szabad, hiszen az nem lenne helyes a vőlegényemmel szemben. Tegnap este másfél órán keresztül beszéltem vele telefonon, és egész végig azt hajtogatta, hogy nagyon szeretne végre találkozni. Sajnos nekem ehhez a találkozáshoz nincs semmi kedvem. Pedig minden erőmmel azon kellene lennem, hogy valamiféle érzéseket tápláljak iránta. Végül megmondtam neki, hogy intézkedem az üggyel kapcsolatban, és megkérdezem Sierrát és Gina-t, hogy esetleg egy napig vendégünk lehetne-e Andrew. Ők pedig nagyon lelkesen fogadták a kérdésemet, és természetesen bármikor szívesen látják a házukban Andrew-t. Szóval közös megegyezés alapján két nap múlva Andrew ideutazik, mindenki legnagyobb örömére. Hiszen sem Brian, sem én nem rajongunk azért a helyzetért, ami a szüleinknek köszönhetően kialakult. Cameron-t akkor már meg sem említem.

❁❁❁

A vacsoraasztalnál sikerült néhány nyugodt percet szereznem ezen a napon. Brian és Cam rendesen leszívták az energiámat a vásárlás során. És még a nőkre mondják azt, hogy órákig képesek válogatni. Megmerem kockáztatni, hogy a férfiakkal ugyanazon szinten állunk, ha csak Ők nem esnek nagyobb túlzásokba. Miután segítettem megteríteni az asztalt mindenki helyet foglalt, és elkezdtük az étkezést. Sierra és Brian természetesen egymás mellett, míg Gina a családfő helyet foglalta el. Így maradt az, hogy Cameron és én egymás mellett, a testvéreinkkel szemben ültünk le. Ennek főként azért nem örültem, mert a délután folyamán a mellettem ülő srác kissé elvetette a sulykot, és túl messzire ment a nyomulós hadjáratában. Miután segítettem megkötni a nyakkendőjét – amiről megjegyezném, hogy simán meg tudta volna csinálni – megpróbált ismét megcsókolni. Ám ahelyett, hogy ismét engedtem volna neki inkább egy hatalmas pofont kapott a vakmerőségéért cserébe. Nem fogom hagyni, hogy valami olcsó nőcskének nézzen, akit bármikor bármi használhat. Éppen az első falatot helyeztem a számba a tányéromról, amikor megéreztem egy meleg érintést a combomon. Cameron Brian felé fordulva, a bátyámról le sem véve a tekintetét társalgott vele. Mintha minden természetes lenne, csak egyetlen dolog nem. Cameron keze nagyon rossz irányba indult el, mire én azon nyomban ellöktem a lábamról. De nem hatotta meg, hiszen néhány másodpercem belül ismét simogatni kezdte a combomat, ám most sokkal messzebb attól a bizonyos ponttól, amerre nagyon nem szerettem volna, ha elkalandozik a keze. Még jó párszor megismételtem vele ezt az aprócska kis mozdulatot, ám a keze valahogy mindig a lábamon kötött ki. Még akkor is, amikor egy kicsit errébb húzódtam mellőle a székemmel. Fogta magát, és feltűnésmentesen követett a székével. Így már nem is foglalkoztam vele, csak azon voltam, hogy a körülöttünk lévők ne vegyék észre az arcomon egy nagyobb foltban éktelenkedő pirulást, ami az igencsak intim érintés következtében keletkezett.

-          És mondd csak Maggie. – szólított meg hirtelen Gina, mire felé kaptam a fejemet. – Andrew mikor érkezik? – ebben a pillanatban Cameron keze megmerevedett a lábamon, és nem mozdult meg.

-          Holnap után. Dél környékén megyek érte a reptérre, és egyből idejövünk.

-          Már előkészítettem a szobát neki. De szeretném, ha előtte megnéznéd, hogy megfelel-e majd neki.

-          Csak egy szimpla kis milliomosról van szó. – mondta gúnyos hangnemben Cameron, majd a kezét elemelte a lábamról, és a másik kezével összekulcsolta az asztalon. - Nem a valami pápaféleség jön hozzánk.

-          Ne kezd megint Cam. – szólt rá Sierra.

-          Úgy csináltok, mintha valami istenség érkezne hozzánk. Közben a gyerek semmit sem tud letenni az asztalra. Mindent megkapott a szüleitől. Elkényeztetett kis...

-          Most úgy teszel, mintha különb lennél nála. – mondtam haragosan, és egy pillanatra sem néztem rá.

-          Parancsolsz? – kérdezte meglepetten.

-          Ne kritizáld a vőlegényemet, mikor sokban hasonlítasz hozzá. – mondtam ki kerek perec, mire meglepetten, és egyben idegesen nézett rám.

-          A vőlegényedet? – kérdezte, majd elnevette magát a hatás kedvéért. - Még csak nem is ismersz. – sziszegte. – Hogy mondhatsz ilyet rólam?

-          Elég időt töltöttem melletted már, hogy kitapasztaljam milyen is vagy. – vetettem oda neki, miközben felálltam, és megfogtam a tányéromat. – Egy szimpla elkényeztetett gyerek vagy, aki azt hiszi, hogy egyetlen mosolyáért bármit megkaphat. Köszönöm a vacsorát Gina. És remélem nem bántottalak meg semmivel az előbb. Nem ez volt a szándékom elhiheted.

-          Ugyan Kincsem, ne viccelj már. – legyintett. – És egészségedre!

Bólintottam, majd elhagytam a nappalit és konyhába mentem, hogy a tányéromat elmosogathassam, és hogy végre felmenjek a szobámba és lepihenhessek. Meglepetésemre mikor éppen indultam volna felfelé szembe találtam magamat Cameron-nal, aki éppen az ajtóban állt és furcsa tekintettel engem nézett. Nem foglalkozva vele megtöröltem a kezemet a fogason lévő konyharuhába, majd az ajtóban szobrozó fiút kikerülve léptem el mellette, és indultam el a szobámban. Már csak egy jó forró fürdőre van szükségem, meg persze egy kiadós alvásra.

Kedves Olvasóim!

Fogalmam sincs, hogy mivel is kezdhetném. A legelején szeretnék elnézést kérni attól, aki az elmúlt héten várta részeket, hiszen nem voltam a legaktívabb mostanában. Sajnos előre megjegyezném, hogy ez lehetséges, hogy előfordul még, amiért előre is a bocsánatotokat kérem. De a lényeg, hogy megérkeztem a következő fejezettel, ami remélem tetszett Mindenkinek.

Ezenkívül még tartoztam egy díjjal, illetve hétfőn még egyet kaptam a másik történetemre, csak oda nem szeretnék több fejezetet írni, ezért azt is ide írnám, de szerintem ez nem olyan nagy probléma. Mivel a lustaságom még most is határtalan a kérdéseket nem írom le, hanem képekről válaszolom meg. A tényeket magamról, pedig most kihagynám, mivel nem tudok semmi érdekeset elmondani, úgy ahogyan a jelölteket is.

Először is kezdeném Emily_Milka díjával. Még egyszer nagyon szépen köszönöm, és remélem, hogy nem haragszol a kis késésem miatt a díjat illetően. ❤️

Szabályok:
- Olvasd el annak a könyvét, akitől kaptad.
- Tedd ki a szabályzatot.
- Írj 10 dolgot magadról.
- Jelölj meg 10 embert a díjra.
- Tegyél fel nekik 10 kérdést.
- Válaszolj 10 kérdésre.

1.       14 éves vagyok, de hamarosan 15. (december 8, hihi)
2. Az anyukám, akit mindennél jobban szeretek.❤️
3. 163 cm, ha minden igaz.
4. Sok könyvet olvastam, és egyszer csak eszembe jutott a egy alapötlet, és gondoltam megpróbálok valamit összehozni. Természetesen az első kis irományomat nem publikáltam sehova, hiszen a kezdők szerencséjével kezdtem el írni, és hát az olyan is lett.
5. Wattpadon nincs konkrét kedvenc könyvem, de a „valóságban" az egyik kedvencem a Te vagy nekem a levegő című könyv. Legalább egymilliószor olvastam már, de egyszerűen megunhatatlan.
6. Shawn Mendes
7.Igen
8. Lila
9. Havasi Balázs koncertre xd De oda megyek is, szóval egy álmom hamarosan valóra válik.
10. Leiner Laura.

A következő díjat pedig hemmingsismyprince-től kaptam. Te is nagyon aranyos vagy, és bár nem erre a történetre adtad a díjat, csak ide tudtam kitenni.😜❤️

1.       Idén februárban.
2. Igen, nagyon.
3. Az előbb már leírtam.
4. Nagyon szeretem, a kedvencem.
5. Nem.
6. 14
7. Nem tudom, hogy ki Ő.😂
8. A polcomon jelenleg 24 db.
9. Segít kikapcsolódnom. De főként ekkor tudom kiadni magamból, amit érzek. Itt a saját elképzelésem szerint történik minden, és az alapján, amit éppen érzek. És ezt szeretem benne a legjobban.
10. A barátnőm mutatta nekem.

Szóval így a végén még egyszer nagyon köszönöm a díjakat. A következő rész valószínűleg csak vasárnak fog érkezni, mivel a szerdai részt kicsit korábban hoztam.

Ha tetszett ez a rész, akkor nyomj egy vote-ot rá, vagy tudasd velem a véleményedet a komment szekcióban! Kellemes délutánt Mindenkinek!

Puszi: ღTündiღ