Mosolyogva ültem a száguldó camaroban, ami egyenesen Derek háza felé tartott. Jól éreztem magam. Végre nem kellett félnem senkitől és semmitől. Lenyűgözve csodáltam a karkötőm, amit Derek-től kaptam, majd ujjainkat összefűztem.

- Mi ez a nagy jókedv? - kérdezte kedvesen a férfi.

- Nem tudom. Csak... - rántottam meg a vállam és tovább figyeltem az elsuhanó fákat.

- Szeretem mikor boldog vagy... Akkor olyan jó illatod van... - nézett rám a mellettem ülő személy.

- Mi? - csodálkoztam, majd kínosan felnevettem. - Ez egy kicsit perverz... - meredtem rá.

- Most miért? A farkasoknál ez fontos! - magyarázta halálosan komolyan Derek.

- Legközelebb ne farkasként udvarolj nekem. - fejtettem ki a véleményem. Mikor megérkeztünk a házhoz Derek kisegített az autóból és már majdnem beléptünk az épületbe, mikor egy hangot hallottam meg magam mögül.

- Kérlek várj! - szólt hozzám egy idegen és mire megfordultam egy hatalmas szarvassal találtam magam szemben.

- Te... Tudsz beszélni? - ráncoltam össze a szemöldököm és nem foglalkozva semmivel, csak elindultam az állat felé. Lehet, hogy félnem kellett volna, de a testemben inkább nyugodtság uralkodott.

- Minden élőlény tud beszélni, csak éppenséggel a saját nyelvén... - magyarázta nekem az állat.

- Akkor mi most kvázi szarvasul csevegünk egymással? - lepődtem meg újra és újra.

- Úgy is mondhatjuk... - biccentett.

- Hogy hívnak?

- A nevem Comet. - hajolt meg előttem a hím.

- Mint Üstökös? - lepődtem meg. - Csak nem a Mikulás egyik szarvasa vagy? - próbáltam meg visszatartani a nevetésem.

- Igen. Én voltam, aki mindig vezette a csapatot. Kitűnő tanuló voltam mindig is. Makacs vagyok és erős. Nem hiába voltam én a szarvasok vezetője. - magyarázta királyi hangon az állat.

- Hogy érted azt, hogy voltál? - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Az állatvilág nagy bajban van! Segítened kell! - lépdelt felém Comet.

- Én? De én miben tudok neked segíteni? Én csak egy banshee vagyok! - tettem a kezem a mellkasomra védekezően.

- Nekünk nem ezt mondták... - rázta meg a fejét.

- Kik? - faggattam az előttem álló lényt.

- A bölcsek! - nézett a szemembe szomorúan.

- Kik azok a bölcsek? - értetlenkedtem.

- Akiknek csak egy vezetője van és az nem más, mint Isten. A bölcsek figyelnek arra, hogy rendes vezetőket válasszanak ki. Ők téged választottak! - lépett felém párat.

- Engem? De minek a vezetőjének választottak engem? És mikor? És milyen alapon? - hüledeztem és kezdtem azt hinni, hogy csak álmodom.

- Te vagy a természet úrnője! Te felelsz az állatok és a növények békéjéért. Te vagy a mi úrnőnk. - világosított fel Comet.

- Én... Én... Nem... - dadogtam, mikor leestek a dolgok. Ebben a pillanatban hatalmas, fekete felhők gyűltek az égen. Egyszer csak egy villám csapott le közvetlenül mellettem és mikor újra kinyitottam a szemem a szarvas nem volt sehol.

- Annie! Gyere be! - ragadta meg a karom Derek, de én nem is fogtam fel, hogy hol is vagyok, csak az állat hűlt helyét bámultam és közben a gondolatok össze-vissza cikáztak a fejembe.

- Derek! - suttogtam.

- Gyere! Menjünk fel! - vett fel az ölébe a férfi és felfutott velem a lakásába. Letett a kanapéra, majd pár perc múlva egy meleg teával tért vissza.

- Köszönöm. - néztem rá hálásan.

- Annie! Mi volt ez kint? - kérdezte a farkas csodálkozva.

- Me-mennyit láttál? - kérdeztem dadogva.

- Hirtelen megjelent mögöttünk egy szarvas és te elindultál felé. Aztán hirtelen beborult és elkezdett esni az eső. - magyarázta a férfi.

- Nem is hallottál semmit? - faggattam tovább.

- Nem, de nem is nyitottad ki a szádat... - simított végig az arcomon Derek.

- Pedig... Pedig én beszéltem vele! - emeltem fel a hangom, bár nem volt benne sok önbizalom.

- Mi?

- Beszéltem a szarvassal. Azt mondta, hogy a neve Comet és, hogy nagy bajban van. - magyaráztam és letettem az asztalra a kezemben tartott bögrét. - Valami olyasmiről beszélt, hogy a bölcsek engem választottak ki a természet úrnőjének. - kalimpáltam a kezemmel és láttam a férfi arcán, hogy érti mire gondolok.

- Anne...

- Ez lehetetlen! Én nem vagyok valami fontos személy. Csak egy átlagos banshee... - hitetlenkedtem.

- Anne... - kezdte Derek és éreztem, hogy a hangjában szomorúság ül. - Emlékszel, hogy mit mondott nekem a mamád? - kérdezte a farkas és akkor esett le, hogy mi is történik körülöttem.

- Hogy én leszek a legnagyobb banshee... - bámultam magam elé és nem akartam felfogni, hogy mi történik.

- Mi van, ha ennek most jött el az ideje? Mi van, ha most kell helytállnod? - faggatott a mellettem lévő személy.

- De... De én erre még nem állok készen! - pattantam fel és idegesen kezdtem el járkálni a hatalmas ablak előtt.

- Lehet, hogy ezt nem te döntöd el! - lépett mögém a férfi.

- Csak tudom magamról, hogy képes vagyok-e a természet űrnője lenni! - emeltem fel a hangom és éreztem, hogy a torkomban egy nagy gombóc keletkezik. - Egyáltalán miről beszélt Comet? Mi az, hogy bajban vannak? - fordultam meg és hagytam, hogy Derek egy meleg ölelésbe zárjon.

- Nem tudom, de ha nagy a gond, akkor biztos, hogy előbb vagy utóbb meg fogjuk tudni. - simogatta a hajam.

- Derek! - néztem fel rá, mire csak lehajtotta a fejét és tekintetét az enyémbe fúrta.

- Igen? - kérdezte kedvesen.

- Ugye mellettem maradsz? - simítottam végig borostás arcán.

- Utolsó erőmmel is azon leszek, hogy neked támaszt nyújtsak. - döntötte homlokát az enyémnek.

- Szeretlek... - néztem piros szájára.

- Én is szeretlek... - mosolyodott el, majd ajkainkat egybeforrasztotta. Két kezét óvatosan levezette a derekamra és ott pihentette, míg az én tenyerem felfedező útra indult fekete hajában. Éreztem, hogy a szívem egyre gyorsabban kezdett el verni, de ezzel nem csak én voltam így.

Lassú csókunkat egy gyorsabb követte, majd egy annál is gyorsabb, majd Derek, anélkül, hogy megszakította volna ajkaink vadtáncát, fenekem alá nyúlt és egy hirtelen, erős mozdulattal felemelt. Én kihasználva a lehetőséget, lábaim a férfi derekára kulcsoltam és tovább csókoltam volna, de ebben a pillanatban nagy fényesség tört ki.

Mind a ketten szétrebbentünk és hunyorogva bámultunk ki az ablakon. Lassan végre egyre csökkent a fény erőssége és egy látomást véltünk felfedezni. Én ültem egy földig érő, gyönyörű zöld ruhában, egy földből nőtt, fatrónon és a fejemen egy hatalmas korona volt.

A látomás alig tartott pár másodpercig, majd minden eltűnt.

- Ez meg mi volt? - csodálkoztam és félve a mellettem álló Derek-re néztem.

- Nem tudom, de van egy sejtésem... - suttogta és a szemeibe nézett.

- Nekem is... - hajtottam le a fejem és leszálltam a farkas öléből. Ekkor hatalmas kopogás hallatszott, majd pár perccel később Stiles, Scott, Lydia, Kara, Theo, Isaac, Kira, Liam és Alan léptek be, majd őket követte Peter.

- Halljátok valami nagyon nincs rendbe! - kezdte a testvérem és azonnal az asztalhoz sétált.

- Mire gondoltok? - kérdeztük egyszerre Derek-kel.

- Az állatok... Mintha... Teljesen meghülyültek volna! - hadonászott a kezeivel Theo.

- Hogy érted? - csodálkoztam.

- Soha nem szoktak fényes nappal az ember közelébe jönni, de ma! Mikor idefelé jöttünk, vagy három, majdnem teljesen belém jött! - huppant le a fiú a kanapéra.

- Ezek mellett... - tette hozzá Lydia - A varjak! Emberekre támadtak, pedig ilyet nem szoktak!

- És a háziállatok is mind elszöktek otthonról! - fokozta a hangulatot Peter.

- Mit nem mondott el Comet? - kérdeztem a mellettem álló férfitől félhangosan, de azt sajnos megint elfelejtettem, hogy a társaság háromnegyede farkas volt.

- Ki? - kérdezte Scott.

- Comet, a szarvas! - emeltem fel a hangom, hogy mindenki értse.

- Az nem azt jelenti, hogy Üstökös? - kérdezte Alan.

- De! - jelent meg az ajtóban a hatalmas szarvas és agancsát nagy fényesség övezte. Mindenki csodálkozva kapta felé a tekintetét és egyes arcokon ijedtséget véltem felfedezni.

- Ti halljátok, amit mond? - kérdeztem a nappaliban ülő emberektől, mire egyesével bólintottak. - Ez miért van most így? - kérdeztem az állattól.

- A következő dolgokat nekik is kell hallaniuk! - nézett a szemembe az állat, majd lépett párat és hirtelen emberré változott. Haja hosszú volt és gesztenyebarna színben pompáztak, míg szemei kéken csillogtak. Testét szőrme fedte, ujját egy gyűrű díszítette.

- Comet! - mosolyodtam el és párat a férfi felé léptem. - Te át tudsz változni emberré? - csodálkoztam és nem mertem hozzányúlni.

- Igen... A sok évezred alatt megtanultuk felvenni az emberi alakot! - mosolyodott el kedvesen és az ablakhoz sétált. - Segítenetek kell! - fordult a döbbent társaság felé.

- Ez most egy amolyan buzdító beszéd lesz, mert ha igen, akkor leülök! - magyarázta Stiles és egy perce sem szakította meg a szemkontaktust Üstökössel.

- Nem az lesz, de nyugodtan leülhetsz... - válaszolta a férfi, mire a bátyám lehuppant a földre, mert máshol már nem volt hely.

- Miért vagy itt és pontosan ki vagy te? - kérdezte Theo.

- Ha a Mikulás egyik szarvasa megjelenik, akkor a világban nagy baj van... - magyarázta Alan, mire Comet bólintott.

- Pontosan. Az állatok félnek és menekülnek. A növények pusztulóban vannak és mi nem tudunk ez ellen semmit sem tenni. Egy bizonyos szint fölé nekünk nem terjed a hatalmunk. Ezért kell a segítsége Anne-nek... - fordult felém a férfi, mire megállt bennem az ütő... Ismét.

- Anne-nek? - csodálkozott Isaac.

- Igen. A bölcsek Őt választották ki a természet úrnőjének... - suttogta Üstökös.

- Kik azok a bölcsek? - értetlenkedett Kara.

- Isten után a legfontosabb személyek. - válaszolta kurtán Peter, mire mindenki csodálkozva felé fordult. - Most meg mi van? Én is olvashatok néha, nem csak ti! - háborodott fel egy pillanat alatt. Mosolyogva lehajtottam a fejem, majd a karomat összefontam magam előtt és tovább figyeltem Comet-re.

- Anne-nak a testében olyan erő van, mint senkiben. Ő az egyetlen, aki feltudja venni a harcot a boszorkányok ellen. - sóhajtotta a mellettem álló férfi.

- Boszorkányok? De ők nem kerültek vissza a pokol mélyére? - értetlenkedett Alan.

- De, csak egy Karakura kinyitotta az összes pecsétet és ezzel a kapu megszűnt a pokol és a föld között. - magyarázta Comet.

- Karakura? Az mi? - csodálkozott a testvérem.

- Az egy török, gonosz és ártó lény. Általában éjjel csap le az áldozataira és ezért olyan nehéz elkapni. - adta meg a választ Kira.

- Pontosan. De nem a Karakura lesz a legnagyobb ellenségünk... - suttogta Üstökös.

- Hanem? - kérdeztem.

- A démonok és azok vezetője Lucifer. Luciferben olyan erő van, amely ellen csak Isten tudja felvenni a versenyt, de Ő nem avatkozhat bele ilyen dolgokba. - válaszolta Comet.

- Miért? Ez nem az ő általa teremtett világ? - értetlenkedett Kara - Ha ő teremtette, akkor miért nem szeret minket? Miért nem segít nekünk? - háborodott fel a lány.

- Még nagyon a dolgok elején vagyunk... - suttogtam és nem szerettem, ha az Istenről van szó... Mindenkinek másmilyen személy jelent meg a szeme előtt, ha meghallotta azt a szót. Valakinek pozitív, valakinek negatív. Mindig is gyűlöltem, ha egy negatív lehúzta a pozitívat a gonosz gondolkodásával.

- És? Nem lenne egyszerűbb, ha már csírájában elfojtanánk a dolgokat? - állt fel a farkas idegesen.

- Ülj vissza! - parancsolta a szarvas.

- Mi az, hogy egy növényevő parancsolgat nekem? A vacsorám is lehetnél! - morogta a lány és támadóállásba állt.

- Kara kérlek ülj vissza! - fogta meg a barátnője kezét Theo.

- Nem! - üvöltötte Scott húga.

- Kara! - ismételte meg az aggódó barát.

- Menj el! Nem vagy méltó arra, hogy itt légy! - magyarázta nyugodt hangon Comet.

- Rendben, de akkor az én segítségemre ne is számítsatok! - háborodott fel a lány és elhagyta a szobát.

- Kara várj! - kiáltottam után és már indultam is volna az ajtó felé, de egy erős és hatalmas kar visszarántott.

- Hagyd... Így nem lesz akkora baja a csata közben... - nézett mélyen a szemembe Üstökös. Nem mertem neki ellent mondani, így csak visszaléptem a helyemre és lehajtottam a fejem.

- És most mit csinálunk? - kérdezte Peter, akinek a szemében tűz égett.

- Először meg kell keresni a társaim!

- A többi szarvast?

- Igen...

- És mikor kezdjük? - kérdezte Lydia.

- Holnap, mert most mennem kell... - lépdelt a kijárat felé a férfi, aki újra állattá változott és se szó, se beszéd eltűnt.

- Gyerekek... Ez egy nagy dolog kezdete... - suttogta maga elé Scott és mindenki egyetértően bólintott egyet...

Szia!

Itt is vagyok az új résszel! Igaz ez már nem annyira Teen Wolf-os, de a karakterek ugyanolyan lesznek és én még mindig ugyanolyan nagy szeretettel írom neked a részeket...

xxx Nusi

2017. 08. 26.