Kiáltozva ébredtem fel álmomból és éreztem, hogy csak úgy folyik rólam a víz. Megdörzsöltem a szemeim és, amilyen gyorsan csak tudtam kipattantam az ágyból. Botladozva szaladtam le a lépcsőn és már majdnem elhagytam a házat, mikor egy hang szólt hozzám.

- Anne! Hát te meg hova mész? - kérdezte tőlem ásítva Scott.

- Én... Én... Nekem csak el kell mennem... - dadogtam össze-vissza és fejben már teljesen máshol voltam.

- Na de hajnali 3:27 - kor? - nézett a mobiljára.

- Öhm... Igen, de ne nézz bolondnak, csak kérlek! Hadd menjek el! - meredtem a fiúra, aki csak egy mosolyra húzta a száját.

- Én nem tartlak vissza! Odamész, ahova csak szeretnél, csak nem szeretném, ha bármi bajod esne... - lépett párat felét Scott.

- Vigyázok magamra, nyugi! - nyomtam egy puszit a fiú arcára és elhagytam a lakást. Előkotorásztam a zsebemből a telefonom és gondolkodás nélkül elkezdtem tárcsázni egyetlen embert, aki akkor nekem segíteni tudott. Pár kicsengés után végül fel is vette.

- Igen? Itt Hale! - hallottam meg a férfi hangját a vonal túlsó végéről.

- Peter! Segítened kell! - vágtam bele a dolgok közepébe.

- Anne! Mi baj van? Még hajnali négy sincs.

- Tudom, de segítened kell! - magyaráztam és a kezeimmel idegesen csapkodtam a levegőben.

- Most? Nem tud ez várni legalább reggelig? - kérdezte.

- Nem! Azonnal beszélnünk kell, vagy... Vagy a baj még hatalmasabb lesz... - lihegtem idegesen.

- Hát... Legyen... Csakhogy ne mondogathasd nekem a közeljövőben, hogy csak én miattam történ az egész... - ment bele a férfi.

- Köszönöm! - sóhajtottam egy fokkal nyugodtabban. - Hol vagy? - váltottam témát sietve.

- A helyi Motelban... Ne kérdezd, hogy most miért itt lakom, csak gyere ide! - nevetett fel kínosan a férfi és hallottam, hogy egy üveget nyit ki a háttérben.

- Rendben! 20 perc és már ott is vagyok! Szia! - csaptam le a a készüléket és a az említett cím felé vettem az irányt. Ahhoz képest, hogy már benne voltunk a tavaszban, az este elég hideg volt. A szél erősen fújt és mivel én reggel csak egy kardigánba mentem iskolába, vacogva folytattam utam.

Az utcákat csak a lámpák fénye világította meg, de néhol még azok sem. Gondolataimba merülten sétáltam a városban, mígnem végre meg nem érkeztem az épülethez. Bementem a nagy ajtón és rögtön szembe találtam magam a recepcióval, ahol Peter már várt.

- Kellemes estét Stilinski! - kortyolt bele egy sörösüvegébe a férfi és kedvesen felém nyújtotta a kezét.

- Neked is Hale! - mosolyodtam el gúnyosan.

- Nos... Miben segíthetek? - kérdezte.

- Sok mindenben, de szerintem nem itt lenn kellene ezt megbeszélnünk... - suttogtam és a lépcső felé vettem az irányt.

- Ha te mondod... - forgatta meg a szemeit a farkas és követett.

- Hányadikon vagy? - fordultam hátra.

- A legfelső emeleten. - hallottam meg a rövid választ.

- Jellemző... - sóhajtottam egyet és egy nagy levegőt véve neki láttam a végeláthatatlan lépcsősorok megmászásának. Lehet, hogy most már a futás egyre jobban megy, de az nem ugyanolyan, mint amikor egy csomó lépcsőt kell megmásznod.

Nagy nehezen, azonban mégis felértünk Peter szobájába, ahol a férfi megkínált itallal, majd mikor megittam vagy fél liter üdítőt lehuppantam a régies kanapéba.

- Nos... Minek köszönhetem ilyen késői látogatásod? - ült le mellém a Pete.

- Nagy bajban vagyok, és szerintem te vagy az egyetlen, aki most tud rajtam segíteni. - kezdtem bele.

- Ajajj! Nagy szarban lehetsz, ha én vagyok az egyetlen támaszod... - húzta el a száját nevetve - Azt ugye tudod, hogy te vagy az első, aki ilyen helyzetben felkeresett? - tette hozzá, majd kérdőn rám meredt.

- Ezt eddig nem tudtam, de most erre nincs időnk! - egyenesedtem ki.

- Akkor... Dalolj drágaságom!

- Ki az a Paige? - vágtam bele a dolgok közepébe. Hátra fordultam és láttam a férfi arcán, hogy meglepődik.

- Honnan tudsz te róla? - kérdezte halkan.

- Előbb válaszolj! Ki az a Paige!? - tettem fel a kérdést újra, de kissé ingerültebben.

- Hát rendben... Paige Krasikeva volt Derek első szerelme. Még az iskolában ismerték meg egymást. Paige alapjából csendes lány volt, nem beszélt senkivel, egyedül evett, de ennek ellenére nagyon okos volt. Rengeteget tanult és ez meg is látszott rajt. A lány tagja volt a gimnáziumi kórusnak is. Ott játszott csellón. Mikor Derek megismerte, azonnal közel akart hozzá kerülni, ezért ő is csatlakozott a kórushoz. - mesélte Peter.

- Várj! Derek játszik valamilyen hangszeren? - szakítottam félbe a férfit.

- Hova gondolod?! Dehogy! - röhögte Pete - Triangulummal "jelentkezett" és helyhiány miatt kénytelenek voltak elfogadni.

- Oh... - mosolyodtam el halványan.

- Nos... Visszatérve az eredeti témára. A kórus miatt Paige és Derek tényleg jobban megismerték egymást. Egyre közelebb kerültek egymáshoz, mígnem végül Paige teljesen beleszeretett Derek-be. Mivel az érzés ugyebár kölcsönös volt, ezért elkezdtek járni. Derek mindennél jobban szerette a lányt és bármit megtett volna azért, hogy megvédje és boldognak lássa. Ám egy szép napon a lányt elkapták és halálosan megsebesítették. Derek egy pincében talált rá és a lány azért könyörgött, hogy az unokaöcsém ölje meg. És... A többit szerintem már te is el tudod képzelni. - fejezte be a férfi a történet mesélését és hátradőlt az ágyon.

- És Paie tudott arról, hogy Derek valójában mi is?

- Nem... Ez okozta a vesztét. - ásított Peter - De minek érdekel ez téged ennyire? - vonta fel a szemöldökét.

- Van valami, amit még senkinek sem mondtam el... - suttogtam.

- De ugye velem most ezt megosztod? - mosolyodott el kedvesen a férfi.

- Igen. Tegnap nagyon erős fejfájással ébredtem és gondoltam jobb ha az iskolába gyalog megyek, mert addig is kiszellőzik fejem. Ám egyszer csak egy női hang kezdett el velem beszélni. És ugyanez volt bioszon is, majd a suli focipályáján és az álmomban is. És ez a nő Paige volt. - fejeztem be gyorsan a történetet.

- Honnan veszed, hogy Ő volt? - ráncolta össze a homlokát a férfi.

- Tudom, mert láttam a halálát.

- És mit akarhat tőled?

- Visszaszerezni Dereket... Csak azt nem értem, hogy, hogyan, mikor Ő már halott! - pattantam fel idegesen az ágyról.

- Oh ne! Oh ne! - rémült meg hirtelen a Pete.

- Mi az? - csodálkoztam.

- Fogadjunk, hogy a többiek, és köztük értsd Dereket is, nem mondtak el rólam mindent... - sóhajtotta a férfi.

- Mire gondolsz? - vontam fel a fél szemöldököm.

- Anne... Én most őszinte leszek veled, de nem akarom, hogy nagyon bepánikolj! - fogott le Peter a két vállamnál fogva.

- Rendben... - mentem bele ebbe az egészbe eléggé bizonytalanul.

- Huhh... - vette egy nagy levegőt a férfi és belekezdett mondandójába - Anne... Én egyszer már meghaltam. - nyögte ki.

- Micsoda? - nevettem fel kínosan. - Akkor, hogy lehetsz most itt? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Pont ez az, ami miatt most nagy bajban vagyunk! - kiáltotta Pete. - Ahhoz, hogy én vissza tudtam jönni az életbe, szükségem volt egy banshee-re. - magyarázta a férfi.

- És ki volt az? - kérdeztem egyre halkabban.

- Lydia. Az ő elméjén keresztül jutottam vissza az élők világába. - folytatta Peter - És Paige, most pontosan ugyanezt akarja csinálni, csak éppen te lennél neki a kapu! - magyarázta Pete és hirtelen körülöttem megszűnt minden. Csak én álltam egy teljesen üres tér közepén. Nem volt ott senki és semmi csak én. Éreztem, hogy a gondolataim szinte már verik a fejemet belülről, de nem tudtam ellene, tenni semmit.

- Nem hittem volna, hogy egyszer Peter Hale lesz az, aki megfejti a tervem. - hallottam meg egy egyre ismerősebb hangot.

- Paige! - fordultam meg a tengelyem körül és szembe találtam magam azzal a nővel, aki kapunak akarta használni a testem.

- Anne! Drága Anne! Tőlem egyáltalán nem kell félned... - közeledett egyre jobban felém - Illetve... Egy kicsit lehet, hogy kell... - gondolkodott hangosan. - Hogyha félsz, hogy örökre elveszíted Dereket... - ért teljesen elém.

- Nem fogom hagyni, hogy egy hülye szellem tegye tönkre az életem! - álltam szúrós tekintetét.

- Kincsem! Mi legalább úgy váltunk el, hogy szerettük egymást! De ti... Pff... Szakítottatok! Most komolyan! Szerinted kit fog választani? - nevetett gonoszan.

- Lehet, hogy abban igazad van, de most már nem egy kis tinédzser, hanem egy érett férfi. - böktem meg a nő mellkasát, ami csodák csodájára kemény volt.

- Azt se felejtsd el, hogy te még csak tini vagy. - suttogta.

- Hogy lehet az, hogy meg tudlak fogni? - lepődtem meg.

- Egyre erősebb vagyok... Abból gyűjtöm az energiámat, hogy veled beszélgetek! - kacagta gonoszan.

- Mi? - kerekedtek el a szemeim - Peter! - kiabáltam és elkezdtem Paige elől futni.

- Ugyan drágaságom! Nem tudsz ilyen könnyen elmenekülni tőlem... - kacagta tovább gonoszul a nő és hirtelen előttem termett.

- Menj innen! - ismételtem meg magam és a kezemmel elkezdtem legyezni, hogy a női alak végre végleg menjen el. Nem tudom, hogy ennek a tettemnek lett-e a hatása, hogy Paige eltűnt és mikor újra kinyitottam a szemem Peter-rel találtam magam szemben.

- Anne! Jól vagy? - hajolt fölém.

- Igen... Illetve nem! - kaptam a fejemhez.

- Mi történt veled? - kérdezgetett tovább a férfi.

- Az az átkozott Paige újra megjelent a fejemben. - szitkozódtam.

- Szerintem jobb, hogyha most lefekszünk aludni és holnap majd reggel elmegyünk Dr. Deaton-höz. - magyarázta Pete.

- Lehet, hogy igazad van. - mentem bele.

- Gyere! Aludj az én szobámban, én majd fekszem itt kint a kanapén. - terelt be a másik szobába Peter.

- Köszönök mindent. - terültem el a hatalmas franciaágyon.

- Ugyan! Végre én is tehetek jót és nem csak gonosz vagyok az emberek szemében! - biccentett egyet, azzal becsukta az ajtót és végleg magamra hagyott.

* * * * *

Az éjjelem hála Istennek mindenféle álom nélkül telt, így végre nem izzadtan és csapkodva ébredtem fel, hanem arra, hogy kint a madarak kedvesen csicseregnek és a nap első sugarai lágyan simogatják az arcom. Óvatosan kinyitottam a szeme és lassú mozdulatokkal felkeltem. Az utam egyenesen a nappali felé vezetett, ahol Peter-t találtam, aki éppen egy magazint olvasgatva nézte a TV-t.

- Jó reggelt! - ásítottam és a lehuppantam a kanapéra.

- Neked is! - csukta össze a lapot Pete. - Hogy aludtál? - kérdezte kedvesen.

- Nagyon jól! Nem tudom, mikor aludtam utoljára ilyen mélyen. - vallottam be és egy kicsit valamiért féltem. Minden tökéletes volt. Túl tökéletes.

- Ennek igazán örülök, de most gyere menjünk le reggelizni, aztán irány az orvosi rendelő. - pattan fel egy pillanat alatt a férfi.

- Rendben. - követtem példáját és óvatosan kisétáltam a szobából. Lassan lesétáltunk az étkezőbe, ahol egy kedves szőke pincér azonnal felvette az italrendelésünk.

- Érdekes ez az egész dolog... - ült le velem szembe Peter, miután megjött a svédasztaltól egy púposan megrakott tányérral.

- Hogy érted? - ittam bele az addigra már kihozott teámba.

- Hát, hogy minek akar Paige visszajönni? És miért pont most? Ez eddig nem jutott neki eszébe? - gondolkodott hangosan Pete.

- Ezen eddig ég igazán nem is agyaltam... -vallottam be és neki láttam a reggelimnek.

- Mert most csak gondolod végig! Eddig is volt banshee a városban! Miért nem tette meg eddig ezt lépést? Miért csak most, hogy itt vagy te is, akit Derek szerintem még mindig szeret... Annak ellenére, hogy szakítottatok... - magyarázta teli szájjal a férfi.

- Várjunk csak! Honnan tudod, hogy szakítottunk Derek-kel? - csodálkoztam és majdnem megakadt egy falat a torkomon.

- Nem volt nehéz kitalálni... Már nem volt annyira erős Derek szagod, ezek mellett beszéltem már azóta vele és nem volt bonyolult leszúrni, hogy nincs minden rendben köztetek... Ezek mellett hozzám jöttél segítséget kérni, nem pedig a szerelmeddel beszélted meg ezt a dolgot! - érvelt Peter.

- Ennyire feltűnő lenne, hogy már nem vagyunk együtt? - csodálkoztam.

- Hát... Eleinte az volt a fura, hogy Derek-nek van valakije... Persze, hogy most nagy port kavar az, ha szakítotok! - röhögte a férfi.

- Érdekes... - suttogtam és akkor hallottam, hogy velem szembe kinyílt az ajtó és megpillantottam azt a személyt, akitől a gyomrom egy apró kis borsóvá zsugorodott...

Sziasztok!

Itt is lenne az új rész, nagyon remélem, hogy tetszett és, hogy nem volt valami unalmas! Mikor kitaláltam ezt a story-t, szerettem volna Peter-t kedvesebbnek beállítani, mert a sorozatban én nagyon imádtam és nem akartam neki olyan rossz karaktert :D Ha tetszett az irományom, nyugodtan szavazzatok és kommenteljetek!

xxx Nusi