Miközben a tanárúr elkezdett magyarázni,Theo elindult,hogy keressen magának egy helyet.Ezzel nem is lenne semmi baj,csupán annyi,hogy csak a hátamnál volt egy szabad hely.Éreztem,hogy valami nem stimmel vele kapcsolatban.Mégpedig az,hogy ő nem ember volt.Hanem egy vérfarkas.Alig várom,hogy vége legyen az órának,hogy elmondhassam Scott-nak mi a helyzet.A falióra kínzó lassusággal mozgatta a mutatókat.
Amikor kicsengettek rohantam ki mint a villám.Minél előbb megtanálom Scott-ot,annál hamarabb értesíthetem a fejleményekről.
A diaksereg közt szlalomoztam amikor megpillantottam az én drága testvéremet,aki Stiles-szal beszélgetett.
Futólépésven siettem oda hozzájuk és rögtön belekezdtem a mondanivalómba:
-Scott!!!!Találd ki,ki jött vissza Beacon Hills-be?-tettem fel neki a kérdést.
-Na mégis kicsoda?-kérdezett vissza,és érdeklődően fürkészte az arcomat.
-Na ez én is tudni szeretném.-szólt bele a beszélgetésünkbe Stiles.
-Theo.Theo Raeken.És nem ez a történet fénypontja-mondtam a fiuknak.
-Naa bökd már ki Valerie-mondták kérlelve a fiúk.
-Srácok,ő egy vérfarkas.Éreztem mikor elment melletten a teremben. Ezért siettem annyira,jogy elmondjam nektek.-mondtam a story legizgalmasabb részét.
-Gyertek.Meg kell keresnünk a többieket,és be kell számolnunk nekik Theo-ról.-mondta Scott,majd elindult megkeresni a csapatunk többi tagját.
------------------------------------------
-Szóval azt mondjátok,hogy ez a Theo gyerek nyolc évvel ezelőtt elköltözött Beacon Hills-ből és most visszajött de már nem ember,hanem egy vérfarkas.-bogozta ki a beszédünket a legfiatalabb farkas,Liam.
-Röviden és tömören ennyi.-adtam választ a kijelentésére.
-Halljátok srácok.-kezdett bele a beszédbe Malia-Szerintem ezt megbeszélhetnénk holnap,mert már későre jár.-fejezte be a gondolatmenetét Malia.
-Rendben.Figyelj Valerie.Még van egy kis elintézni valóm az állatklinikán.Haza tudsz menni?-kérdezte Scott.
-Persze Scott.Nem vagyok már kisgyerek.-mondtam cinikusan.
Elköszöntem mindenkitől és elindultam hazafelé.A házunkat a leggyorsabban egy parkon keresztúl lehet megközelíteni.Lassan sétáltam a gyéren kivilágított parkban,amikor hallottam valakit mozogni.Gyorsan megfordultam,de nem láttam senkit.Amikor visszafordultam,hogy folytassam az utamat,valaki állt velem szemben.A feje le volt hajtva,így nem láttam,hogy kicsoda az illető.De lassan felemelte így megpillanthattam az arcát.Döbbenten fedeztem fel,hogy Theo áll előttem teljes életnagyságban.Egyszer csak a szép kék szempárját felváltotta egy vérvörössen izzó.Döbbenten néztem rá.Ő csak elmosolyodott és így szólt:
-Szia,Valerie.-kezdett bele a mondadójába Theo.-Rég láttalak.Amikór utóljára beszéltünk még legjobb barátok voltunk.De azóta eltelt nyolc év.Mindketten megváltoztunk.-folytatta.Lépéseivel,melyek egyre csökkentették a távolságot kettőnk között igen csekély volt.-És milyen gyönyörű lettél.Kár,hogy nem lehettem itt melletted.-fejezte be egyenlőre a beszédét.
-Szia Theo.-nem tudtam mit mondani.Igazából elfogytak a szavaim.Nem létezik,hogy ő az a srác akit mindig csúfoltak.-Rég nem láttalak.Méghogy én szép.Akkor nem is beszéljúnk rólad.-mondtam mosolyogva-Egyszerűen észveszelytően nézel ki.-egészítetten ki az előző mondatomat.
-Nem mondod Valie.-mondta kacagva Theo.Valie.Csak ő használta ezt a becenevet.-Naa gyere ide és ölelj meg.-mondta majd ölelésre tárta a karját.Odaszaladtam és teljes erőmből megöleltem.Ő is magához szorított.
Végül én toltam el magamtól.Mélyen a szemébe néztem és megkérdeztem:
-Mióta vagy alfa?-szegeztem neki a legfontosabb kérdést.
-Egy éve.-válaszolt röviden.Ez aztán a kielégítő válasz
-Figyelj Valie.Tudom,hogy ez nem pont ideális alkalom,de szeretnék bocsánatot kérni.-kezdett bele Theo.
-Miért is kéne bocsánatot kérned?-kérdeztem megszeppenve.
-Amiért itt hagytalak téged.Nem akartam de muszáj volt.Nem volt választásom.-hajtotta le a fejét.
-Figyelj csak,Theo.Igaz,hogy volt egy időszak,amikor képes lettem volna téged megfojtani egy kanál vízbe,de beláttam,hogy ez nem a te döntésed volt.-válaszoltam megnyugtatva őt.
-Tényleg nem haragszol rám?-kérdezte reménnyel telt szemmel.
-Persze,hogy nem haragszom.-válaszoltan mosolyogva.
Azt hittem,hogy még kérdezni fog valamit.De nem.Hanem pont az elenkezőjét tette.Megcsókolt.
Hirtelen reagálni sem tudtam a tettére.Mikor az ajkunk elvált egymástol elfordult tőlem és eltünt a sötétségben.'A szerelem furcsa dolog.Váratlanul ér és megsemmisít belülről"

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK