Reggel kicsit késve indultam, mert a szobatársam már hamarabb elment. Öt perc alatt készültem el aztán fogtam a könyveimet és rohantam át az egyetemre.

Kint szakadt az eső úgyhogy jól megázva estem be az első új órámra amit tegnap vettem föl. Gazdaságtan.

-Ms Winterst. Már csak magát vártuk.  Foglaljon helyett.

Miután szépen beestem az órára még meg is lepődtem, hogy a tanár tudja a nevem. És hogy rám vár.
Szétnéztem a terembe üres helyett keresve. Volt egy hely egy lány mellett. Húztam volna ki a széket mikor rám szólt.

-Itt ülnek. -tolta vissza.

Megforgattam a szemem és  tovább mentem.  Levágódtam az utolsó padba Daniel DeRowllings mellé.
Rám sem nézett csak firkált a füzetébe.

Ez az óra is unalmasan telt. Mint általában a többi csak most annyit irtam, hogy már  a kezem is fáj. Daniel meg sem erőltette magát.

Mikor kicsengettek gyorsan bedobáltam a cuccom a táskámba amikor leesett a tolltartóm és minden a földre borult.
Lehajoltam és akkor megláttam egy tetovált kezet ami a tollaimat fogja. Hirtelen néztem fel és így akkorát koppantunk, hogy szerintem még a portás bácsi is hallotta.

-Megvagy?-fogta meg a karom és felhúzott.

Kicsit éreztem is, hogy megszédültem. Összeszedtem magam és ránéztem mivel elég nyomorultul festhettem.

-Ahha. Köszi. -kivettem a tollaim a kezéből és sebes léptekkel mentem ki a teremből.

Még soha nem voltam olyan közel Daniel DeRoellinshoz, mint ezen az órán.