-Hé, Kayc! -halottam meg a folyosón sétálva barátnőm, Rachel hangját.

-Szia Rach. -öleltem meg.

Rachellel még a gólyatáborban ismerkedtünk össze. Azóta legjobb barátok vagyunk.

-Milyen volt a gazdaságtan? Ki mellett ülsz? -kerdezősködött.

-Elment és Daniel DeRowllins mellett kell ülnöm. -forgattam meg a szemem.

-Na ne. Az egy seggfej.

Megrántottam a vállam. A folyosó végén kettéváltunk mivel nekem matek órám lesz, Rachelnek meg valami sejtes izé.

Egész nap nem történt semmi és ez fura volt. Ezeket a napokat hívjuk vihar előtti csendnek, mivel utána egész biztos, hogy valamilyen balhé lesz.

Az utolsó órám után mentem vissza a koliba, amikor odajött hozzám egy végzős srác. Asszem Sebastian.

-Szia Kacey. Bocsi, hogy zavarlak csak kérdeznék valami. -turt a hajába idegesen.

-Mond csak. -mosolyogtam rá.

-Tudod lesz ez a bál féleség és hát...

Kérlek Istenem neee.

-szerinted Rachel eljönne velem? Vagy már mással megy?

Hogy mi? Rachel?

-Persze szerintem nagyon szívesen menne veled. Csak kérdezd meg tőle minél hamarabb. -sürgettem.

-Oké, köszi. -rohant el.

Na végre. Már Rachel azt hitte senki nem fogja hívni, de szerencsére itt van Sebastian. És még elég helyes is.