Sziasztok Park Ji Min a nevem. 18 éves vagyok. Az EXO-bol Park Chan Yeol húga vagyok. A gimiben művészeti szakon végzel a legjobb barátommal Jeon Jeongguk-kal. Jeongguk és én már általános iskola óta ismerjük egymást. Épp a kedvenc helyünkön ültünk amikor legjobb barátnőim MinGi és MinHee ültek le mellénk visítozva.

-Nektek meg mi a frász bajotok van?-mondtuk szinte egyszerre Jeungguk-kal. Egy pillanat alatt elkomolyodtak.
-Ti nem tudjátok?-vonta kérdőre MinGi.
-Mit is kéne tudnunk?-nézett rá értetlenül Jeongguk.
-Az a hír járja hogy holnap bejön a sulinkba az EXO.-mondta csillogó szemekkel MinGi. Amikor eljutott tudatomig hogy mit is mondott felcsillant a szemembe a remény szikrája. Végre találkozhatok a bátyámmal. Mivel sok dolga van és külön él tőlünk ezért nagyon rég láttam és nagyon hiányzik. De attól nagyon félek hogy mi lesz ha a többiek rájönnek.
-Kookie ugye Honghae-nak tetszik Chanyeol?-kérdeztem barátomtól mire furán nézett rám.
-Igen. De miért kérdezed?-kérdése közben oldalra döntötte a fejét ami nagyon cuki volt.
-Csak úgy.-mosolyogtam rá mire vállat vont és folytattuk a beszélgetést. Miután befejeztük pont akkor csöngettek be. Mehettünk ének órára. Az a jó az ének órában hogy azt a dalt énekeljük amelyiket akarjuk.

Miután kicsengettek Jeongguk-kal az oldalamon mentem el a szekrényemhez. A tesi cuccomat kivéve indultunk meg az öltözők felé. Ahogy sétáltunk hirtelen megrezzent a telefonom mire egy kicsit megijedtem. Elővettem a készüléket és bekapcsoltam. Egy ismeretlen számról küldtek SMS-t. Azonnal megmutattam Kooknak aki egyből meg is nyitotta.

Ismeretlen: Szia Jimin. Ha vége az utolsó órádnak és jössz ki az iskola kapuja előtt várlak. Ha lehet akkor siess mert beszélnünk kell.-olvastam hangosan az üzenetet.

-Chim szerintem ez nem jó ötlet. Bárki lehet az. Veszélyes is lehet ha találkozol vele.-mondta Kook aggódó tekintettel.
-Nyugi Süti. Nem lesz baj.-mondta neki miközben a melkasához bújtam.
-Jó. De akkor haza kísérlek.-ölelt magához szorosabban.
-Jolvan Süti de mostmár menjünk mert mindjárt csöngetnek.-mondtam full komolyan nézve rá.
-Még egy kicsit maradjunk létszives. Nem akarok tesire menni.-mondta kicsit nyafogva. Erre felkuncogtam és kibontakoztam öleléséből és megindultunk a terem felé.

A tesi óra fárasztóan telt. Jeongguk nem volt ott mert a tesitanár Mr. Lee megkérte hogy segítsen neki. Addig mi kimentünk a pályára futni. MinHee és én végig beszéltünk futás közben és bíztattam hogy ne álljon meg. Amikor visszaértünk Jeongguk már ott várt az öltöző előtt átöltözve indulásra készen. Amikor megláttam azonnal a nyakába ugrottam mire szorosan átölelt.
-A telefonodat beadtad?
-Igen. Ott van a tanári van. Miért?-kérdeztem rá kíváncsian.
-Menj öltözni addig összeszedem a cuccod. Itt megvárlak.-nézett rám komolyan. Én csak bólintottam és mentem öltözni.

Már kifelé tartottunk az iskola kapuján amikor megláttam egy nagyon ismerős autót de nem jutott eszembe hogy honnan ilyen ismerős. Közvetlen a nagykapu mellett állt egy fekete maszkos baseball sapkás magas srác. Először nagyon megijedtem ezért közelebb mentem Kook-hoz. Ő erre a tettemre csak átkarolt és közelebb húzott magához. De amikor kiértünk egyből megismertem a maszkos srácot. Könnyes szemekkel futottam oda hozzá és azonnal a nyakába ugrottam. Ő erre szorosan átölelte a derekam és így álltunk percekig. Jeongguk csak nézett mert nem tudta hogy ki az. Azt hitte hogy bántani akart és akkor.....

××××××××××××××
Hello everybody. Ezt a könyvet egy ötlet ihlette. A hibákért sorry. A könyv borítóképét és az első rész képét nagyon köszönöm justgirl2005-nek és még pár ötletet is neki köszönhetek. A címet és még pár ötletet szeretnék megköszönni StlRebeka -nak. És mindkettőjüknek ugye a biztatást is. Ha nagyon gáz lett a story akkor nagyon sajnálom. Már folyamatban van a második rész úgyhogy igyekszek. Köszi ha elolvastad.