Amikor felkeltem még mindig az autóban ültünk.Már nem Will vezetett,hanem Daniel.
Ásítottam egyet,mire Sophie is felkelt.

-Jó reggelt,hercegnő-mondtam neki,de ez teljesen nem érdekelte őt.

-Betty,nem érzem jól magam-mondta nekem,mire aggódva a fejéhez emeltem a kezem,de azonnal el is vettem.

-Jesszusom!-mondtam-tűzforró vagy!Dan,azonnal megkell állnunk!-mondtam Dan-nek,aki azonnal meg is állt egy ház előtt.

Szerencsére a ház jó állapotban volt,
ezért be is mentünk.Elől volt Jake és Will,mögöttük én vittem az ölemben Sophie-t és mögöttünk volt Dan és Luna.

Lefektettem a kislányt a kanapéra és adtam neki egy lázcsillapítót meg egy pohár vizet.Soph azonnal le is nyelte a gyógyszert,de nekem feltűnt,hogy eléggé rosszul állunk gyógyszer ügyileg.

-Beth,beszélhetnénk?-kérdezte tőlem Dan a falnak dőlve.

-Persze-mondtam és elvezetett a ház olyan pontjára ahol már nem hallhattak a többiek-szóval?Mit akartál?-kérdeztem tőle.

-Figyi.Én nem azt mondom hogy én ezt szeretném,ha történne mert nem szeretném...de...mivan akkor ha...
Sophie-t---nem engedtem neki,hogy befejezze,mert pontosan tudtam,hogy mire gondol.

-Nem!-vágtam rá azonnal-Nem harapták meg.Ez csak egy kis láz.3 nap alatt kipiheni magát és kész.Nincs megharapva!-mondtam végig a szemébe nézve majd faképnél hagytam.

Chh.Hogy mondhat ilyet?!Ez badarság!
Nem harapták meg!!Sophie egy erős kislány,majd hozok neki gyógyszereket
melette leszek és kipiheni.

3 nappal később

Már három nap telt el azóta,hogy itt vagyunk.Ez alatt az idő alatt ki sem tettem a lábam a házból.Folyton Sophie mellett voltam.Végig csak azt mondták,hogy ,,aludnom kéne majd ők figyelnek Sophie-ra" de én mindig nemet mondtam.

Persze aludtam 1-2 órát naponta.
Nagyon ki vagyok merűlve,de Sophie-ért mindent.Ahogy megmondtam Dan-nek 3 nap alatt jobban is lett.
Akkor mehetünk tovább.

-Srácok,Sophie jobban van.Indulha-
tunk-mondtam mire mindenki csak egy aggódó pillantást vetett felém.

-Betty,gondolkoztunk-kezdte el Luna-és úgy gondoljuk,hogy inkább pihenned kéne-mondta aggódva.A többiek csak bólintottak.

-Srácok,jól vagyok.Majd alszok a kocsiban.Csak induljunk-mondtam mire mindenki sóhajtott és elkezdett pakolni.

Elindultunk végre,de nem én vezettem,hanem Jake.Azt mondták,hogy legalább az autóban aludjak.A városból kiérve észrevettem egy hatalmas épületet.
Valami labor lehetett szerintem.
Mostanra már biztos nem üzemel.
De attól még megkéne nézni.Hátha találunk bent gyógyszereket.

-Jake álj meg!Be kell mennünk abba a laborba-mondtam neki,mire félre is állt.

Kiszálltunk mind az autóból és fegyvereinket készenlétbe helyezve
(Már Sophie-nak is van)bementünk.
Bent egy halom papír szétdobálva és
gépek meg kamerák fekete képernyői
tárultak a szemünk elé.Felvettem néhányat és nem hittem a szememnek.

A Z apokalipszisről szóltak.Hogy hogyan keletkezett,mik a hátulütői és mi lesz ha kiszabadul.De ezek hónapokkal az apokalipszis előtt íródtak.
A papírok szerint,ha nem pusztítjuk el a vírust 5 napon belül,akkor ez az egész javíthatatlan.

Ezt nem hiszem el!Ez komoly?!Ez mostantól az életünk?!Hát ilyen nincs!

-Haljátok ezek a papírok fura betegségekről szólnak-mondta Jake-a tietek miről szól?-kérdezte.

-Az enyém állatok betegségeiről-mondta Will.

-Az enyém rengetek gyógyíthatatlan vírusról-mondta Luna.

-Az enyém nem befejezett betegségek eltávolításáról-mondta Dan.

-Én csak a gépek és a kamerák használati utasítását találtam meg-szólalt meg Sophie.

-Betty a tied miről szól?-kérdezte Will.

-A zombi apokalipszisról-mondtam és elfolytottam egy könycseppet.

-Ezt nem hiszem el-mondta Dan és elvette tőlem a papírokat és elolvasta majd a földhöz vágta-hát ez nagysze-
rű!-mondta és elkezdett fel-alá járkálni.

-Kik maguk?-hallottunk meg magunk mögül egy öreges,rekedt hangot.
Hátra fordultam és ott volt egy szemüveges az 50-60-as éveiben járó férfi.

-Ki maga?-tartotta rá a fegyverét Jake.

-A nevem Dr.Russell és itt dolgoztam még a káosz előtt-mutatkozott be és intettem Jake-nek,hogy elteheti a fegyvert.

-Az én nevem Bettina-mutatkoztam be én is.

-Mit keres egy laborban egy csapat tini meg egy kisgyerek?-kérdezte majd lenézett Sophie-ra és közelebb jött.

-Csak megláttam az épületet és bejöttünk keresni gyógyszert meg kötszereket hátha van-mondtam neki.

-Értem,kövessenek-mondta én meg ránéztem a barátaimra és bólintottam majd megindultunk.

A doki elvezetett minket egy szobába tele gyógyszerekkel,vírusokkal,
baktériumokkal.Eltett nekünk néhány elsősegély dobozt és tablettát.

-Itt van minden ami nektek kelhet gyógyszerekből.De el kell mennetek mert ez a hely nem biztonságos-mondta a doki és elvezetett minket a kijáratig.

-Köszönjük a gyógyszereket és az információt.Viszlát-mondtam és a kocsink felé tartottam.A doki még mondott valamit.

-Viszlát és sok sikert-mondta,de már nem válaszoltunk.Beszálltunk a kocsiba és elhajtottunk.

Nem szólt senki semmit.Csend volt.
Hatalmas nagy csend.Mindenki a doki tól hallottakat emészti éppen.Én meg azt az egy nevet amit Dr.Russell mondott.

Azt mondta,hogy majmokon kísérleteztek amikor egy nap három a mi korunkbeli tini betörtek hozzájuk és kiengedték ezeket a majmokat.
Nem tudták,hogy miket hordoznak ezek az állatok így ők járták meg előszőr.A majmok kiszabadultak és megharapták őket.

Dr.Russell-nek sikerűlt elmenekülnie,
de azóta nem hagyta el a helyet.
Viszont megemlített három nevet.
Daryl,Matthew és Camilla.Az unokanővérem.