3.rész
Mielőtt elkezdjük ezt a részt beszeretném jelenteni,hogy Alan-t átneveztem Jake-re.
Nem sok ideig utazhattunk,kb.10 perce csak,hogy felvettük Jake-et.
Eközben Luna is felkelt és ezek ketten nagyon jól elvannak.Komolyan 3 perce csak,hogy Luna felkelt azóta be nem áll a szájuk.Na mindegy.
Mivel este nem aludtam sokat és mivel mindjárt esteledik is úgy döntöttünk,hogy megállunk Wellingtonban pihenni és reggel tovább megyünk.
Mikor megérkeztünk,kiválasztottunk egy "fogjuk-rá-jó-állapotban-van"há-
zat és én meg Jake bementünk szétnézni meg kitakarítani a helyet.
Luna úgy döntött,hogy ő inkább kint tesz rendet.
Egy Z ölési idővel később
Úgy látom Jake és Luna nagyon elvannak.Nem is kellek ide.
Úgy döntöttem inkább kimegyek egy kicsit levegőzni.Amikor kimentem a hátsó kertben megláttam egy nagy fát amin volt egy faház.Felment gondol-
ván hátha találok valami hasznosat.
Felmentem a faházba de valami olyan fogadott amire nem számítottam volna...
...a sarokban ott kuporgott egy kb.8-9 éves kislány és egy kalapácsot szorongatott a kezében közben szemeit összeszorítva,szipogott.
-Hé-mondtam mire a lány ijedten rám kapta a tekintetét-nem akarlak bántani-guggoltam le az ő szintjére és mosolyogtam rá.
-Ígéred,hogy nem bántasz?-kérdezte remegve.
-Ígerem,hogy nem-mondtam mire megölelt.Meglepődtem,de visszaölel-
tem-hogy hívnak?-kérdeztem.
-Sophie-mondta egy kicsivel nyugodtabb hangon.
-Én Betty vagyok-mondtam majd felálltam-Lejössz velem,hogy bemutassalak a barátaimnak?-kérdez-
tem,mire bólintott és megfogta a kezem.
Lementünk a házba ahol Luna,Jake ölében aludt.Eléggé fura volt a helyzet.
-Öhmm...Sophie ő itt Jake és a lány aki Jake öleben alszik az Luna-mutattam be neki mindenkit.
-H-hello-köszönt félénken.
-Nahát,Betty csak nem anya lettél-nevetett Jake mire csak egy gyilkos tekintetet kapott.
-Inkább aludjunk-mondtam és lefeküdtem a kanapéra mire Sophie befeküdt mellém.Így aludtunk el és vártuk a holnapot.
Reggel
-Jó reggelt-mondtam mikor felkeltem.
-Jó reggelt-mondta az éppen akkor felkelő Luna-ki ez a kislány?-kérdezte kómásan.
-Ő itt Sophie.A kertben lévő faházban találtam meg míg te aludtál-mondtam neki mire kipirult.Gondolom tudta,
hogy Jake ölében aludt el-Apropó,hol van Jake?-jutott eszembe.
-Itt-jött a tömör válasz a konyhából.
-Jólvan akkor pakoljatok össze indulunk tovább!-adtam ki az utasítást mire mindenki elkezdett pakolni.
Mikor mindenki készen volt beültünk a kocsiba es útnak indultunk.Szokáso-
san én vezettem,az anyósülésen ült Sophie,hátul pedig Luna és Jake.
Az út egy ideig unalmasan telt.Csak mentünk,néhány zombi,csak úgy mint a táj elsuhant melettünk.Egy Z Apokalipszishez képest nyugodt volt minden.Kár,hogy csak egy ideig tartott.
Egyszer csak a távolban észrevettem valamit.Valami nagyot ami egyre csak közelebb jött.De nem mi mentünk közelebb hozzá,hanem 'az' jött felénk.
Én már rég megálltam a kocsival.
-Azott nem...?-kérdezte Luna aki úgyanattól félt mint én.
-Jól látod.Az az amire gondolsz-mondtam neki.Elsem hittem amit látok.Egy kb. 60-70 fős hordát láttam meg akik egyre csak közelebb jöttek.
Igaz,hogy kocsival voltunk de ezt még azzal sem lehetett volna túlélni.
-Rendben.Mindenki fogja meg a cuccát,befutunk az erdőbe!-mondtam mire mindenki megfogta a cuccát és elkezdtünk befele futni az erdőbe.
A szembejövő zombikat könnyű-
szerrel megöltük,de egyre többen-és többen jöttek míg végül be nem kerítettek.
Ennyi volt.Most végleg meghalunk.
Viszlát gonosz világ.
Gondoltam mire fegyverek dördülése hallatszott nem messze és a zombik elkezdtek fogyatkozni.
-Földre!-kiáltotta valaki mire mind a 4-en hallgattunk az illetőre.A zombik elfogytak és valaki odajött hozzám,
hogy felsegítsen.El is fogadtam majd körülnéztem,hogy mindenki jól van-e.
Nagy kő esett le a szívemről amikor megláttam,hogy senkinek semmi baja.
-Will vagyok-nyújtotta felém a kezét az előttem álló ember.
-Bettina-mondtam és kezet ráztam vele-ők itt Luna,Jake és Sophie-muttattam be mindenkit-köszönöm,
hogy megmentettetek-háláltam meg.
-Ugyan nincs mit-mondta Will-ők itt pedig a csapatom.Abby,Stella,Julie és Luke,de mivel Luke orvos mindenki csak dokinak szólítja-mutatott be ő is mindenkit-Innen nem messze van egy táborunk.Ha akartok eljöhettek velünk oda.Van vizünk szóval letudtok fürödni és maradhattok is,ha akartok-mondta el az ajánlatot.
-Köszi,de nem szeretnénk maradni-utasítottam vissza-viszont szívesen elmennénk oda.Jól jönne már egy forró fürdő-nevettem mire ő is nevetni kezdett.
-Rendben akkor mutatom az utat-kezdett el vezetni minket.
Odaérve láttam,hogy mégtöbb ember van.Beszélgetnek,nevetgélnek,dolgoznak és rohangálnak.
-Hova valósiak vagytok?-kérdezte Will.
-Én és Luna Denverből jövünk,Jake-t Fort Collinsban szedtük össze és Sophie-t pedig Wellingtonban egy faházban találtam-válaszoltam.
-Wow,igazi kalandotok lehetett akkor.
-Igen.Igazi kaland volt-mondtam.
Igaza van.Ahhoz képest,hogy 6 napja kezdődött ez az egész,sok mindenen mentünk keresztül és sok Z-t öltünk.
És ki tudja mi vár ránk még Washington-ig.Ki tudja ki fog meghalni az út során.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro