3 nap.Ennyi ideje zárkóztunk be Luna-val.Ezalatt az idő alatt megtaní-
tottam neki,hogy hogyan használjon
egy fegyvert.És ezalatt valamennyire
lelkileg is sikerült összeszednie magát.De ma eljött a nap.A nap,ami-
kor eldöntöttem,hogy elmegyünk innen.

-Luna pakolj,elmegyünk-mondtam miközben benyitottam Luna szobájá-
ba,aki éppen egy magazint olvasott.

-Mi?De mégis hova?-kérdezte miköz-
ben nagy szemekkel nézett rám.

-Washingtonba.Úgy hallottam van ott egy búvóhely ahol túlélők vannak-mondtam miközben elővettem egy nagy válltáskát és elédobtam,hogy kezdjen el pakolni-Siess!-mondtam majd válaszát meg nem várva kiviharoztam és a saját szobám fele vettem az irányt.

Elkezdtem én is összepakolni a maradék ellátmányunkat és egyenesen lementem,ahol már rám várt Luna.

-Minden megvan ami kell?-kérdeztem
mire ő bólintott-Rendben,akkor men-
jünk-mondtam és megfogtam a kocsikulcsot és kifele vettem az irány. A csomagtartóba beraktunk mindent és én ültem a volán mögé ő pedig az anyós ülésre és elindultunk.

1 óra kocsiút után

1 óra kocsikázas után megálltunk Fort Collinsban nyújtózni meg körülnézni.
Éppen elindultam volna de az egyik kanyar előtt meghallottam vagy 8-10 Z hörgését és utána néhány lövés hangot is.Elővettem a fegyveremet és már készűltem lőni amikor valaki belém jött és a földre estünk.Már készültem volna leordítani az illető fejét amikor egyre közeledő zombi hörgéseket hallottam meg.

Lerúgtam magamról a faszit majd elővettem a machete-met és lemészá-
roltam az összeset.Pontosabban 4 zombit.Kifújtam a levegőt majd fegyveremet újra előkapva a kis újoncunk felé tartottam.
Felráncigáltam a földről majd rá tartottam a pisztolyom csövét.

-Mégis mi a francért lövöldöztél,mint egy idióta?!Mégtöbbet ideakarsz vonzani?!És mégis ki a franc vagy?!-kérdeztem tőle erőszakosan,mélyen a szemébe nézve.

- Talán,ha leengednéd a fegyvert könnyebb lenne-mondta flegmán.

-Addig nem ameddig nem válaszolsz-
Mondtam neki szemrebbenés nélkül,
fegyveremet még mindig rátartva.

-Jake Smith vagyok,és itt születtem Fort Collinsban.Azért lőttem azokra az izékre,hogy megmentsem az életem.
És mivel csak 3 napja tört ki ez az egész nem nagyon ismerem ezeket-mondta végig a szemembe nézve. Leengedtem a fegyvert,de nem tettem el.

-Én Bettina Evans vagyok,ő pedig a bff-em Luna Carver-mondtam neki már egy kicsit nyugodtabban-Na,örül-
tem a találkozásnak,de nekünk mennünk kell szóval,ha megbocsá-
tassz akkor mi...-kezdtem el az autó felé menni de valaki csak nem hagyott.

-Betty nem hagyhatjuk csak így itt-mondta Luna miközben odajött hozzám.

-Miért nem?Van fegyvere,megtudja magát védeni-mondtam neki és már készültem volna beszállni,de ő csak nem hagyta annyiban.

-Betty,kérlek-mondta azzal a tipikus "kiskutya" szemekkel.Sóhajtottam, majd elkezdtem gondolkodni,de nem  adatott rá sok idő,mert nem olyan messze megláttam egy kb. 50 fős Z hordát.

-Jólvan,mindenki a kocsiba elhúzúnk innen-mondtam,mire mindenki bepattant a kocsiba és elhajtottam.
Egy pár perc után megszólaltam;

-Te Jake, hány éves is vagy?-kérdeztem tőle a szememet egy percre sem levéve az útról.

-17-válaszolt tömören.

-És mi történt a szüleiddel?-kérdez-
tem,mire a visszapillantóból ránez-
tem és szomorúságot véltem felfedezni az arcán.

-Meghaltak.Már az első napon-mondta szomorúan.

-Értem,sajnálom-mondtam-De miért nem mentél el otthonról?Ugye tudod,
hogy az lett volna a legjobb ha elmész-kérdeztem tőle.

-Tudom,hogy az lett volna a legjobb,
de egyszerűen nem tudtam megtenni.
Valahányszor megpróbáltam,valami mindig visszatartott,ezért nem jutottam messzebb egészen 10 méternél-mondta majd láttam,hogy könnyek gyűlnek a szemében,de nem hagyta egyiket sem lefolyni.

-Akkor ma mi vett rá a továbbállásra-
kérdeztem,habár fúrdalt a lelkiismeretem,hogy ezeket felhozom neki.

-Lerohanták a házat a...-gondolkodott el egy kicsit.

-Zombik-egészítettem ki a mondatát.

-Azok-Mondta-És ti?Mi járatban errefele?-kérdezte miközben újra mosoly ült az arcára.

-Hmm-rántottam vállat-Csak a Washingtonban lévő búvohely felé tartunk.Még akkor is ha nem biztos ott a biztonság.

-Értem-mondta tömören,majd megint beállt a csend.

Luna aludt,Jake szerintem a ma történteken gondolkodott,én pedig vezettem.De a gondolatim nekem is máshol jártak.Azon gondolkodtam ha odaérünk Washingtonba mi lesz?Mi lesz,ha nincs is semmilyen menedék?
Mi lesz,ha útközben meghal valaki?
Mi lesz,ha útközben mindenki meghal?
Túl sok a "mi lesz,ha" és kevés a válasz.

Egyenlőre nincs más amit tehetünk.
De legalább van célunk és nem céltalanul bolyongunk mint valami élőhalott.

Vigyázz Washington mert jövünk!